Tizenhárom évvel a csernobili atomrobbanás után

Ülésezett a Magyar Sebész Társaság Sopronban a Pannonia Med Hotelben tartja ülését a Magyar Sebész Tásaság Nyugat- Dunántúli csoportja ma és holnap. Az 1953 óta működő szervezet sebészeit Sopron ötödik alkalommal látja vendégül. A legutóbbi vezetőségi ülés döntése jegyében a csernobili atomreaktor baleset utáni roszindulatú daganatos betegségek előfordulásában észlelt változásokat, valamint a pajzsmirigy és a mellkas rosszindulatú daganataival kapcsolatos aktuális kérdéseket tárgyalják a Nyugat-dunántúli szakemberek. Hogy miként alakult az atomrobbanás következtében erősen szennyezett Észak-magyarországi régió, közelebbről Sopron és környéke lakóinak egészségi állapota, abba dr. Scherfel Tibor, a helyi Erzsébet-kórház sebészeti és traumatológiai osztályának vezető főorvosa nyújtott betekintést.

A tizenhét esztendőt a debreceni Orvostudományi Egyetem sebészeti klinikáján tevékenykedő főorvos 1985-ben került a soproni kórházba. Az 1986. április 26-án bekövetkezett csernobili atomrobbanáskor a főorvos megnyugodva gondolt arra, milyen szerencse, hogy a nyugati határszélen többszáz kilomóterrel távolabb került Csernobiltól. Ám aki tudott olvasni az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet(OSSKI) kiadványaiban, az megtudhatta, hogy Észak-Nyugat Magyarország, Nógrád, Győr-Moson- Sopron és Vas megye kimagasló sugárterhelést kapott, nagyobbat, mint az ország középső és keleti része. Mint ismeretes, a reaktor robbanás felhőjét először Svédországban észlelték. Majd Skandinávián át Lengyelország, az akkori Kelet-Németország, Bajorország, Ausztria, Svájc, a Cseh-medence, ‚s Észak-Olaszország felett, az óramutató járásával ellentétes irányban örvénylett Észak- Nyugat Magyország térségében.

A főorvos vizsgálatai igazolják, Sopron térségében a robbanást megelőző tíz évben összesen 6 esetben regisztráltak pajzsmirigy rákos betegséget az Erzsébet-kórház sebészeti osztályán. A csernobili balesetet követően közel négyszeresére de volt olyan év amikor nyolcszorosára nőtt az ilyen típusú betegségek száma. Mindez bizonyság arra nézve, hogy az ugrásszerűen megnövekedett elváltozások valóban Csernobillal hozhatók összeféggésbe.

Köztudott, hogy a Kisalföld térsége erősen jódhiányos, ezért régiónkban gyakoribb a golyva kialakulása. A csernobili robbanás folytán ide kerülő, nagy mennyiségben felszabadult rádioaktív jódot pillanatok alatt kötődött a lakosság pajzsmirigyéhez. Mivel az itt élő emberekből az ismert tények miatt hiányzik a jód, a kiéhezett szervezet mohón szippantotta fel azt. Eleinte csak a levegőből inhaláció formájában, majd miután a május nyolcadiki, kilencediki országos esőzés a radioaktiv szennyező anyagokat bemosta a talajba, már az ivóvízzel,a legeltetett állatok tejével, húsával, a zöldségfélékkel vitte be a szervezetébe a lakosság. A főorvos úgy emlékezett, soha annyi fejessalátát nem ettek a közétkeztetésben részt vevők, mint akkor, hiszen az Ausztriába tartó export salátát a mérések igazolta sugárszennyezés miatt visszafordították. Abban az időben a hivatalos tudósvélemények lesöpörtek minden sugárfertőzéssel kapcsolatos híresztelést. A médiában megjelent szakvélemények igyekeztek a reaktor balesetet biológiai hatását akkor banalizálni. A tízéves évfordulóra készített, elsősorban japán filmek azonban a reális ‚s egyelőre be nem látható hatású valósággal szembesítették a nézőket.

Dr. Scherfel Tibor főorvos adatokkal alátámasztott téziseit már több helyen elmondta az országban. A soproni kórház sebészeti osztálya adatainak alapos feldolgozása azt mutatja, hogy a konferencia tárgyát képező pajzsmirigy rákos megbetegedések nagy valószínűséggel összefüggésbe hozhatók az emberiség egyik legnagyobb katasztrófájával,

a csernobili nukleáris robbanással. A szakmai tanácskozás fő célja annak tisztázása, vajon az Észak-Nyugat-dunántúli régió sebészeti osztályai beteganyagában felfedezhetők-e a Sopronhoz hasonló összefüggések.

Török Magda