“Soproni vagyok, itt születtem, itt vagyok…”

    Amikor mindenki lázasan készült a 2002-es esztendő utolsó napjának megünneplésére, volt egy hely, ahol békés, nyugodt környezetben a régi idők történeteiről lehetett beszélgetni. A Hungária Serházban megrendezett “Beszélgetős téli esték” keretében, Füzi Edit beszélgetőtársa a Hűség Városa legújabb díszpolgára, Dr. Kubinszky Mihály professzor úr volt, aki visszaemlékezésével egy felejthetetlen estével ajándékozta meg a jelenlévőket.

    “Soproni vagyok, itt születtem, itt vagyok…” mosolyodott el a professzor úr, amikor Sopron iránti vonzódásáért kérdezték. Bevallása szerint, a család az 1921-es népszavazáskor települt le a városban. Édesapja katonatisztként Soproni küldetése alkalmával egy cukrászdából kilépve pillantotta meg leendő feleségét.
    Megismerkedésük után Dr. Kubinszky Mihály 1927-ben, a mai Kökényes köz 3. szám alatt látta meg a napvilágot, ahol a mai napig is él.
    Diákéveit többek közt a “Szürkéknél”, a Bencés gimnáziumban, valamint egy budapesti iskolában töltötte.
    Kisgyermek kora óta a vasút szerelmese. A gőzösök, a bakterházak szeretete, csodálata napjainkig elkísérték. Építészeti tanulmányai során azt a feladatot kapta tanárától, hogy rajzoljon meg egy általa kiválasztott épületet. Választása egy bakterházra esett, amely mellé egy díszes mozdonyt vázolt fel sokak örömére. “…a tanár úr, annyit jegyzett meg: …a mozdony, tökéletes!”
    Aztán, őt is utol érte a második világháború borzalma. “Megrendítő élmény volt…”-sóhajtott fel a professzor úr. “1944 nyarán a Tómalom környékén ástunk, amikor is légitámadás volt. Ijedtemben lapátot tettem a fejemre. Megrendítő látvány volt, a lebombázott, romos város, lepusztult házak, ijedt, reménytelen emberek. Életem során viszont nagy szerencsém volt, hogy mindig elkerült a katonaság veszélye.”
    A háború utáni sanyarú sors 1963-tól változott meg, amikor is megkezdődött számára az új időszámítás. A francia, olasz, angol és német nyelvet értő és beszélő fiatalember előtt megnyílt a világ. Utazásai során több ország építészeti remeke tárult elé, amelyekről többször is kritikát írt.
    Első építészeti kritikáját 1968–ban írta meg egy budapesti kollégium épületéről, amelyet a Magyar Építőművészet című lapban jelentetett meg.
“…egész életemben építésznek tartottam magam, mégis inkább építészeti írásaimmal foglalkozom.” Témája a XIX – XX. századi építészet története. Írásaiért, kritikáiért több díjjal jutalmazták az évek során.
    Az építészeti kritikai munkásságáért és oktatásáért elnyeri az Ybl Miklós és a Wallder díjat. Vasúti épületek, című alkotásáért Mikó Imre-díjban részesült, amelyet elsőként kapott meg.
    Az 1960 óta egyetemi docens szerepet betöltő Dr. Kubinszky Mihály munkásságával több magyarországi vasúti épületet meg tudott menteni a pusztulástól. Sajnálja, hogy az idő múlásával az ország második legrégibb vasúti pályaudvara, a Déli p.u. a mai napig nem szolgál valódi tisztjére. “…senki se lehet próféta, saját hazájában!”- sóhajt fel.
    Legújabb munkájában a XX. századi Sopron épületeit elemzi, amelyben természetesen szól a napjainkban felújított Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központról. “Nem teljes egészében tetszik…-nyílik meg a professzor. A historizáló külseje nagyon szép. Számomra a belseje tartogat ellentmondásokat. A tetőtéri beépítése nem túl szép foltként jelenik meg. Belső része se nem modern, se nem korhű.”
    Az igazán figyelemfelkeltő, humoros ízesítésű beszélgetés végén Füzi Edit kérdésére, hogy mi a titka Sopron iránti tiszteletének, szeretetének, a professzor csak annyit válaszolt:
“…családi befolyás, keresztényi szeretet.”

Betuker Botond