|
| BUBU SZERINT A KUDARCOK UTÁNI TALPRA ÁLLÁS BIZONYÍTJA AZ EGYSÉGET |
Most már Sopronban vagyok otthon
|
|
Bodor Ferenc riportja
|
|
Sopron, Sportcentrum, délelőtt 10 óra. A GySEV-Orsi
magyar bajnok női kosárcsapatának edzése szerepel a létesítmény programjában.
Bemelegítésféle zajlik, Farkas Sándor edző éppen a csapatkapitánnyal diskurál.
Eldöntöttem, nem fogom megkérdezni miről váltottak szót, hiszen lehet,
hogy a csapat belső dolgait hánytákvetették meg, Az meg ugye nem tartozik
külső emberre.
Nem titkos szemlélődésre érkeztem, a csapat sztárjátékosával,
egy igazi soproni ásszal, Balogh Judittal beszéltem meg edzés után egy
randevút. Nem a különböző játékelemek begyakorlását, a védekezési és támadási
variációkat figyelem, hanem "Bubut”, az egyik legnagyobb - ha nem a legnagyobb
- magyar női kosarast. A mozgása most is fiatalos, holott tudjuk, kétgyerekes
családanya. |
|
Úgy mozog a parketton, mint egy igazi sztár, nincs fölösleges mozdulata,
úgy tűnik, semmi sem esik nehezére. Igaz, ezek nem az alapozás napjai,
hiszen már a kertek alatt kopogtat az őszi nyitány. A formába hozás, a
csapat szerkezetének összerakása ilyenkor a fő cél, ahhoz meg sok-sok labdás
gyakorlás szükségeltetik. Azt meg még a sportágat nem éppen naponta figyelők
is tudják: "Bubu” a labdával olyan viszonyban van, mint a szerelmesek egymással.
Ahogyan kézbe fogja, ahogyan elereszti, olyan, mintha simogatná. Nagyon
ritkán fordul elő, hogy a labda nem jut célba a játékostárshoz, vagy a
gyűrűbe. Élmény nézni őt, könnyed, technikája kifinomult. Bizonyára a padokról
fegyelmezetten figyelő iskolások, a jövő reménységei is élvezik a látványt.
És nem csak azért, mert addig éppen nem kell az iskolapadot koptatniuk.
A teremben ott díszelegnek a csapat győzelmeit megörökítő, az 1993-as,
1999-es bajnoki címekre és az 1998-as Ronchetti Kupa sikerre emlékeztető
zászlók. A 2002-es még hiányzik, de később megtudjuk, hamarosan ezt a hiányt
is pótolják.
Amikor lejönnek a parkettról, helyükre a Postás lányai lépnek, nincs
még egy ilyen hely országunkban, ahol két ennyire kitűnő női gárda lenne
és akkor még nem szóltunk az Ászok férficsapatáról. Ha a kosárvárosi cím
valahová jogosan, akkor Sopronba biztosan megérdemelten került.
Remek partner
A bajnokcsapat lányai sem zuhanyoznak még, a konditerem a következő
állomás. Judit jelzi, a megbeszélt időpontban kezdhetem a kérdezősködést.
Az edző, Farkas Sándor siet ugyan, de pár perc erejéig szót váltunk.
Kosárberkekben ő sem ismeretlen, hiszen a ZTE és az Albacomp után itt,
Sopronban is aranyérmes csapatot fabrikált. A férfiak után a nőknél is.
És aki dolgozott valaha valamilyen beosztásban női csapatnál, az tudja,
sok mindenben sokkal nehezebb, de előnyös oldalai is vannak. Elég, ha csak
a szorgalmat említjük pozitívumként.
 -Az elmúlt
szezon nekünk nagyon jól sikerült, s ebben nagy része van Balogh Juditnak
- kezdi nagy lendülettel a szakmai munka irányítója. - Remek partner, csapatkapitányként
is nagy segítségemre van. Fizikailag is ideális állapotban volt az egész
szezonban, csak egyedül ő nem volt sérült, remélem ez a hamarosan induló
bajnokságban is így lesz. Véleményére lehet alapozni, előfordulnak persze
viták közöttünk, máskor viszont szeretjük egymást.
Öröm az edzőnek ilyen sportemberrel együtt dolgozni.
Közben befut Török Zoltán, a klub elnöke is, aki két tárgyalás
között szakított időt "Bubu-ügyben”. Megtudjuk tőle, hogy a bajnoki címet
október 26-án nagy gálával ünneplik meg. Az a Zala Volán lesz az ellenfelük,
ahová a két klub együttműködése kapcsán legtehetségesebb fiataljaikat kölcsönadták.
Több lábon állnak, a GySEV a fő támogatójuk, az Orsi, Sopron városa, az
Euroleasing, a Ringa és a Nike is komoly segítőjük. Sőt a legnagyobbakon
kívül még hetven szponzor áll anyagiakkal mögöttük, ez jelenti stabilitásukat.
Most négy külföldi kosarasuk van, mondhatni világsztárok, de hogy a folytatás
milyen lesz, azt majd a tehetségek fejlődése és a mindenkori anyagiak döntik
el. Nehezen, kissé halkan ugyan, de kimondja a klubvezető, hogy mostani
terveik megvalósítása kb. 200 millióba kerül. Hogy mi a terv? Hát a bajnoki
cím - nem csupán a döntő - és a lehető legjobb menetelés az Euroligában.
Tavaly ugyanis nem jutottak a négy közé, nem így tervezték.
Baloghra terelve a szót Török elmondja, hogy a sztár 2003 nyaráig kötelezte
el magát hozzájuk, de eddig is mindig csak egy évre köttetett a házasság
közöttük. Ám soha nem fordult meg a fejében, hogy Judit máshová kívánkozna,
hiszen - a szüléseit leszámítva - ez már a nyolcadik szezonja a hűség városában.
Addig, amíg erkölcsileg, szakmailag és anyagilag is megtalálja a sportoló
a számítását, könnyen aláírja a hosszabbítást. Egyébként a többi kosarassal
is mindig csak egy évben állapodnak meg, évente szerveződik újra, vagy
újjá a csapat. Az új bajnokságban nem GySEV-Ringa, hanem GySEV-Orsi néven
szerepelnek, ez a szerződés a közelmúltban köttetett.
"Nem jósoltak nagy jövőt”
A Sportcentrum előterébe megérkezik Balogh Judit, s azt mondja, ideje van,
edzés előtt mindent elintézett. (Sok olyan tanácsot kaptam, hogy Judittal
nem lesz könnyű dolgom, nem szeret nyilatkozni, nem tartoznak a baráti
körébe az újságírók. Ami talán azért érthető, mert mint mondja nem minden
esetben voltak vele korrektek, ezért sem lelkesedik, ha a tollforgatók
keresik.) Abban, hogy most szemben ülünk egymással, segített a klubvezető,
Török Zoltán is. Judit mosolyogva érkezik, s mire eszünkbe jutna, hogy
illik a helyen kívül valami mással is kedveskedni, már az asztalunkon gőzölög
a friss kávé.
 -Ezek
szerint jó háziasszony...
-Ha a főzésre, vasalásra, takarításra gondol, akkor azt mondhatom,
igen. Menzán nevelkedtem, ezért mindenevő vagyok, de a legbonyolultabb
ételt is elkészítem, kimondottan szeretek főzni, a mosogatást persze gép
végzi helyettem. Jól érzem magam a konyhában, azt is mondhatom, szeretek
ott tenni-venni.
-Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez. Mikor kapta a "Bubu” becenevet?
-Még valamikor gyerekkoromban.
-Most úgy látszik, mintha az Isten is kosarasnak teremtette volna.
Oda született a kosárlabda pályára?
-A nővérem kosarazott, s amikor már odahaza nem bírták elviselni az
állandó nyüzsgésemet, elküldtek vele, tomboljam ott ki magamat. Tíz éves
voltam, szerettünk ott lenni. Semmiféle nagy jövőt nem jósoltak nekem.
A BEAC egyetemi csapat volt, s amikor kevesen voltak, akkor feltöltötték
a keretet fiatalabbakkal is, így engem is bedobtak a mélyvízbe. Azt ne
kérdezze, hogy pontosan mikor? Később aztán egyetemistaként már rendes
státusom volt a csapatnál.
-Mikor lett profi, azaz amikor már "csak” a kosárlabda töltötte
ki az idejét?
- Amikor az ELTE bölcsészkarán végeztem, 23 éves koromban.
-Játszott külföldön is.
-Mindössze egy évet húztam le, Franciaországban játszottam, de megszűnt
a csapatom, a Tarbes, így hazajöhettem. Jobb is, nem tudok hosszú ideig
távol lenni, én itt, Magyarországon érzem jól magam, most már Sopronban
vagyok igazán otthon.
-1993-ban szerződött Sopronba; ez a nyolcadik szezonja.
-Nem egészen, hiszen kétszer szültem, kislányom, Soraya kilenc, Ármin
két és fél éves. Aztán egy évre visszamentem Budapestre, a BSE-ben játszottam.
-Könnyű volt a szülések után a visszatérés?
-Az első után igen, a kisfiam születése után azonban nagyon nehéz.
A kor nem hazudik, akkor már harminckét éves voltam.
Szép évek a válogatottban
-Tizenhárom évig volt válogatott. Kiket tartott a magyar mezőnyben nagy
egyéniségeknek?
-Németh Ágit emelném ki, aki nagyon sokat elért, de mindig alázattal
szolgálta a sportágat. Már harminc fölött volt, amikor együtt játszottunk,
de akkor is mindig száz százalékot teljesített. Kifogást soha nem keresett,
példamutató volt a pályafutása. Szép éveket töltöttem a válogatottban is,
van mire emlékeznem.
-Köztudott, hogy egyedül neveli két gyermekét. Hogyan alakul a napirendje?
-Reggel hétkor kelek, reggeli készítés, iskola, óvoda, aztán a különböző
ügyek intézése, bevásárlások. Edzés, aztán főzés, utána irány a gyerekekért,
s ha délután is edzés van, akkor jövök ide. Este újra a gyerekek, s ha
lefektetem őket, akkor ülhetek le már fáradtan a tévé elé, vagy vehetek
a kezembe egy-egy könyvet. Ha elutazunk, akkor az újabb szervezés, kell
valaki, aki ellátja a gyerekeket. Évekig saját magam varrtam a kislányom
összes ruháját is, kevés a huszonnégy óra, nem tétlenkedem.
-Mit csinál a szabadidejében?
-Nem nagyon van, pedig jó lenne néha este elmenni moziba, színházba,
vagy beülni egy kávéra valahová, zenét hallgatni.
-A divat érdekli?
-Minden nőt érdekelnek a divathullámok, engem is, de nem majmolásként.
A ruhatáramra nem panaszkodhatom, bármilyen alkalomra fel tudok öltözni,
van estélyi ruhám is, csak nincs hová felvennem. De melegítőben még a boltba
sem járok.
-Hogyan viseli a népszerűséget? A verebek azt csiripelik, hogy egy
közvélemény-kutatás igazolta: a város egyik legnépszerűbb vagy inkább legismertebb
embere. Értesüléseim szerint csupán Sopron polgármestere előzi meg Önt.
-Jólesik, hogy ismernek, a normális érdeklődéseket mindig szívesen
veszem. Ha boltba megyek, s ha csak egy apró dologért is, tudom, az legalább
egy fél óra, elbeszélgetek, válaszolok a kérdésekre. Nem esik nehezemre,
kimondottan élvezem ezeket a traccspartikat. Én nem tudok "jópofizni”,
csak akkor beszélgetek, ha jólesik, ha olyan a partner. A népszerűségről
annyit, hogy a miénk a város legismertebb csapata, s tényleg évek óta itt
vagyok. Aztán a csapattal is, meg azon kívül is sokat szerepelek a tévében,
talán ezért. Egyébként erről a felmérésről most hallok először.
-A szoros órarendből kitűnik, nem nagyon sétálgat a Széchenyi téren.
Milyen autóval jár, s egyáltalán van-e kedvenc márkája, szereti-e a sebességet?
-A klubtól kaptam a mostani kocsit, itt parkol a csarnok előtt. Célszerűen
autózok, nem rohanok, csak akkor ülök a volán mögé, ha dolgom van. Csak
azért, hogy repesszek egyet, soha nem szállok be a kocsiba. A márka különösebben
nem izgat, a lényeg az, hogy menjen, ne legyen gondom vele. Ez olyan.
Mindenről van véleménye
-Térjünk vissza a csapathoz. Mindig Öné volt itt a kapitányi poszt?
Edzője, Farkas Sándor azt mondta, csapatkapitányként is remek partner.
Tehát nemcsak a kézfogásban merül ki ebbéli tevékenysége?
-Egyszer, egyik szülés után nem vállaltam el a kapitányi tisztet. Tény,
véleményem van mindenről, ha igénylik, el is mondom. Azt szeretem, ha nem
beosztottnak tekintenek, hanem partnernek. Megvan a kommunikálásnak a megfelelő
formája, ezt Sanyival is megtaláltuk. Engem szerencsére olyan edzőkkel
hozott össze a sors, akik akarták tudni, hogyan látok én bizonyos dogokat.
Ami a csapatot illeti, a pályán sem vagyok szótlan. Nem a hibázáskor hördülök
fel, az benne van a játékban. Akkor zsörtölődök, ha valaki nem hajt, vagy
nem hajtja végre a megbeszélteket.
-Ön szerint a győzelmek kovácsolják össze a csapatot, vagy a jó
csapategység hozza a sikereket?
-Az erő a kudarcokban van, pontosabban a kudarcok utáni talpra állás
bizonyítja igazán az egységet. Soha nem szabad a kisebb játékerőt képviselő
csapatokat félvállról venni, az mindig megbosszulja magát.
-Nem akarok a pénztárcájában kutatni, csupán annyit kérdezek: a
szereplés mennyire befolyásolja azt, hogy mennyit keres?
-A szerződésben foglalt pénzt kapjuk, prémiumot csak akkor, ha a meghatározott
célt elértük. Ha nem, ugrott a prémium.
-Nincs kimondottan "puszibarátság” a GySEV és a Postás között. A
kapcsolat kemény rivalizálásból áll csak?
-Ez hasonló esetben másutt is így van, mi lányok persze normális viszonyban
vagyunk. Szakmailag az lenne a jó, ha sok edzőmeccset játszanánk, nem kellene
elutaznunk máshová erőfelmérésekre.
Az alapoknál van a legnagyobb gond
-Hány évre tervezi az aktív játékot és mit csinál,
ha befejezi?
-Erre most még nem tudok pontos választ adni. Tanár vagyok, de tanítani
nem szeretnék. Edző sem akarok lenni, legalábbis nem a felnőtteknél. Azt
vallom, hogy az alapoknál van a legnagyobb gond, oda kellenének a legjobb
edzők. Látom a hibákat, tudom azt is, hogy miben kellene változtatni, magamat
mégsem tartom alkalmasnak erre a feladatra. Talán azért, mert másokhoz
nem tudnék elég szigorú lenni. Vállalkozás? Én nem kockáztathatok, a két
gyereket fel kell nevelnem.
-Belőlük sem akar kosarast nevelni?
-Nézze meg a fényképet, Sorayának milyen hosszú kezei vannak. Jár kosáredzésre,
imádja a társaságot, én is így kezdtem. Hamarosan otthon is lesz palánk,
ha akarja, gyakorolhat. Jár zeneiskolába is, gitározni akar, most várólistán
van. A gyerekeimet szigorúan, fegyelmezetten nevelem, az én életmódom ezt
megköveteli. Nincs pardon, itt nem lehet Pató Pál módjára gondolkodni.
-A régi kosarasokkal találkoznak?
-Kevés rá az idő, de az egykori BEAC-os lányokkal néha összefutunk.
-Milyen embernek tartja saját magát, azaz Balogh Juditot?
-Elfoglaltnak. Ennyi.
-Én kiegészíteném azzal, hogy fegyelmezett.
-Jó, ezt elfogadom.
Fotó: Bárdics József
2002. október 11., péntek 00:17
|
