CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

Kik is valójában ezek az ólomkatonák?

    Bizonyára sokunk gyermekkora felelevenedik, ha eszünkbe jutnak régi játékaink, amelyek sok boldog órát szereztek számunkra. Játékok, melyek többsége kötődik egy bizonyos személyhez, korszakhoz, eseményhez. Lehet, hogy épp ezek a gondolatok foglalkoztatták Homoki Gyulát, Hartmann Lászlót, Báthori Gábort és munkatársait, amikor egy meseszép ólomkatona kiállítást hoztak létre. A 2000 darab történelmi hűséggel kifestett ólomkatonát a soproni közönség a Gyermek és Ifjúsági Központban 2003. január 3-ig tekintheti meg. A november 25-én megnyílt Honfoglalástól az 1848-49-es szabadságharcig, című kiállításon Fajkusz Attila korabeli muzsikája fogadta a résztvevőket. Sógor Ferenc ügyvezető igazgató köszöntője után Krisch András történész nyitotta meg a nem mindennapi tárlatot a következő, történelmet idéző beszédével:

    "Volt egyszer 25 ólomkatona, egytestvér valamennyi" - írta Andersen a rendíthetetlen ólomkatona című mesében. A kérdés ma is felmerülhet: kik is valójában ezek az ólomkatonák? Játékok vagy olyan tárgyak, amiket az emberek gyűjtenek? Azt hiszem, a legpontosabb válasz az, hogy mindkettő. Már a 16-17. században ismertek voltak az ólomkatonák, hiszen a különböző fémeket feldolgozó kézművesek egész ezüstözött ezredeket öntöttek, ezekkel pedig olyan ismert személyek játszottak, mint Orániai Móric, vagy a francia király XIV. Lajos.
Krisch András történész és Fajkusz Attila a megnyitón

    Az ólomkatonák tömeges elterjedéséhez az is kellett, hogy az igazi katonákat egyenruhába bújtassák a királyok és hadvezérek. Az egyenruhába bújtatott tömeghadseregek megjelenése után, vagyis a Nagy Frigyes és Napóleon utáni időszakban, a 18. század végén, 19. század elején kezdődik az ólomkatonák és a tőlük nem sokban, de mégis különböző cinfigurák tömeges a is.
    Ekkortól már az egységesen befestett hadseregek menetelnek győztesen csatáról csatára. A fiúk kedvenc játéka lesz, hisz a gyerekkori álom sokszor elérhetetlen megvalósulása volt, ha kézbe vehettek és játszhattak egy ilyen színesre festett magas rangú katonával. Persze az igények a történelem során folyamatosan nőttek, és ma már be lehet szerezni a teljesen profi, élethű ábrázolású ólomkatonát, és az ezekkel a jellegzetességekkel kevésbé rendelkező cinkatonákat is.

    De nemcsak játékra, hanem iskolai, oktatási célokra is felhasználták őket. Az itt kiállított ólomkatonák a magyar hadtörténelem egy-egy szeletét mutatják be. Gondoljunk csak arra, milyen nagy kedvvel nézzük végig itt a kiállítás terepasztalain az Árpád-ház nagyjait: Árpád fejedelmet, István királyt. Ugyancsak megtekinthetjük a Bánk bánból is ismert II. Andrást, aki nemcsak az Aranybullát adta ki, hanem keresztes hadjáratot is vezetett a Szentföldre. Uralkodása első 15 évéből tizennégyszer fogott fegyvert. Itt láthatjuk az 1241-es Muhi csata egy részletét, a csatára oly jellemző szekérrel. Az időben kicsit ugorva a kiállítás második legnagyobb terepasztala egy 14. századi várostromot mutat be. A lőfegyverek és elsősorban az ágyúk kialakulása, elterjedése előtt egy jól megerődített várat lényegesen nehezebb lehetett elfoglalni. Az ostromlók, mint az a terepasztalon is jól látszik, hogy védjék magukat, egy sáncot, egy újabb erődítményt építettek a vár köré. Az Anjou királyokkal a magyar lovagkorba, Mátyás király fekete seregével pedig már az Ázsia felől közeledő török időszakba érkezünk.
    Az időben egy kicsit ismét ugorva a tárlat másik nagyobb témaköre Mária Terézia kora, vagyis a porosz háborúk időszaka. Nem véletlenül láthatunk porosz katonákat is, hiszen két háborúban, az osztrák örökösödési és az úgynevezett 7 éves háborúban is Nagy Frigyes volt a magyar királynő ellenfele. És ami szintén nagyon fontos, ezekben a háborúkban lesz Európa-szerte csodált és rettegett ellenfél a magyar huszárság. A magyar testőrre is érdemes egy pillantást vetni. A kezdetben 120 fős testőrséget Mária Terézia alapította. Mindig az uralkodó székhelyén tartózkodtak, minden utazásra elkísérték, illetve felvonulásaikkal az ünnepélyek fényét emelték. A magyar nemesi testőrséget Bécs 1848-ban oszlatta fel. Az egész tárlaton belül is kiemelkedik az 1809. június 14-i győri csatát ábrázoló terepasztal. Ebben az évben hívta össze az uralkodó az utolsó nemesi felkelést. Azért is jelentős ez az ütközet, mert a napóleoni hadjárat-sorozatnak ez az egyetlen magyarországi csatája. A híres párizsi diadalíven, amit évente turisták milliói keresnek fel, megtaláljuk Napóleon győztes csatái között a győrit is.
    A számbeli francia erőfölényhez párosultak a császári hadvezetés hibái, a csanaki és ménfői dombok már a csata előtti feladata, ezzel a csatatér a francia hadvezetés előtt tökéletesen áttekinthető volt, a kidolgozatlan haditerv, a nemesi felkelők, akiknek nagy része bár hősiesen harcolt - rossz felszerelésük és kiképzésük ellenére -, komoly ellenállást nem tanúsíthattak. Gondot okozott a lóállomány is, amely nem kiképzett harci lovakból, hanem falusi parasztlovakból állt. Mindez nem eredményezhetett mást, mint vereséget. Ezt a történelmi eseményt írta meg kissé gúnyos formában Petőfi Sándor.

    Külön meg kell említeni a csata centrumában elhelyezkedő és a terepasztalon is látható kismegyeri major épületet, amelyet 872 katona védett, nagyrészük grazi Landwehr volt. Ugyancsak jól látható a terepasztalt és a csatateret is szinte kettészelő Pándzsa-ér, rajta a híddal, amelyen keresztül a franciák a majort rohamozták. Itt a major körül alakult ki a legvéresebb harc. Miután a hadsereg már visszavonult, a védők bennrekedtek az épületegyüttesben, este 6-ra pedig a franciák szinte földig rombolták az egészet. A védők maradéka ekkor még ellenállást tanúsított, majd miután ez is reménytelen volt, az eredetileg 872 főből a maradék, 103 katona és 9 tiszt adta meg magát. A franciák vesztesége is kb. 700 főt tett ki.

    Szintén jól látható a Pándzsa-érre merőleges Viczay-árok, amint a magyar nemesi felkelők legnagyobb összevisszaságban próbálnak rajta átkelni, hogy megakadályozzák a bekerítést. Az átkelés végül is menekülésbe torkollott. Mire az este beköszöntött, a francia hadsereg lett az úra a győri csatatérnek.

    A következő és egyben utolsó témakör az 1848/49-es szabadságharc. Mindhárom hadviselő fél - a magyar, osztrák és az orosz hadsereg - katonáit, egyenruháit megismerhetjük. De itt vannak a magyar szabadságharcnak segítséget nyújtó német légiósok és a lengyelek is, a magyar hadvezérek közül: Görgey, Bem, Damjanich tábornok, akinek parancsnoksága alá tartoztak a híres veres sipkás honvédek. Különösen érdekesek a Hunyadi huszárok, akik nem a megszokott zsinóros huszáröltözetet hordták, hanem pörge kalapot és pitykegombos Viktória dolmányt. Kezdetben karikás ostort is használtak, amivel rásuhintottak az ellenségre, az ostor a testre csavarodott, majd lerántották a nyeregből.

    Visszautalva Andersen meséjére, amikor a kisfiú kinyitotta a dobozt, boldogan kiáltotta: “Ólomkatonák!". Ha a mesét végigolvassuk, nyomon követhetjük a hűségre és engedelmességre felesküdött megingathatatlan katona sorsát. És mégis, a mese végén a tűzben ott maradó pici szív arra utal, hogy ezeknek a figuráknak nemcsak testük, hanem szívük, lelkük is van - fejezte be megnyitó beszédét Krisch András történész.

b.boti
(Köszönetet mondunk Krisch Andrásnak a cikkhez nyújtott segítségért)



2002. november 26., kedd 19:22


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület