CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 18., csĂĽtörtök, Andrea, Ilma, András napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

Megjelent a
internetes változatának új száma! A tartalomból ajánljuk Esze Tamás írását.

Felhívjuk olvbasóink figyelmét arra, hogy a Soproni Ász internetes változata a papíralapú újság megjelenési időpontjához képest később jelenik meg. A papíralapú Soproni Ász, amelyet ajánlunk minden kedves olvasón figyelmébe kapható újságárusoknál, postahivatalokban, megvásárolható a Petőfi Színházban előadások előtt, valamint november elsejétől kedvezményesen előfizethető.

Jelentős előfizetési kedvezményz kínál a Soproni Ász!
Havi megrendelés esetén 25 forinttal, negyedéves előfizetésnél 144 forinttal, míg félévesnél 408 forinttal kerül kevesebbe a Soproni Ász.
Egyéves előfizes esetén már 1056 forintot megtakaríthat, úgy, hogy a Soproni Ász minden csütörtökön az Ön otthonába jut.

A megrendeléseket az újságban található megrendelőlapon tehetik meg, vagy a soproniasz@sopron.hu elektronikus levélcímre is elküldhetik.
 


DIÁKHAGYOMÁNYAINK: ERDÉSZPOÉNOK ÉS FAIPARI VICCEK AZ
 ERDÉSZETI MÚZEUMBAN

"Inkább legyen sörhasam, mint vízfejem"

Meglehetősen szokatlan kiállításnak ad otthont a soproni Erdészeti Múzeum.
 Pontosabban hogy szokatlan-e... nem is olyan biztos. Hiszen mindannyian voltunk (vagyunk, leszünk) diákok. Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor a pad alatt vicceket továbbítunk gyűrött papírszeleteken. Gyűjtöttük a tanár aranyköpéseit, bakijait, és ismerjük a szalagavatók tanár-paródiáit,  valamint annak a hangulatát is, amikor évekkel később e felejthetetlen pillanatokat baráti társaságunkban felelevenítjük.

A legszebb időszak
Nos, a Diákhagyományaink: Diákhumor című kiállítás is erről szól – részint. Részint, írom, mert az egykori Erdészeti és Faipari Egyetem hallgatói nemcsak régi, jelenlegi vagy leendő soproni egyetemisták számára törölték le a (fűrész)port a régi újságokról, plakátokról és fényképekről. Ellenkezőleg: mindenkinek meg akarják mutatni, hogy milyen az egyetemista élet Sopronban.
Milyen is az egyetemista élet? Aki járt egyetemre, az valószínűleg úgy emlékszik vissza, hogy életének legszebb időszaka kezdődött, amikor végre „elszabadult” otthonról. Aki pedig nem, az akár azt is gondolhatná, hogy az egyetemisták élete az ivászaton, züllésen, hajnali óbégatáson túl nem szól másról. Joggal, hiszen egyetemünk egy meglehetősen zárt világ – közösségileg és területileg egyaránt. Mondhatni: „állam az államban”, ahonnan nem sok hír jut ki a nagyvilágba, és csak azt tudjuk róla, amivel az utcán is találkozunk – a hallgatók jóvoltából...
Ha szokatlan a kiállítás, akkor ezért az: betekintést enged e zárt világ egy részébe. A mélyen gyökerező soproni diákhagyományokat mutatja meg, méghozzá a viccesebbik oldaláról, egészen a selmecbányai évekig visszaszaladva az időben.
A Tisztelt Látogató megtekintheti a tárlaton a százéves „Selmecbányai Főiskolai Lapok”-at, a húszas évek „Lila Zongorá”-ját, a „Bástyánk”-at a negyvenes évekből, és az ötvenes években napvilágot látott „Soproni Egyetem”-et. Sőt, e komoly diáklapok humoros oldalági rokonaival is megismerkedhet: a „Jobbmenetes Ászokcsavar”-ral, a „Facsavar”-ral és a „Horribile Dictu”-val – egy nem egészen megszokott (vagy inkább komolyan vett) diákújságírói hagyomány képviselőivel.

Poros hasú balekok
A terembe belépőket a balek-tízparancsolat fogadja, a falakon körben elhelyezett kézzel festett óriás­plakátokon. Aztán megtudhatjuk, ki az a balek (szigorúan kis betűvel!): „zöldfülű, sárgás csőrű, poros hasú, ész és értelem nélküli véglény, amely minden tekintetben az isteni fényben tündöklő dicső Firmák karának támogatására szorul”. Egyébként elsős diák. A Firma pedig: „szorgalmas, bölcs, jóindulatú, mértékadó, barátságos, és közben isteni fényben tündököl. A balekság nélküle semmire sem jutna. Sok terhes feladat mellett – nem kímélve magát – ő a gyengébb nem legfőbb támasza. Majdnem mindegyik zseni...” Másként
harmadéves vagy idősebb hallgató.
A kiállításon megtalálhatjuk száz év képeslaptermését, amely az egyetemi élet legjellegzetesebb pillanatairól árulkodik, és egy képes értelmező szótár is vár bennünket, mely a diákéleten túl a katonaság, az alkoholfogyasztási szokások, az oktatás és a tanárok elé is görbe tükröt állít.
A tárlat „csúcspontja” – ahol e sorok szerzője nem bírta tovább, és könnyeit törülgetve nehezen múló röhögésben tört ki – mindenképpen az erdészek képes rendszertana.
Madarak, növények, gombák, rovarok, csigák, lovak és egyéb élőlények serege vonul fel előttünk: mindnek emberi arca van, jobb-rosszabb grafikai kivitelezésben. És mind aktuális mondanivalóval is bír: politikailag, diákéletileg, „Sopronilag”.
Ezután pedig már csak az a rész van hátra, ahol megtudhatjuk, miért ne dobjuk el döglött macskánkat. (A vasmacskától a ventilátorig bármire felhasználható ugyanis...)  Na, ekkor mondtam azt: elég! Ennyi röhögés már árt az egészségnek.

Kinek nem ajánljuk…
Végezetül arról, hogy kinek ajánlom a kiállítást. Nos, igen, itt mindenképp figyelembe kell venni lapunk egyik – Bernard Shaw-tól kölcsönzött – tételmondatát: „ne tedd a másikkal azt, amit szeretnél, hogy veled tegyenek, mert lehet, hogy más az ízlése”. Ennek figyelembevételével inkább azt írom le, hogy kinek nem ajánlom a tárlat megtekintését: aki nem volt (lesz, „van”) diák, aki nem szereti a humort, aki nem szereti a sört, aki nem szereti Sopront és egyetemét, és aki nem szívesen szán húsz forintot a belépőjegyre.
A többiek november 3-ig tekinthetik meg – saját felelősségükre! – az Erdészeti Múzeumban (Templom utca 2.).

Egész Tamás írása



2002. október 25., péntek 11:59


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület