|
Dárdai Árpád karnagy nyitotta meg a művész festészeti kiállítását a városi könyvtárban
Dakó Judit nem csak keramikus
Köszönöm a rendezőknek, hogy felkértek Dakó Judit
kiállításának megnyitására. Töprengtem, vajon erre mi jogosíthat fel?
Kevesen tudják, hogy együtt voltunk kisdiákok Kaposváron,
ráadásul egy utcában laktunk, közel egymáshoz. Lóránt István festőművész
engem is tanított rajzolni - abszolút sikertelenül, nem így Juditot!
Nagyobb diákként is együtt voltunk Pécsett, egy gimnáziumba
jártunk, a Művészetibe. Ott például olyan magyaróráink voltak, ahol irodalom,
zenetörténet és képzőművészet egy óra keretén belül váltogatta egymást.
Ott is voltak közös tanáraink Rétfalvi Sándor -szobrászművész, Lantos György
a képzőművészetek polihisztora...
Hinni sem akartunk szemünknek, mikor felfedeztük
egymást itt, Sopronban - és most ez a kiállítás...
Talán ez a közös múlt, a közös szellemiség, a közös
vándorút, ami feljogosíthatott arra, hogy most beszéljek.
Nem vagyok se szakértő, se esztéta, csak egy elfogult
szemlélő. Tudom, a muzsika gondolatait egy másik muzsika gondolataival
lehet összevetni, a zenei gondolat zenével világítható meg. Így van ez
a költői gondolatokkal is, így van a festőiekkel is.
Mégis az ember szereti elmondani élményét a műalkotásokról, mert azok
a szóban megfogalmazott gondolatok tulajdonképp nem is a műalkotásokat
jellemzik, hanem azt az embert, aki mesél a művekről.
Azt tudom, hogy fantasztikus dolog iparművészet, kisplasztika, üvegkompozíció,
grafika, festészet azonos létidőben, egyazon alkotótól. Sokoldalúságát
bizonyítják grafikái, festészeti munkái. A természetből merített vizuális
tapasztalatok lenyomataiként jelennek meg az Erzsébet-kert fái, a soproni
utcarészletek. A rajzfelületen rögzített élményei ugyanazt a tapasztalás
és újraalkotás adta örömét sugározzák, amelynek fő jellemzője a természetesség
és az őszinteség.
Ha Dakó Judittal ennyire közös a múltunk, talán mégis olyanokat mondok,
amelyeket a festőművész is álmodott, és itt most örülni fog, hogy ezt valaki
még rajta kívül észrevette - ha nem, hát mosolyogjon!
Titkon magamnak kiállítottam a képeket, címeket is adtam nékik...
A művek szépek, magukért beszélnek, nekem így:
Csendélet virágokkal - általában a festők egy vázát festenek meg teli
virággal. -Itt két váza van, nekem jelenti a lányt és a fiút. Lányka a
kék, fiú a barna váza, gyönyörű csokraikkal....
Csendélet üvegekkel - ez sem hagyományos képi megfogalmazás. (Pl.: nem
csak egy üveg, mögötte drapéria.. stb.) A bor örömeink és bánataink ünnepi
itala nincs jelen a képen. A kékségbe fonódó hangulat, mintha a hátrahagyott
emlékekre utalna...
Festő-köz - nagyon egyéni képi elgondolás. A fények időtlenek, talán
éppen a hajnal közelít? A házak teteje, mintha fényre-forgó fejek lennének,
sokfelé figyelők múltra, jövőre egyaránt...
Fasor - a lila, mintha belülről jövő fény lenne, melegséggel szövi át
a víz közelségére utaló képet. Lehet ez a Tómalom, de lehet a balfi gyógyforrás
is. A tél dermedtségét is megenyhítő természetszeretet melegsége hat rám.
Erdei fák - megannyi megújulásra váró lélek. Egymással összhangban a
mindenséggel egybefonódva várják bizakodón a kikeletet...
Virágok - a nyár, az élet nyara vibrál a képen. A szín-kavalkád felfelé,
a magasságba, a lelkek szférájába emeli a megdicsőült természetet, a színes,
aranyló fényben pompázó boldog lelkek táncát...
Azt érzem, hogy a művésznek alkotóként és emberként három élet- és éltető
eleme van: az egyik öröm, a másik a játék, s a harmadik a fény. Alkotásaiból
és az emberből árad az életöröm, a világra való őszinte rácsodálkozás és
a szabad szárnyalás élménye.
Formáinak hullámázása maga a játék: előbukkanó és eltűnő, feltűnő és
tovatűnő. Sejtelmes játék, filigrán világ.
Másik életeleme a fény, amely áthatja, amelyek visszatükröződnek benne
és műveiben; a fény, legyen az természetes, vagy mesterséges, mindenképpen
szerves része a műnek és a művésznek.
Dakó Juditnak további bő termést és sikereket kívánva szeretettel gratulálok.
Önöknek köszönöm, hogy meghallgattak és kívánom, hogy találják örömüket
ezekben a szép akvarellekben!
A kiállítást megnyitom.
***
Dakó Judit keramikus festészeti kiállítása október 31-ig látogatható
a Széchenyi István Városi Könyvtárban, a könyvtár nyitvatartási idejében.
2002. oktĂłber 15., kedd 22:21
|
