A szinészet szolgálat, mint az orvosé
A színészet szolgálat,
mint
az orvosé
Benkő Péter visszatért a
soproni
színpadra
Úgy látszik, hogy Sopronnak van valami
vonzereje,
ami történelmi emlékei mellett újra és újra visszahozza azokat, akik
már
egyszer itt éltek és dolgoztak. A Petőfi Színház színpadán is újra
üdvözölhetünk
olyanokat, akikkel már korábban talákoztunk. Az egyikük Benkő
Péter.
- A székesfővárosban nem lehet élni. A
felduzzadt
városhoz nem fejlődött hozzá semmi. Az emberek, akik ott élnek,
idegesek,
alkalmatlan az a város az életre. A színészeket persze odakötik az
intézmények,
a tévé, a rádió, a szinkron, melyek oda összpontosulnak. De úgy érzem,
itt sokkal intimebb hangulat alakulhat ki színész és közönség között,
amire
mindkét félnek óriási szüksége van. Arra az időre amíg együtt vagyunk,
egy sajátos lelki kapcsolat jön létre. Ez pedig nem mindegy, hogy
milyen.
Itt ez egy még működő, meghitt kapcsolat. Biztos, hogy jól fogom
érezni
magamat. Remélem, hogy a közönség is.
- A világirodalomban nagy különbségek vannak
szerep
és szerep között. A színészre mindig másféle súlyút osztanak
ki.
- Vallom, a színészet olyan szolgálat, mint
az
orvosé. Hazudnék persze, ha nem lenne olyan szerep, amit kevésbé
szívesen
játszom. Amiben nem csilloghat úgy az ember, nem mutathatja meg
annyira
képességeit. De ez egy szolgálat, az előadásnak létre kell jönnie. A
színésznek
kutya kötelessége legjobb tudása szerint kiszolgálni az előadást.
Hiába
jó a főszereplő, ha a többi nem működik jól az előadásban, akkor az
egész
előadás nem működik. A színésznek kötelessége, hogy a kisebb szerepben
is jó legyen.
- Ez az idény főként a vígjátékok éveként
jellemezhető
a Petőfi Színházban. Melyik darabokban kapott szerepet?
- Az egyik Molnár Ferenc Játék a kastélyban
című
műve, a másik a Volpone. Jó vígjátékokat fogunk játszani, amelyek
olyanok,
melyekben mélyebb gondolatok is vannak. Ami kacagtat is, ugyanakkor
egy
picit megmozgatja az ember lelkét is. Szomorú, hogy a magyar színházi
avantgárd
lebecsülte a vígjátékot. Shakespeare is írt vígjátékokat, nagyon mély
gondolatokkal.
Molnár Ferenc vígjátékaiban is például van egy pici, ami az emberi
kapcsolatokról
szól, amellett, hogy nagyon jól szórakozik a közönség.
- Egy mai színész élete általában nem csupán
a
színházhoz kötődik.
- Valóban. Ott van nekem a rádióban a Szabó
család,
ami remélem sokáig megmarad. Aktuális problámákról szól, kár lenne
letörölni
az ország színi palettájáról. Most egy érdekes filmben is játszom.
Usztics
Mátyás írta, címe: Kérek egy kocsit. Taxis-sorozat, nagyszerű
társadalmi
keresztmetszet, jól megírt szerepekkel. Októberben kezdik adni az MTV
1-esen.
Aztán kommunikációt tanítok vezetőknek, üzletembereknek, amit nagyon
élvezek.
Nagy örömmel szinkronizálok, sok jó film bejön a rosszakkal együtt. És
nem utolsósorban itt játszom, a két darabban.
Nyugati
Kapu
1999. augusztus 25., szerda 00:00
|