Beat-mise a Szent György templomban

Vasárnap esténként a Szent-György templom előtt élettel tellik meg a néptelen utca. A fél nyolcas mise után fiatalok és idősek jönnek ki a templomból, de ilyenkor senki sem siet hazafelé, még hosszú ideig jókedvű beszélgetés moraja tölti be a környéket. Bindes Ferenc atyát, a Szent-György templom plébánosát arról kérdeztük, vajon mi a titka annak, hogy ez a mise ilyen népszerűségnek örvend a fiatalok körében?

- Amikor 1991-ben Sopronba kerültem, akkor a kirándulók miséjének hívták, huszonöt, harminc ember szokott részt venni rajta. Ideérkezésemkor volt egypár fiatal, akiket még Győrből és Ivánból ismertem. Ők kerestek meg azzal a kéréssel, hogy jó lenne a fiataloknak egy misét szervezni. Gondolkodóba estem, hogy mikorra is hívjam össze őket, ugyanis reggel nyolckor a háziasszonyok miséje, kilenckor az általános iskolásoké kezdődik, a tíz óra a vasárnapi nagymise kezdésének időpontja, délután öt órától pedig a családokat várjuk templomunkba. Már éppen az esti mise megszüntetésén gondolkoztam, mikor a fiatalok közölték velem, hogy nekik az pont megfelelő lenne.

Rendkívül lelkesek voltak, gitáros, hangszeres énekekkel egészítették ki a sokak által csak beat-miseként emlegetett mise menetét. A második alkalommal már telve voltak a padok. Nem telt el egy hónap, és kialakult a máig is tapasztalható magas létszám, mely nem változik, csak a személyek cserélődnek. Azoknak az egyetemistáknak és középiskolásoknak a helyére, akik elhagyják városunkat, mindig érkeznek újabbak. Vasárnap esténként tíz-tizenkét lelkiségi irányzat gyűlik össze, ezeknek a templom vált az összefogó találkozóhelyévé. A misét követően a közösségeknek lehetőségük van felfedezni, megismerni egymást.

- Hogyan ítéli meg a fiatalság hithez való viszonyulását?

- Úgy látom, hogy van egy kis réteg, aki tudatosan hívő, ide azonban a társadalomnak mindössze hat százaléka sorolható. Ők többnyire a szülői házból, esetleg egyházi iskolából hoztak komoly igényt a hitre. Ezenkívül jelen van egy meglehetősen lumpenizálódó fiatal és felnőtt réteg, akik számára csupán gyakorlati materializmust jelent az élet. Dolgoznak, majd elszórakozzák, felélik vagyonukat, ezért nem is tudnak előbbrejutni. A közönyösek csoportja is jelentős. Én bízom abban, hogy idővel ki fog alakulni az igényes, komoly, hívő réteg. Úgy veszem észre, hogy azok a fiatalok, akik részt szoktak venni a félnyolcas misén, valahol ebben a körben keresendők. Idővel talán nőni fog a komolyan hívők száma, és remélhetőleg a közönyösek között is lesznek páran, akik az élet problémáival találkozva, azokra megoldást keresve, megtalálják az igaz hitet.

- Több szociális karitatív alapítványban is közreműködik, milyen sikereket ért el ezeken a területeken?

- Ezeket szintén a fiatalok vezetik, én csak a nevemet adom hozzá, illetve amennyiben meghívást kapok, előadásokat is szoktam tartani. A Gólya-alapítványra vagyok a legbüszkébb. Ez a kilátástalan helyzetben lévő, az abortuszt fontolgató, várandós anyáknak próbál segítséget nyújtani olyan formában, hogy egy tulajdonunkat képező házban kapnak néhány szobát, melyben világra hozhatják gyermeküket. Amennyiben az anya nem kívánja megtartani a csecsemőjét, az önkormányzaton keresztül a Gólya- alapítvány közvetítésével nevelőszülőkhöz juttatjuk. Örömmel számolhatok be arról, hogy már harminc fölött van azoknak a kisbabáknak a száma, akik az alapítvány támogatása nélkül abortuszra kerültek volna.

Másik kedves közösségünk a rákbetegek csoportja, melynek tagjai havonta kétszer találkoznak, orvosokat hívnak, előadásokat hallgatnak, barátkoznak, beszélgetnek. Igyekeznek a betegségüket kellő lelkierővel és egymást támogatva elviselni.

Ugyan nincs igazi plébániánk - régen a templom melletti Káptalanház volt a plébánia, amit elvettek tőlünk -, de így is sikerült egy állandóan nyüzsgő, közösségeket megmozgató, egészségesen működő egyházközséget kialakítani.

Takács Judit