|
Gyárváros a Lackner Kristóf
utcában
Gyárváros. Annak, aki látott már gyárvárost és sokkal
inkább annak, aki valaha élt gyárvárosban bizony nem hangzik túl jól ez
az összetett szó.
Szabó Viktória főiskolai hallgató
a MTV Regionális Stúdiója AMI Galériájában nyílt kiállítása a még egy taggal
megtoldott Gyárvárosképek címet viseli.
|
|
Dr. Winkler Gábor egyetemi tanár, Szabó Veronika
és Sass András ügyvezető igazgató a megnyitón
|
A háromtagúvá bővült összetett szó ugyan még nem
oszlatja el teljes egészében azok gyanúját, akik az ötvenes-hatvanas években
– alkotói tehetség, ihlet, megbízás hiányában, avagy éppen megbízásból
született – az épülő-szépülő lakótelepeket, vagy a nép követendő vezéreit
megörökítő képekre asszociálva valamitől tartanak, ám Viktória bevallottan
fiatal életkora, és természetesen, a grafikák maguk mindenkit meggyőznek
arról, hogy az alkotások, még ha azokat házgyári panell-lakótelepek környezete
is ihlette, lehetnek eredetiek, sőt szépek.
A tárlatot Dr. Winkler Gábor egyetemi tanár ajánlotta
a közönségnek.
- Elmúltak azok az idők, amikor optimista hangulatú – darukat, gyárkéményeket,
mosolygó overallos építő munkásokat megörökítő – műveket kellett "alkotni",
és lám Viktória, 2003-ban húszévesen mégis lakótelepeket rajzol, amelyeket
azért sem kell mellőzni, mert - amint azt Winkler Gábor, kiszámolta: Magyarországnak
csaknem a fele hasonló házakban él. Sokaknak élettere, otthona, megkötött
barátságok, szerelmek helye a lakótelep, amelyről Viktória képei beszélnek,
üzenetet hoznak, úgy, hogy közben azok furcsa átváltozáson mentünk keresztül.
Szabó Viktória átalakított gyárvárosi világa humanizálódik.
A doboz-házak merev kockái, a tízemeletes panellek szigorú, hosszú egyenesei,
az elviselhetetlen mértani rend és mindaz, ami egy lakótelepen, vagy gyárnegyed
közelében nagyon szürkének visszataszítónak, esetenként nyomasztónak, egyformának
tűnt átlényegül a képeken.
A jobbra-balra dőlő lámpaoszlop, a szélesen mosolygó
Trabant, az összeborult házgyári házak, az ég felé tekergőző tízemeletesek
által élő és érző környezetté válik a lakótelep.
Szabó Viktória főiskolai hallgató alkotásai, még Winkler
Gábort a szakmai tekintéllyel rendelkező építészt is arra késztették, hogy
emberibbnek, "kedvesebbnek", érezze a gyárváros környékét, és miután (sajnos)
nem a lakótelepek azok, amelyek az idő múlásával sem változtak, (legalább
is előnyükre semmiképpen sem), mégiscsak Szabó Viktória grafikái azok,
amelyeknek köszönhetően élet, közvetlenség költözött a képekbe, amelyekre
a jövőben, akárcsak Szabó Viktória további pályájára érdemes lesz figyelni.
T.É.
2002. november 19., kedd 13:23
|
