Amerikai humor vagy magyar valóság?

    A hétvégén moziban voltam. A filmet, amit szándékoztam megnézni, még nem tűzték műsorra, ezért be kellett érnem, egy hirtelen választással.
    "Én, a kém", amerikai akcióvígjáték. Nem bántam. Annyira reklámozzák, hogy ebben a filmben Fővárosunk saját nevén és valóságában szerepel, hogy már-már kíváncsi lettem.

    A film amerikai, nem vitás.
    Hihetetlen trükkök, poénok, miközben törik-zúzzák történelmi műemlékeinket. A vár kívül és belül gyönyörű, a dunai partokat összekötő hidak pompásak. Büszkeséget éreztem.A film cselekménye egyre csak fokozódott. Kémek, gyilkosok, gengszterek, verekedés, lövöldözés. S, hogy miért került írásom ide, a Női dolgok rovatba?
    Rögtön megmagyarázom.
    A filmben bokszmérkőzés vette kezdetét. Ilyenkor egy-egy vonzó, szép hölgy végigvonul a szorítóban, akit a közönség nem az általa felmutatott tábla miatt csodál meg ujjongva.
    Most is megjelent a szőke bombázó, ahogy mondanák a férfiak "mindene megvolt". Közeledett. A kamera teljes egészében a formás női testre fókuszált. Az eddig csendes nézőtér most felzúgott. Elégedetlenül. A hölgy hóna alja egy pillanatra ott sötétlett. A büszkeség szertefoszlott. Ez a budapesti nő megtestesítője? Így látják a nyugatiak? A publikum elégedetlensége egyrészt a látottak ellen szólt, másrészt a magyar nőkért. Mert, nem ilyenek vagyunk! A kozmetikushoz be kell jelentkezni, és nem a külföldiek miatt! Az uszodában csupa egészségesesen tiszta nőket, magyar nőket látok nap, mint nap! Egyszóval, kikérem magunknak!
    Ezen gondolkoztam a film végéig. Tényleg így látják, vagy ez csak az amerikai humor egy morzsája volt? Ha ez utóbbi az igaz, sajnálom.
    Nem tartom humorosnak.

(Fotó: www.csapnivalo.hu)