|
A bűn és a dzsessz Chicagója
A bűn és a dzsessz
Chicagója
Premier a soproni Petőfi
Színházban
Merre van Chicago? Valahol Amerikában. Hogy
lehet
odatalálni? Csak figyelj. Ahol lőnek és szól a dzsessz, már ott is
vagy.
De legutóbb ilyet Sopronban is hallottam! Akkor megtaláltad Chicagót.
De
az csak játék volt! Miért, nem volt az jó neked?
Kander-Ebb-Fosse Chicago című revümusical-jével
nyitotta
meg évadját a soproni Petőfi Színház. Olyan világhírű darabbal, ami
által
hozzánk is közelebb került a távoli nagyváros bűne és kitűnő zenéje.
Előbbiről
még Budapesten is városrészt neveztek el, utóbbit pedig nap mint nap
hallhatjuk
a rádióból.
A chicagói történet tulajdonképpen egyszerű,
hétköznapi
eset. A nő, Roxie (Keresztes Ildikó) lelövi szeretőjét, a férj, Amos
(Győri
Péter) magára vállalná az esetet. Az igazság azonban kiderül, a nő
börtönbe
kerül, a többi gyilkos lány mellé. Ott összekülönbözik a hangadó
lánnyal,
Velmával (Borbás Gabi), de istápolójuk, Mama Morton (Rátonyi Hajni)
csillapítja
indulataikat és jobbnak látja, ha a sztárügyvéd, Billy Flyn (Szakács
Tibor)
viszi ügyüket az igazságszolgáltatás elé. Persze mi az igazság? Mert
Chicagóban
az emberek, különösen a sajtó, köztük Mary Sunshine, a riporter
(Szatmári
György, "szoknyaszerepben") a bűnt már megszokták, jobban szeretik a
bűnbánatot,
meg a szenzációkat. Mert mi van abban, ha a román lány, Florica (Szabó
Anikó) még a kötélen is azt hebegi: "Nem vagyok bunos"? De az, hogy
Roxie
terhes - ami persze nem igaz -, arról lehet címoldalas, fotóscikket
írni,
melyen az emberek csámcsoghatnak. Valójában mi is az igazság? Mert az
ügyvéd
mindent megkever, hogy dollárjaihoz hozzájusson. A polgári erkölcs
szerinte
csak halandzsa, humbug, az egyetlen igazság: a pénz. A végén, mikor az
esküdtszék Roxie-t ártatlannak mondja ki, már senkit sem érdekel. De ő
végre önfeledten táncolhat és énekelhet Velmával együtt a
revüben.
A zenébe, énekbe és táncba foglalt sztorit Mikó
István
remekül fogta össze és szokása szerint apró, szellemes ötleteivel is
kiegészítette.
Kitűnő alapot adtak neki Prekop Gabriella fordításának kifogástalan
prozódiájú
sorai és G. Dénes György versei. A Blum József által vezetett zenészek
nagyszerűen festették alá a Michael Kropf által készített
koreográfiát.
Peter Umbach jelképszerű díszletei jól érzékeltették az amerikai
nagyváros
csillogó ridegségét. Külön említést érdemel a fényeffektusok
gazdagsága.
Nagyszerűen sikerült a világhírű darab. Talán
nem túlzás, hogy a soproni előadás még a Broadwayn is megállná a
helyét.
Méltán érdemelte ki a vastapsot, ami kétszer erősödött fel. Akkor,
amikor
Amos, "Mr. Celofán", akin mindenki átnéz, aki csak egy szürke, pipogya
férj, megjelent. S a Konferanszié (Zalai Tamás) meghajlásakor, aki sok
szerepében végigbrillírozta az előadást. Jó, hogy a közönség így
ítélt.
NyK
1999. szeptember 28., kedd 00:00
|
