Háromszáz színész a lexikonból
Szilágyi Tibor a soproni pályázatról és az őt ért gyanúsításokról
NSZ • 2003. február 6. • Szerző: Hajba Ferenc
www.nol.hu

(kép: Népszabadság – Teknős Miklós)
Egy szakmai pályázat nyerteseként olyan méltatlan politikai sárdobálás céltáblája lettem, amely rémálmaimban sem jött elő. Ha ezt előre sejtem, talán a környékére sem megyek a soproni önkormányzat által kiírt színházművészeti igazgatói pályázatnak. Ezzel együtt nem vagyok keserű, csak szomorú. Nem önironikusan, hanem őszinte hittel mondom – Örkénynyel szólva –, hogy bizakodva nézek a jövőbe – ezzel a rövid monológgal summázta mostani lelkiállapotát lapunknak adott interjújában Szilágyi Tibor Kiváló Művész, aki március elsejétől igazgatja majd a soproni Petőfi Színházat. Valló Péter jelenlegi művészeti vezető nem adott be ugyan pályázatot, a társulat nagy része azonban mellette, érte gyűjtött aláírásokat. A szakmai vita politikai vihart is kavart: Szilágyit azzal is megvádolták, hogy a rendszerváltás előtt kinyilvánított baloldali érzelmei miatt a szocialisták ültették az igazgatói székbe. Az új igazgató megválasztása után győri tudósítónk kérdéseire válaszolt.

– Harmincnyolc év színészi és rendezői sikereivel a háta mögött miért hiányzott önnek ez a tortúra?
– Ez a szakmához és annak szereplőihez méltatlan sárdobálás egyáltalán nem hiányzott, de ki gondolt arra, hogy ez megtörténhet? Azért pályáztam meg a művészeti igazgatói posztot, mert rengeteg tapasztalat gyűlt össze bennem, s úgy érzem, van elképzelésem, csapatépítési képességem, tehetségem ahhoz, hogy egy társulat élén visszaadjam a színházi alkotásnak azt az örömét, ami kiveszett ebből a szakmából. Egy olyan népszerű művészszínházat szeretnék megteremteni, amely igényes műveket mutat be, igényes alkotókkal, a befogadó közönség örömére.

– Ez úgy hangzik, mint ha tudatosan készült volna arra, hogy átveszi valamelyik színház szakmai irányítását.
–Természetesen. Nem valami alkalomszerű ötlet alapján írtam meg a pályázatomat. Régóta, de nem mindenáron foglalkozom színházvezetői gondolatokkal. Tavalyelőtt tálcán kínáltak fel nekem Veszprémben egy lehetőséget. Az akkori igazgatót eltávolították, s mivel én Veszprémben sokat játszottam, rendeztem, felhívott a fenntartó önkormányzat egyik vezetője – mellesleg: nem szocialista színekben –, és kérte: megbízási szerződéssel, azonnali hatállyal vegyem át a színház vezetését, majd pályázzam meg a tisztséget. Nem vállaltam el, mert pár napom maradt a döntésre, és felelőtlenségnek tartottam volna a társulattal szemben, ha alapos felkészülés nélkül vállalkozom a feladatra. Így Kolti Helga színésznőt bízták meg, majd amikor a pályázatot kiírták, én nem is próbálkoztam. Nem tartottam etikusnak, hogy ha már az azonnali megbízásra nemet mondtam, akkor egy pályázaton elinduljak.

– Örülök, hogy az etikát szóba hozta. Az ön kollégái éppen azt sérelmezik, hogy most egy olyan pályázaton indult és nyert, amelyet szerződése szerint az idei év végéig még a Sopronhoz kötődő Valló Péter helyére írtak ki. Jó nevű színésztársa úgy fogalmazott: érthetetlen, hogy a szakmai tisztességére méltán kényes Szilágyi Tibor élt ezzel a lehetőséggel.
–Csakhogy a pályázatot nem a megbízott művészeti vezető posztjára írták ki, hanem cégvezetői jogokkal felruházott művészeti igazgatót kerestek. Ez egy másik állás, amit Valló Péternek is meg kellett volna pályáznia, ha érdekelte a feladat. A pályázóknak egyébként a mai napig nincs fogalmuk, milyen szerződést kötött Valló Péter, hiszen nem is tartozik ránk. Elárulom, hogy én a pályázatomban külön méltatom Valló kiváló rendezői tehetségét, s azok között említem, akikre számítani szeretnék. Döbbenetes, hogy utólag még ezt a kitételt is ellenem akarták fordítani.

–Sokak azt sugallják, hogy önt a politika emelte a művészeti igazgatói székbe.
–Tessék már nekem megmondani, hadd tudjam én is, milyen politika, melyik párt? Én voltam-e az, aki végigjártam a pártfrakciókat politikai segítséget kérni? Emelték-e fel értem a telefont valamelyik közhivatalban, mint ahogy ez egy újságcikkben, a polgármester nyilatkozatából kiderül? Tessék mondani, melyik pártnak van többsége a soproni önkormányzatban? Megmondom magának: egyiknek sincs, tehát csak konszenzussal születhetett döntés. A huszonhat tagú testületből huszonöten voltak jelen, közülük tizennégyen szavaztak rám, ketten támogattak egy másik pályázót, kilencen tartózkodtak, amit én megelőlegezett bizalomnak tekintek. Ezt a pályázatot még tavaly írta ki az előző önkormányzat. Az új testület ezt elfogadta, és vitte tovább. Sem a pályázat kiírásakor, sem később nem váltott ki szakmai vagy politikai visszhangot a szándék. Csak amikor az én nevem fölmerült, akkor kezdték el támadni. Azt is hadd jegyezzem meg: nem én mondtam le – ráadásul üzenetrögzítőn – a megállapodott és hatályosan aláírt, szórólapokon is hirdetett szerepszerződésemet az Aranysárkány című színdarabban, hanem Valló Péter, aki megkeresésemre sem reagált az után, hogy elterjedt: pályázó vagyok. Valószínűleg bennem látták meg a potenciális ellenfelet. Talán azért, mert van szakmai hitelem, csapatteremtő képességem, konkrét művészi elképzelésem, és népszerű vagyok ebben a városban is.

– A színészek egy része még a pályázat elbírálása előtt jelezte, hogy elmegy, ha nem Valló marad a színház irányítója. Mire számít: szétszéled a társulat?
– Olyan színházat szeretnék, ahol a szereplők 99 százalékára az adott évadban a soproni társulat tagjaként számíthatok, hogy legyen kötődésük ehhez a városhoz, és elkerülhessük az egyeztetési gondokat. A jelenlegi társulat nagy részének felajánlom a lehetőséget, függetlenül attól, hogy ki, milyen tiltakozó listát írt alá. Ugyanakkor tudom: ez bizalmi szakma, természetes, hogy a színészek kötődnek a rendezőkhöz. Tisztelettel akceptálom, ha valaki máshol akarja kamatoztatni a tehetségét. Megmutatom magának ezt a füzetet, amelybe kézzel kiírtam háromszáz színész nevét, adatait a lexikonból. Róluk gondolom, hogy tagként vagy vendégművészként helyük lehet az én művészi elképzeléseimben. Hét rendezővel tárgyaltam előzetesen, akad köztük igen tehetséges kezdő, de a többségük mindenki által elismert, neves alkotó. Valamennyien örömmel vállalnának munkát a soproni színházban. Biztosíthatom tehát a soproni közönséget, hogy ismert, kiváló alkotók minőségi munkáját láthatják a színházukban.

– Önt cégvezetői jogosítványokkal is felruházzák. Nem fél attól, hogy nem csupán művészettel, hanem pénzügyekkel is foglalkoznia kell?
–Nem félek, mert megbízható szakemberekre támaszkodom. Szerződést egyébként még nem írtam alá, előtte megnézem a kasszát, megbizonyosodom arról, mennyi pénz áll pontosan a rendelkezésünkre, s ebből hány előadásra futja. A profizmushoz egyébként az is hozzátartozik, hogy egy társulat az adott idő alatt a konkrét, előre látható gazdasági körülmények között színvonalas produkciót hoz létre. A színház persze nem profit-, hanem értelemorientált. A világméretű bóvlival szemben csak akkor van esélyünk, ha a színház kulturális menedékhellyé válik, és közönségvonzó értékeket teremt. Ez egy szerelmes hivatás, hiszen ebben az országban nincs rendesen megfizetve. Én olyan színházat szeretnék, ahol az alkotók tisztességgel megélnek, s ők is meg a közönség is örömet talál a munkájukban.

    Róma, 2003. február 6. (MTI) - A Római Magyar Akadémián, valamint az ugyancsak Rómában lévő Santa Cecilia Akadémián és a Sacre Coeur iskolában B.Horváth Andrea karnagy nagy sikerrel mutatta be az olaszországi magyar kulturális évad keretében olasz nyelven megjelent Kodály-módszertani könyvet, illetve annak gyakorlati alkalmazását.
    A "Dal so-mi fino ai classici" (A szolmizálástól a klasszikusokig) című Kodály-módszertani könyvnek nemcsak a tartalmát ismerhette meg a közönség, de saját fülével is hallhatta a világhírű zenetanítási módszer olaszországi alkalmazását, mégpedig az Aureliano olasz gyermekkórus bemutatásában.
    B.Horváth Andrea karnagy, zenepedagógus a budapesti Fazekas Mihály Általános Iskola vezető tanára, az Andor Ilona Baráti Társaság Kodály-kórusának vezetője immár huszonöt éve tart Olaszországban rendszeresen szemináriumokat az Academiae pro Mundo Uno meghívására. A jelenlegi előadásokat Monika Ryba Juhar igazgató szervezésében, az Olasz Zenei Nevelési Tanács elnökének, Bruna Valorinak a felkérésére tartja. A római előadásokon jelen volt Kodály Zoltánné is.
    B.Horváth Andrea - aki Andor Ilona nemzetközi hírű zenepedagógus tanítványa - a budapesti Kodály-kórus karnagya novemberben a Perugia környéki iskolákban nagy visszhangot kiváltó bemutatót tartott énekkara tagjaival. Az esemény az olaszországi magyar évad zenei programjának volt a része.

Tar Zsuzsanna
    Kárpátalján fizikálisan csupán szenteste van jelen a több mint 151 ezer magyar nemzetiségű lakos, egy évközi szerda reggel azonban, meglehet, a százezret sem éri el az itthon - vagyis az országhatáron belül - tartózkodó magyarok száma, míg estére ez a szám ismét nőhet néhány ezerrel.
    Kocsis Károly, a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézete Társadalomföldrajzi Osztályának vezetője, a Miskolci Egyetem tanszékvezetője a napokban Kárpátalján, Ungváron tartott előadást a Kárpát-medencében élő magyarok etnikai-demográfiai helyzetéről. A szakembert a kárpátaljai magyarság demográfiai mutatóiról a Kárpátalja című hetilap kérdezte meg, a nemrég napvilágot látott ukrajnai népszámlálás adatainak tükrében.
- Amennyiben elfogadjuk a tengerentúli területekről érkező, egyelőre csak becsült adatokat és kiegészítjük a legfrissebb európai népszámlálási mutatókkal, arra az eredményre jutunk, hogy jelenleg megközelítőleg 13,2 millió magyar él Földünkön - mondta Kocsis. Hozzátette: ez hatalmas veszteséget jelent a korábbi mutatókhoz képest, hisz a népszámlálási adatok szerint az elmúlt két évtizedben tízévente egy-egy dekáddal, összességében pedig kétmillióval csökkent a magyarok összlétszáma. A legnagyobb csökkenés az elmúlt évtizedben, megdöbbentő módon, a Magyar Köztársaság területén zajlott le, ahol az 1990-es népszámláláshoz képest 2000-ben félmillióval kevesebben vallották magukat magyarnak.
- Ami Ukrajnát illeti: óriási eredmény, és nagy öröm kell legyen mindannyiunk számára, hogy a 2001. évi ukrajnai népszámlálás alkalmával Kárpátalján csaknem 151 ezren vallották magukat magyarnak, ami nem jelent számottevő csökkenést az 1989-es adatokhoz képest, hisz mint említettem: világviszonylatban szinte katasztrofális mértékű a magyarság természetes fogyása - hangsúlyozta. Kocsis szólt arról is, hogy a nemzetiségi összetétel mellett az anyanyelvre vonatkozó adatok is nagy fontossággal bírnak, mivel a gyakorlatban az anyanyelvi statisztika jelenti a legfontosabb nemzetiségi információt (lásd iskolai, nyelvi jogok osztása, biztosítása).
    Mint mondta: a Kárpátalján élő magyar anyanyelvűek számadatai egyelőre nem ismeretesek, jelenleg azt tudjuk, hogy a magát magyar nemzetiségűnek valló népesség 97 százaléka tartja magát magyar anyanyelvűnek. Emellett azonban, természetesen számos cigány, ruszin, szlovák nemzetiségű ember mondhatja ugyancsak anyanyelvének a magyart. - A jövő kérdése, hogy Ukrajna közzéteszi-e települési szinten az anyanyelvi adatokat, ami nagy áttörést jelentene a korábbi időszak gyakorlatához képest - szögezte le. A tanszékvezető szerint a napvilágot látott statisztikai számadatnak többféle szakmai értelmezése is lehet.
- Meglátásom szerint Kárpátalján fizikálisan csupán szenteste van jelen a több mint 151 ezer magyar nemzetiségű lakos, egy évközi szerda reggel azonban, meglehet, a százezret sem éri el az itthon - vagyis az országhatáron belül - tartózkodó magyarok száma, míg estére ez a szám ismét nőhet néhány ezerrel - közölte. Ennek egyszerű és közismert oka, hogy a Kárpátalján összeírt magyar nemzetiségűek közül 25-30 ezren élnek tartósan Magyarországon munkavállalási, tanulási céllal, továbbá napi rendszerességgel is több ezren ingáznak a határon túlra.
- A magyarság elvándorlását az elcsatolt területeken főként a gazdasági tényezők, míg délvidéken időnként a politikai tényezők befolyásolják jelentősen - fogalmazott. Kocsis példaként említette, hogy Szlovákia és Magyarország gazdasági mutatói rendkívül hasonlóak és ennek eredményeképpen a két ország közötti migráció szinte elenyészően alacsony mértékű. - Más kérdés, hogy a Magyarországon tanuló diákok egy része esetükben sem tér vissza otthonába, ez a jelenség azonban akkor is létezne, ha nem volna államhatár a Duna és az Ipoly folyók mentén - vélekedett. - A hatalmas világváros, Budapest vonzása ugyanis ezt megelőzően is nagymértékben hatott ezekre a területekre, de míg korábban ez a típusú elvándorlás egyszerű vidék–város migrációt jelentett, napjainkban államközi migrációként jelentkezik, súlyos, nemzetrészbeli sorskérdéssé válva - szögezte le.

    Orosz tudósok azzal az indítvánnyal fordultak több külföldi - elsősorban japán - tudományos intézethez, hogy hajtsanak végre közösen mamutklónozó programot.
    A "nyersanyagot" az orosz szakértők szerint abból a két mamutlábból lehetne kinyerni, amelyeket 2002 nyarán bányásztak ki a régészek a kelet-szibériai Jakutföld örökké fagyott talajából.
    „A 30 ezer éven át jégbe fagyva megőrződött állati szövetekben gyakorlatilag sértetlenül maradt sejteket sikerült kimutatni” - közölte Vlagyimir Repin, a novoszibirszki Mikrobiológiai Kutatóintézet igazgatója. Egyes szubkután szövetrészek sejtszerkezete pontosan olyan, mint az élő szöveteké - állította Repin, elismerve, hogy a klónozás előtt még további vizsgálatokra van szükség, és tökéletesen sértetlen állapotban lévő DNS-óriásmolekulákat kell találni.
    Orosz genetikusok borúlátóan nyilatkoztak a mammutklónozás megvalósíthatóságáról, ezért is folyamodnának a novoszibirszkiek külföldi szakemberekhez. 1999-ben orosz és japán tudósok között már volt példa hasonló együttműködésre: akkor egy 26 ezer évet a jeges talajban töltött mammuttetem bőréből vett sejteket próbáltak klónozás kiindulásául felhasználni, de a hámsejtekből nem sikerült sértetlen DNS-molekulákat kivonni. A japán-orosz tudóscsoportot irányító Kazufumi Goto, Kagosima város egyetemének profeszora technikailag lehetségesnek tartja, hogy elefántnőstényből kipreparált petesejtekbe mamutból vett DNS-t ültetve életre keltsék a rég kihalt mamutnemzetség egy példányát.
    Az első ilyen állat - Goto elgondolása szerint - amolyan öszvérféle, félig mamut, félig elefánt lenne (mamufánt avagy elemut), ha azonban a mamut-DNS felhasználásával újra és újra megismételnék az eljárást, az eredményül kapott újabb nemzedékek állatai egyre nagyobb arányban tartalmaznák a mamut örökítő anyagát, s végül gyakorlatilag megegyeznének az ősmamuttal. Ezeket az új mamutokat egy különleges vadrezervátumban lehetne elhelyezni valahol Kamcsatkán, vagy a szibériai Távol-Keleten.
    Az orosz tudományos akadémia genetikai intézete tudományos fantasztikumnak minősíti az elgondolást. Az akadémiai intézet tudósai arra hívják fel a figyelmet, hogy a DNS-láncnak már egyetlen törése is lehetetlenné teszi a klónozást, és úgy vélik, hogy a jégbefagyott mamutok szöveteiben, akármilyen módon konzerválódtak is azok, az állat halálát követően nagyon rövid időn belül szétesnek a DNS-molekulák.
(MTI nyomán)

    A világ legmagasabb épülete lesz a 2001 szeptember 11.-én lerombolt World Trade Center helyére tervezett toronyház. A nemzetközi zsűri két épülettervet talált megvalósíthatónak a most lezárult New York-i pályázaton.
    A nemzetközi pályázaton két első helyezést osztottak ki az úgynevezett Ground Zero beépítésére. Mindkét terv szerint magasabb lesz a Kultúra Tornyai névre keresztelt épületegyüttes a korábbi World Trade Centernél, sőt a világ jelenlegi legmagasabb épületénél is.
    "Megtiszteltetés számomra, hogy bejelenthetem: a város, az állam, és a Manhattani Fejlesztési Társaság megegyezett abban, hogy a Daniel Libeskind Stúdiót és Think Csoportot terjeszti elő a részletes tervek elkészítésére. Szeretném még egyszer a pályázat minden résztvevőjének megköszönni a New York város érdekében kifejtett erőfeszítéseit. A világ legjobb városa még jobb lesz." - monta Roland Bloom.
    Mindkét tervben szerepel a szeptember 11.-i terrortámadás áldozatainak emlékműve. A zsűri néhány változtatást is javasolt az építészeknek, hogy megkönnyítsék a gyalogosközlekedést és a járművek elhelyezését. Az, hogy a két terv közül végül melyiket valósítják meg, február végén dől el, ám az biztosnak tűnik, hogy az új épület ebben az évtizedben már nem készül el.