CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 30., kedd, Katalin, Kitti napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Nagy Gáspár: "Nyújts feléje védő kart…" (Az írástudók felelőssége a XXI. században)

   Hét éve hagyomány Sopronban, hogy január 22-én a Magyar Kultúra Napi ünnepséget a a Kálvin Kör és a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének Soproni Szervezete közösen ünnepli.
    1996. január 22-én Dr. Hegedűs Lóránt Himnuszunk a Biblia fényében című előadása nyitotta meg azt a sorozatot, amely a magyar nép, a nemzeti fohászhoz – mindnyájunk egyetemes és személyes hitvallásához – való egyetlen, megmaradást jelentő viszonyulási lehetőségét tárta fel. Hegedűs Kölcsey bibliás bizonyosságáról mondta: "Az agónia, az élet-halál küzdelem népéből egyedül az Isten-perspektíva és bizalom népévé válva maradhat meg a magyar - hirdeti Kölcsey bibliás bizonyossággal. Bele kell ennek a népnek fogódznia a történelmet átható, láthatatlan isteni-emberi erővonalakba, mert csak a Himnusszal óhajtó, remélő és hívő nép marad meg pusztíthatatlanul."

    A nyolc évvel ezelőtti rendezvény folytatásaként évente azóta is, a mindig igen nagy számú közönség előtt, a hazáról, nemzetről, a magyar kultúráról a magyar kultúra és szellemi élet rangos meghívottai vallottak és "tanítottak" a Magyar Kultúra Napján a Hűség Városában.
    Idén "Nyújts feléje védő kart...” (Az írástudók felelőssége a XXI. században) címmel tartott előadásában Nagy Gáspár, Kossuth- és József Attila-díjas költő gondolatai irodalmi konstellációba helyezve tárta fel a magyar irodalom csúcsának tartott Himnusz, elődök és utódok műveiben fellelhető – az emberi elragadtatás és az isteni küldetéstudat - és nemzet-megmaradását szolgáló gondolatainak, szándékainak – máig tartó hatását.
    A soproni Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban Nagy Gáspárt Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző, a Corvin-lánc tulajdonosa, Sopron város Díszpolgára köszöntötte:
A Fidelissima Vegyeskar, karnagy: Arany János

- Nem szunnyadó, bátor jelenléted népünk életében mindig kendőzetlenül szókimondó volt. Konokul kemény! S mégis mérhetetlenül bölcs tudtál maradni. Mellédszegődve, a jelen szorításai általad élőbbé válnak. Talán érthetőbbé, viselhetőbbé is. Mélyen figyelünk rád, hisz verssoraid is üzenetértékű próféciás-érzékről tanúskodnak. Így írtad: "Több évre nyújtott ősz következik – kell valami szabadítót mondani a kapuk alatt mielőtt tompán becsukódnak ".

Nagy Gáspár előadásában többek között arról is szólt, hogy a költők a reménység helytartói, akikre a nemzetnek szüksége van. Szükségünk van a Magyar Kultúra Napjára, hogy emlékezzünk azokra a költőkre, írókra, alkotókra, akik a magyar irodalom hajnalától máig, kézfogásként adták tovább a megmaradás reménységét - fejtette ki előadásában a tizenhárom kötetes költő. Összefüggésekben, rejtett és nyilvánvaló együttállásaiban a magyar nemzet Nagy Megtartóit idézte, azokat, akiknek magyarságféltő gondolatisága, írástudói felelőssége mind Kölcsey Himnuszának ívére épül: Balassi, Zrínyi, Berzsenyi, Vörösmarty, Petőfi, Illyés, Ady, Dsida, Jékely, Nagy László, Kormos István…

- "Nyújts feléje védő kart…" - a magyar irodalom legfontosabb verssora - válaszolta egy spontán, a teremből jött kérdésre Kormos István egy alkalommal - a költészet pedig ott kezdődött, ahol az ország elveszett - indították útjára a Kormos előtti nemzedékek a gondolatot, amely az emberi és isteni ihletésében a legmagasabb szellemi színvonalon a Himnuszban öltött formát, majd további író-költő nemzedékek folytatták. Az írástudók felelőssége: megmarad-e nyelvünk, mi magunk megmaradunk-e.
    Szokolay Sándor Nagy Gáspár egy karácsonyi versét idézte, megteremtve a költőnek a perogáció alapgondolatát: "a remény sohasem meghaló, ha minden utolsó szalmaszál abból a Jászolból való"
- Szerencsés vagyok, hogy a magyar költészet nagy történelmi folyama a kiáltó költők nagy vonulata mellett, talán az is segítséget jelent nekem, hogy van hitem; ez ad erőt és reményt - vallotta Nagy Gáspár.
Kossuth-díjas alkotótársak: Szokolay Sándor és Nagy Gáspár

    A rendezvényen a Fidelissima Vegyeskar előadásában elhangzott Kodály Zoltán: Sík Sándor Te Deuma és Szokolay: Ne hagyjátok az éneket! című, Sütő András: Gyermekkorom tükörcserepei alapján írt kórusműve, Arany János karnagy vezényletével.
T.É.
 



2003. január 23., csütörtök 10:21


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület