CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2022. jĂşlius 2., szombat, Ottó napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Hogy éppen csak kitartson!

Mt 25.1-13 A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. Öt balga volt közülük, öt pedig okos. A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! - Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. - Nem adunk - felelték az okosak -, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.

Ha utánanézünk, környezetünkben (sőt magunkban is, egy-egy sötét zugban) megtaláljuk a balga szűzek viselkedésének alanyát, ha úgy tetszik "ősmintáját", az "éppen csak, hogy" embert. Az ilyen típusú cselekvő ugyanis a minimumra törekszik, arra, hogy a legkisebb befektetéssel érje el a legnagyobb hasznot. Iskolában megelégszik azzal, ha "rezeg ugyan a léc", de átcsúszkál az év végeken, a munkakörhöz szükséges minimum-ismereteknél tovább minden szellemi befektetést ráfizetésnek tekint. Nem áll azonban itt meg, hanem az emberi kapcsolatokban is minimalizálja a "tőkemozgást", mert ami nem térül vissza, az szerinte mind az ő személyi vesztesége.
Ott akad meg csupán az életben, ahol nem határozták meg darabra, jegyre, végzettségre, egyszóval mennyiségre a teljesítményt. Ott bajban van, mert nem tudja, hol lehetne már megállni. Mert azt nagyon szeretne, mégpedig pont a határnál, a többiek előtt. Nem ismeri a "szív bőségét", amiből "szól a száj", csak saját maga irányában. Fél, hogy túl sokat tesz ahhoz képest, amit kap érte. Nem gyűjtöget, nem halmoz fel látszólagos "felesleget", neki az "éppen elégséges" tökéletesen megfelel.
Remélem, sokan felismerik a mai evangéliumi részletben az "egydénáros" példabeszéd pandan-ját (párdarabját, kiegészítőjét)! Ott a reggel kezdők méltatlankodtak és irigykedtek a későn munkába állókra, időben keveset dolgozókra. Itt Jézus a másik oldal kockázatára mutat rá: ha valaki nem éber - és lehet-e kellően ébernek lenni a másik oldalon ilyen tág és ismeretlen idő- és teljesítményhatárok mellett? -, az könnyen lekésik az "egy dénárról", kevésnek bizonyul tartalék nélkül az a bizonyos olaj.
- DI -



2002. november 09., szombat 13:05


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület