CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. november 5., kedd, Imre napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Szomszédvár - Régió  

Jövök

Feljegyezte?

Kedves Ivan! Szeretett Mindannyian!


"Október tizenhatodika is lehet nagy nap. Csak el ne felejtsd felírni!" Harminckét évvel ezelőtt hallottam e két mondatot, nagyapámtól. Rendszeresen vezette a napi bejegyzéseket, évtizedeken keresztül, egészen 1970. október 16-ig, amikor a második agyvérzéstől végleg elvesztette az eszméletét, és pár napra rá meghalt. Nevetségesnek hathat - de ezek voltak utolsó szavai, legalábbis számomra: "Október tizenhatodika is lehet nagy nap. Csak el ne felejtsd felírni!". Akkor már rosszacskán volt, az első agyvérzés megtette a magáét, de teljesen ép tudattal élte lassú mindennapjait, nyolcvanhárom évesen.

Beugrottam hozzájuk - nagyapámhoz és nagyanyámhoz -, amikor az iskolai konyhakerti ügyködéssel végzett osztályom, a hatodik, és hazafelé tartottam. Így volt ez évek óta. Útbaesett házuk az iskolából jövet, hát benéztem, beszélgettünk, kaptam valami finomat, aztán irány haza.

Nem emlékszem már, mit csináltunk a "gyakorlati foglalkozás"-nak nevezett tantárgy keretében a kertben, de hogy eléggé gyötrött állapotban volt a ruhám, az biztos, mert rögtön szóvá is tette a két öreg: "Hogy nézel ki?! Lány létedre!!" - és versenyt csóválgatták a fejüket... nagyapám azért huncutkásan mosolygott is hozzá egy kicsit... mert hát... "addig van jól, míg a gyerek eleven"...

Ma is október tizenhatodika van - és ma úgy hozta a sors, hogy a május 9. óta magamban "nyavalygatott" döntés végre megszületett. Kínnal-keservvel jött szegény a világra. Milyen legyen, ha az ember egész további élete múlik rajta? El is határoztam: feljegyzem a mai napot... és akkor hasított belém az emlékezés. "Október tizenhatodika is lehet nagy nap. Csak el ne felejtsd felírni!"

Felírtam. Jelentem, Nagyapa: harminckét év után először, éppen ma - mert a sors jó játékos, hibátlanul eltalálja a vonalat, se kinn, se benn nincs a labda, pontosan a fehér csíkon pattan, nézheti akárhány bíró, leszállva a magas pulpitusról -, felírtam az első napot életem második feléből, és... hát bizony, ez éppen október tizenhatodika. Sírok is, persze, de ez e betűkön sem, a napló sorain sem látszik.

Veletek is kapcsolatos ez a döntés, szeretett Mindannyian, és Veled, természetesen, Kedves Ivan! Iksz napos első periódus startol el ma. Nem majmolom a nagyokat, és különben is: sok lenne az a száz - első részletnek.

Hogy miért írtam le mindezt? Amolyan okoskodásból. Kéretlen jótanácsból. Hogy rákérdezhessek: "Kedves Olvasó! Felírta már a mai napját?".

Október tizenhatodika is lehet nagy nap!

- gyöngyös -



2002. oktĂłber 16., szerda 18:06


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület