Mühl-Aladár emlékest és koszorúzás

    Bensőséges hangulatú ünnepség keretében emlékeztek a Várkerület Galériában Mühl Aladárra, a soproni festőművészre, zeneszerzőre. Füzi Edit, a Soproni Képzőművészeti Táraság titkára köszöntötte a megjelenteket.

    Az alaphangulatot Bazsó András és T. Horváth József által készített videoklip adta meg Weöres Sándor Bolerojával. Ezután Hanzséros Ágnes vezetőtanácsos idézett László Gyula professzor és Fejér Zoltán festőművész gondolataiból.
    Mühl Aladár, a soproni akvarellfestészet eredeti és egyéni utat járó művelője. Ez az iskolás mondat az, ami az alapvető és elemi tudnivaló róla mindenkinek, akár soproni, akár nem.
    Nem impresszionista, holott fényimádata, színszeretete alapján éppenséggel az is lehetne. A nagybányai festőiskola is távol áll tőle. A naturalizmus is illene rá, mert elég sok bennük a rá jellemző, mégsem  igaz.
    Honnan is tudhatná egy nem soproni, hogy mit jelent az Ő művészete egy soproninak? Ha valaki Sopronba kerül, elég hamar megtanulja a nevét. Igaz, már 1981 óra halott, mégis a mai napig köztünk él. Emlékekben, anekdotákban. Könnyes szemekben rá emlékezve, vagy épp cinkos összekacsintásokkal. El nem múló varázsa van.
    Az „Eső után” és a „Bécsi utca eső után” egymás mellé téve mutatja meg leginkább azt a gyönyörű fejlődési ívet, amellyel a fiatalkori megérzésekből gazdag, tudatos, érett alkotóvá vált. Sohasem volt köze semmilyen izmushoz, irányzathoz, mindig a maga egyéni, különös, soproni útját járta.
    A kétirányú hajlam: festészet és zene kettőzött erőfeszítést, kétszeres igénybevétel jelentett. Ő nem tud és nem is akar választani ebben a kérdésben. Mindig is két különböző világban kereste az élet értelmét és szépségét. Ezért is égett, gyötrődött kétszeresen. Egyaránt élt benne a hangok világának varázsa, és a másik, a festés magányos, csendes öröme. A művész személye ötvözte e kettőt.
    Lomoschitz Pál zenepedagógus emlékezett a kollégára, a jóbarátra.
    Felelevenítette a szolfézsórák emlékeit dr. Gimesi Szabolcs polgármester is. Pócza Irma leckekönyvét is elhozta Ali bácsitól. Dr. Winkler András egyetemi rektorhelyettes úr emlékeztett a két régi polgárcsalád összetartására és festészeti próbálkozásaira. "Hideg kukacok" Ez a képcím szerepel egy festménye hátoldalán, mely leginkább Mühl Aladár címadásától és kézaláírásától értékes.
    Az akvarell-technikához gyors felfogás, elhatározás és lendületes munkakészség kell. Ebben a műfajban talált rá a különlegességekre felfogásban, beállításban, képszerkesztésben, felfogásban. Az egy-két óra alatt megoldható feladatok mestere. A feladat izgalmát, a feszítettséget élvezte. Ebben volt páratlan. Napsütés, mozgalmas élet, köd, olvasó hó. Ez volt az ő világa.
    Nem tudott és nem mondott mást, mint amit bármelyikünk naponta ezerszer is észrevehetne: a Bécsi domb viharvert házai, árkádjai, az Ikva-part, a várost körülölelő hegyek, dombok, a komoran sötétedő lombok, a fel- felcsattanó napfény, mely áttűz egy gyönyörű asszny hajkoronáján, egy női ruha fodra. Ha kell elandalít, ha kell drámai. Nem törődött szakmai körök esélyeivel, független volt a nagyképűektől, a kritikusoktól és intrikusoktól, nem izgatták a lektorok és hivatalnokok. Jókedvéből festett, ahogy az Isten adta neki a pillant szépségét, melegét, fényét a Rózsa utca sarkán. Soha nem szégyellte líraiságát, nem volt fölényes és okoskodó, nem vont elegánsan vállat. Csak gyönyörködött és gyönyörködtetett, ezt örökítette és átörökítette időben, tanítványaiban. Él, nemcsak Mühl Aladárnéban, Lonci néniben, hanem leginkább Grabner József munkásságában.
    "Rugalmasan kellett hozzá alkalmazkodni, akkor minden rendben volt" - összegezte Lonci néni. Grabner József is vallott Mühl Aladár tanításának lényegéről: "Személyeket, emlékeket, tanítványokat élhettem meg. A legfontoabb azonban a hűség. Légy hű, légy hű magadhoz!"
    Mühl Aladár ma is meggyőz arról, hogy az embernek szüksége van a szépre, a kikapcsolódásra, a művelődésre. Ennél igazoltabb közérdek aligha motíválhat művészt. Ha évek múlva a gyász virágának magjaiból új napraforgó nyílik, az ő virága lesz. Mi mássá is lehetne az, aki annyira szerette a színeket?
    Tranta Julianna festőművész, tanítvány egymáshoz írott leveleikből idézett. Hallani lehetett Mühl Aladár gondolatait, látni a tekintetét.
    Hogy mi volt a festő emberi lényege? A napsugaras oldalt szerette. Nevelt és növelt. Fényt, szeretetet, embert és tudást.

Csiszár Ágnes

    A mai délután Mühl Aladár özvegye, a soproni művész barátai, ismerősei, tisztelői koszorút helyeztek el Ali bácsi evangélikus temetőben található nyughelyénél. Mühl Aladárra, az igazi soproni polgárra Keresztény Richárd, a Soproni Képzőművészeti Társaság elnöke emlékezett. A virágokkal borított síron mécsesek lángja lobbant fel Sopron festőjének emlékezetére.