33 év- 33 dal a Kalákával

    A Kaláka együttes elegáns, más muzsikusokkal össze nem téveszthető zenei tálcán nyújtja a verset a hallgatóknak. Kimuzsikálják a Gutenberg óta könyvekbe-száműzött, "szív-némaságra" született s ítélt versekből a maguk olvasata szerinti "eredeti dallamot". A Kaláka vers-zene-kihangosítása nélkül sokkal kevesebb versbarát volna-lenne a magyar glóbuszon - mondta egyszer Kányádi Sándor, a Kaláka együttes tagjainak igazi és szó szerinti barátja.

    33 év-33 dal: ezt az egyszerű és egyben keresetlen címet adta az együttes annak a Sopronban bemutatott előadásnak, amellyel a Pro Kultúra Sopron Kht. Szent Miklós Napok rendezvénysorozata zárult. Így a két azonos, egymás melletti számjeggyel elég "kerek", és a Kaláka esetében igencsak gazdag az eltelt 33 év ahhoz, hogy kerek jubileumhoz méltóan a közönséggel együtt azt megünnepelje.

    A "díszlet" a szokásos: hangszerekkel  – nagybőgő, gitár, furulyák, citera, pánsíp, klarinét, tárogató, duda, klarinét, mandolin, ukulele, cuatro, brácsa, kalimba –  teli színpad, amelyre – előadás előtt még nem sokan, de a szünetben és utána már annál többen – merészkedtek fel a hangszereket közelebbről megnézni és beazonosítani, ugyanakkor szembesülni azzal, hogy a Kaláka muzsikusainak jelenlétében és kezében bármilyen tárgy zeneszerszámmá lényegül; mindez annyira természetesen történik, mint amennyire a zenészek maguk is póz nélküli természetességgel állnak színpadra, vagy felelgetnek a szünetben éppen a hangszereket vizsgálgatók kérdéseire.

- A 33év-33 dal felnőtteknek szóló előadás.
- Indulásunkkor nem volt külön felnőtt- és gyerekműsorunk. Muzsikánkban a gyerek- és felnőttdalok akkor váltak szét, amikor elkezdtünk célzottan gyerekközönségnek is játszani, ám az általunk megzenésített gyerekversek, sem úgy azok, hogy kizárólag gyereknek valók.

- Zenészként hogyan éli meg a színpadi zenélés és a stúdiófelvétel különböző helyzeteit?
- A közönség jelenléte egyfajta vibráló érzést kelt. Egyfajta kitárulkozási hajlandóságot is felfedez ilyenkor az előadó magában: "ezt most nektek adom-érzést". A stúdióban mindez hiányzik, ott az ember szép nyugodtan leül és felénekli a dalt.
A hallgatóság részéről pedig, a közönsége válogatja, hogy kire-kire az élőzene, vagy a stúdiófelvétel hat meghatározóan... Léteznek átmenetek is: például most jelent meg egy 1976-os koncertfelvételünk.
    De azért volt idő – a hangrögzítés feltalálása előtt – amikor nem volt kétséges, hogy csak az élőzene az, ami "él".

Tóth Éva