|
Ünnepség a Szociális Munka Napja alkalmából
2002. november 12-én a Megyeháza dísztermében tartották a Szociális
Munka Napja alkalmából rendezett ünnepséget a város szociális intézményeiben
dolgozók számára, amelyen részt vett Walter Dezső polgármester és Kalmár
István alpolgármester.
Sopron Himnuszát követően Dr. Sütő Teréz, irodavezető köszöntötte
a megjelenteket.
Beszédében felsorolta azokat a területeket, amelyeken a szociális intézmények
dolgozói tevékenykednek. Befejezésként kiemelte, hogy az idei évben is
már 16800 család, vagy egyén fordult segítségért a Polgármesteri Hivatal
Szociális és Gyámügyi irodáinak munkatársaihoz.
- Nem túlzás azt állítani, hogy mára a szociális munkát végzők váltak
a társadalom lelkiismeretévé, hiszen ők találkoznak „élesben” a terjedő
szegénység megalázó hatásaival, a kirekesztettség súlyos problémáival.
A szociális ellátásban dolgozók túlzott alázattal végzik embert
próbáló munkájukat, ezért öröm, hogy az év egyetlen napján Róluk, a szeretet
doktorairól is megemlékeznek - mondta a Dr. Sütő Teréz.
Walter Dezső polgármester ünnepi beszédét a szociális intézmények
dolgozói által összeállított műsor követte, majd sor került a dolgozók
jutalmazására.
Közös kötetlen beszélgetésre is alkalom adódott a Szociális Munka Napján
rendezett városházi ünnepségen.
Walter Dezső polgármester ünnepi beszéde:
Nagy tisztelettel köszöntöm Önöket itt a Városháza
Dísztermében. És köszöntöm mindazokat, akik most is dolgoznak és segítő
kezet nyújtanak a rászoruló soproni polgároknak. Sajnos sokan élnek olyanok,
akik Önkormányzatunk támogatására szorulnak, testi lelki, szociális és
anyagi bajaikban.
Önökön keresztül juthat el ez a segítség!
"Önök az Önkormányzat kinyújtott segítő keze!"
Tudjuk, nehéz hivatás a szociális munka, nemcsak
sokoldalú szakértelmet, felkészültséget kiván, de hatalmas áldozatvállalást,
emberséget, őszinte együttérzést is folyamatosan.
A szociális munkásnak nem lehet rossz napja,
hiszen tőle mindig segítséget kérnek és várnak, de mindezt mosolyogva kell
tennie.
A szociális dolgozók munkája "szeretetszolgálat",
amelynek középpontjában az ember áll. Az emberi testtel és lélekkel foglalkozni
hatalmas művészet és óriási feladat. Aki a rászorulóknak hamar ad, adománya
kétszeres. Fontos gondolat ez a mai korban, amikor látjuk, hogy a hétköznapi
élet egyéni és közösségi minősége felbomlott, az egymáshoz, ez közösséghez
és az erkölcsiséghez való viszonyunk konfliktusokkal terhelt. Menekülünk
a problémáktól.
Nehezen adunk a rászorulóknak, kerüljük a koldust,
a hajléktalant, a rokkant és idős embert, pillantásunk átugorja a segítségért
fohászkodó tekintetet. Ha nem látjuk talán nincs is!
A szociális szakemberek azért fáradoznak, hogy
a leggyengébb, legkiszolgáltatottabb csoportok ne váljanak áldozatokká,
mert a társadalmi eredetű problémáért részlegesen sem lehet a felelősséget
az áldozatokra hárítani.
A segítséget várók körében a jó szív több mint
a koronás címer és a lélek egyszerűsége nemesebb mint a királyság maga.
Az egymás iránti meleg, emberi érzés kiveszőben
van, pedig mindnyájunknak erre van a legnagyobb szüksége.
Van Gogh soraival zárom gondolataimat: "Minél
tovább gondolkodom, annál inkább érzem, hogy nincs semmi, amiben nagyobb
művészet lenne, mint szeretni az embereket"
Legyen a mai nap méltó ünnepe a "szeretetorvosok"
népes táborának!
2002. november 13., szerda 01:43
|
