Mt 25.1-13 A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. Öt balga volt közülük, öt pedig okos. A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! - Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. - Nem adunk - felelték az okosak -, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.

Ha utánanézünk, környezetünkben (sőt magunkban is, egy-egy sötét zugban) megtaláljuk a balga szűzek viselkedésének alanyát, ha úgy tetszik "ősmintáját", az "éppen csak, hogy" embert. Az ilyen típusú cselekvő ugyanis a minimumra törekszik, arra, hogy a legkisebb befektetéssel érje el a legnagyobb hasznot. Iskolában megelégszik azzal, ha "rezeg ugyan a léc", de átcsúszkál az év végeken, a munkakörhöz szükséges minimum-ismereteknél tovább minden szellemi befektetést ráfizetésnek tekint. Nem áll azonban itt meg, hanem az emberi kapcsolatokban is minimalizálja a "tőkemozgást", mert ami nem térül vissza, az szerinte mind az ő személyi vesztesége.
Ott akad meg csupán az életben, ahol nem határozták meg darabra, jegyre, végzettségre, egyszóval mennyiségre a teljesítményt. Ott bajban van, mert nem tudja, hol lehetne már megállni. Mert azt nagyon szeretne, mégpedig pont a határnál, a többiek előtt. Nem ismeri a "szív bőségét", amiből "szól a száj", csak saját maga irányában. Fél, hogy túl sokat tesz ahhoz képest, amit kap érte. Nem gyűjtöget, nem halmoz fel látszólagos "felesleget", neki az "éppen elégséges" tökéletesen megfelel.
Remélem, sokan felismerik a mai evangéliumi részletben az "egydénáros" példabeszéd pandan-ját (párdarabját, kiegészítőjét)! Ott a reggel kezdők méltatlankodtak és irigykedtek a későn munkába állókra, időben keveset dolgozókra. Itt Jézus a másik oldal kockázatára mutat rá: ha valaki nem éber - és lehet-e kellően ébernek lenni a másik oldalon ilyen tág és ismeretlen idő- és teljesítményhatárok mellett? -, az könnyen lekésik az "egy dénárról", kevésnek bizonyul tartalék nélkül az a bizonyos olaj.
- DI -