|
Madarak, vadon élő állatok grafikákon, csontfaragások
az Erdészeti Múzeumban
A természet iránt elkötelezett fiatal alkotó megosztja velünk munkáit,
kitárulkozik, és eközben alkotásaival mi egyébre, mint a természet önzetlen
szeretetére buzdít.
Füzi Boglárka V. éves környezetmérnök-mérnöktanár
hallgató és Wágner Kálmán csont- és fafaragó kiállítása nyílt meg
az Erdészeti Múzeumban (Sopron, Templom u. 4.), kedden koradélután. A kiállítást
Boros Géza, vezető főtanácsos, környezetvédelmi referens a
következő szavakkal nyitotta meg:
|
|
Boros Géza, Füzi Boglárka, Wágner Kálmám, Ráczné
Dr. Schneider Ildikó
|
Fiatalok munkáját ajánlani mindig hálás feladat.
Különösen hálás és örömteli a feladat, ha mai, értékválsággal küzdő világunkban,
a médiumokban ugyan felmagasztalt, igaz valójában azonban nap, mint nap
a háttérbe szorított élő környezetünk, a természet szépségeinek szószólóiról
van szó. Jóleső érzés tudni, hogy itt van két, a természet iránt elkötelezett
fiatal alkotó, aki megosztja velünk munkáit, kitárulkozik, és eközben alkotásaival
mi egyébre, mint a természet önzetlen szeretetére buzdít.
Számomra különösképpen örömteli, hogy egyikőjük,
Füzi Boglárka egykori tanítványom.
Tíz évvel ezelőtt, a fertődi középiskolában, tanáraként
találkoztam először vele. Éreztem, tudtam, hogy a természet szeretetével
beoltott, mindörökre elkötelezett személyiség ő. Nagyfokú, szenvedélyes
érdeklődése eleve meghatározta, hogy pályája nem is vezethetett másfele,
mára hivatástudattá nemesedett a diákos vonzalom: immár végzős környezetmérnök-mérnöktanár
hallgató, aki tehetségét is latba veti, hogy hivatása mellett eggyel több
érvet sorakoztathasson fel.
Az ügyes kezű diáklány időközben felnőtt és ma,
mint alkotó van itt jelen. Füzi Boglárka a természet szépségeinek hiteles
interpretálójává érett, aki immáron harmadik alkalommal, Fertőszentmiklós
és a szülőváros – Kapuvár – után itt, egyetemi tanulmányai színhelyén állítja
ki munkáit, megnyílik előttünk, megmutatva tehetségét, belső értékeit.
A fa és a csont két természetes, ősi anyag, amelyből
Wágner Kálmán fa és csontfaragó nagyszerű alkotásai születnek. A kiállított
használati tárgyak, hétköznapi eszközök, amelyek messze nem köznapi színvonalúak.
Wágner Kálmán az erdő, a csalitok vadjait, vadászjeleneteket örökít meg
aprólékos gonddal, nagyszerű arányérzékkel, igazi mestere munkájának. Köszönet
illeti érte, hogy mielőtt alkalma van a külhoni megmérettetésre, itt is
közzé teszi alkotásait.
A természet, a vadon élő állatok ábrázolása az ember
archaikus törekvése, ami a történelem során a vadásztevékenység fontos
kultikus eleméből a díszítés, gyönyörködtetés eszközévé vált. Aligha létezhet
olyan vadász e Földön, aki nem látná szívesen környezetében Wágner Kálmán
itt kiállított munkáit.
Apropó vadászat: az itt kiállító alkotók mindketten
maguk is egyfajta vadászatot űznek. Mert mi egyéb ez? Türelem- és időigényes.
Az alkotó csak úgy tudja elénk hozni, visszaadni, megörökíteni nekünk a
vadon élő állatokat, élőhelyüket, ha azt ellőtte gondosan becserkészi,
türelmesen, a legapróbb részletességgel megfigyeli. Megfigyel olyasmit,
amire nekünk nincs módunk, vagy egyszerűen csak nem vennénk észre. Éles
szem kell ide, élesebb, mint a vadászé, hiszen a pillanat itt is elszáll,
de az alkotó megörökíti, rögzíti azt, hogy nekünk visszaadja.
Igazán jól kell ismernie a természetet, benne kell élni,
részévé kell válnia annak, aki ilyen alkotásokra képes.
A kiállított művek magukért beszélnek, nem lévén
művészeti szakember nem is vállalkozhatok elemzésükre, viszont a témaválasztás
fontosságát mindenképp szeretném kiemelni.
Nemes gondolatok, amelyeket e művek ébresztenek,
a vadon élő állatvilág, a természet szépségeinek bemutatásával. Tiszta
szívvel ajánlom figyelmükbe.
(Elhangzott 2003. február 11-én, a megnyitón.)
A meghívó szerint a kiállítás 2003. március 2-ig, szerda
kivételével, naponta 10-13 óráig tekinthető meg; a szervezők viszont felhívták
a tárlatlátogatók figyelmét arra, hogy a csontfaragásokat csak a hó
végéig lehet megtekinteni, mert a csontfaragó Wágner Kálmánt munkáival
együtt Münchenbe várják kiállítani.
2003. február 11., kedd 20:56
|
