Sopron gazdasági helyzetéről: átvilágításról, ésszerűsítésről, tervekről, jövőről Sopron két alpolgármestere

  
Hruby József: Jó gazda módjára szeretnénk működtetni „Scarbantiát”

 Sopron jó, szép, élhető város legyen

A hűség városának lakói mire számíthatnak 2003-ban? Hogyan is áll Sopron „szénája”? Mire futja és mire nem ebben az esztendőben?

 – Tekintsünk kicsit vissza az elmúlt néhány évre – kezdi elemzését Sopron Megyei Jogú Város gazdasági ügyekért felelős alpolgármestere. – Mint ismeretes, egy nagy vagyonvesztése volt a városnak, ami 3,5 milliárd forintot tett ki. Ezt a vagyont fejlesztésekre, pályázati lehetőségekre lehetett volna fordítani. A vagyon visszaszerzésére 2002 októberéig, megválasztásunkig – 1,4 milliárd forintot költött az előző városvezetés. Ha ezt a város fejlesztésére költöttük volna… Nagy dilemma. Persze utólag okoskodni nagyon könnyű, de tény, hogy mindezek kihatnak a mostani esztendőre. Ahogyan Sopron város könyvvizsgálója fogalmazott a januári közgyűlésen: ez egy ötvenezres kisváros, grandiózus tervekkel, elképzelésekkel, többek között Ipari Park inkubátorházzal több milliárdért, Konferencia Központ építésére 1,5 milliárd forintért, új stadion építésére 535 millió forintért. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy – és ez egy 2000-ben elindult folyamat – több a kiadás, mint a bevétel, és nem jut pénzfejlesztésekre. Gyakorlatilag az elmúlt két évben 500 millió forinttal meghaladták a kiadások az önkormányzati bevételeket. Vannak a városnak az államtól kapott bevételei, ezek az úgynevezett normatív támogatások. Ehhez jönnek az egyéb bevételek, helyi adók. Ezeket betesszük egy nagy kalapba, és ez az összeg nem elég ahhoz, hogy működtessük a városunkat, és fönntartsuk az iskolákat, óvodákat, szociális intézményeket, és még a város takarítására, parkosításra is jusson. Mindehhez minden évben el kellett adni önkormányzati vagyont, évente körülbelül 500-1000 millió forint értékben. Még ez sem volt elég, az elmúlt időszakban volt egy egyszeri privatizációs bevétel, gázkötvényeinkért az elmúlt két évben 900 millió forintot kapott a város. Ez is bekerült a nagy kalapba, s ez sem fejlesztésre lett fordítva, hanem ez is elment a működésre. A költségvetés összeállításánál avval találkozik a jelenlegi városvezetés, hogy 2 milliárdos hiány van, ennyi hiányzik évente a város költségvetéséből.

 – Mindebből mi következik az idei esztendőre? Hogyan tovább?
 – El kell indítani egy karcsúsítási folyamatot. Át kell néznünk az összes kötelezettségünket, egyenként, mérlegre kell tenni, hogy mire van, vagy mire nincs szüksége a városnak. Meg kell nézni azt, hogy mennyit költ a város a sport és a kultúra támogatására, át kell gondolni a támogatások formáját is. Meg kell vizsgálni az iskolák, óvodák finanszírozását; félre ne értse senki, nem iskola- és nem óvodabezárásokról van szó. Ésszerűsíteni kell, és ez nemcsak az iskolákra és a szociális intézményekre vonatkozik, hanem át kell világítani a város kft.-inek működését is (SVÜ, SIK, Vízmű, Sotáv). Ezekre a kft.-kre nagyobb súlyt szeretnénk fektetni. Jó gazda módjára szeretnénk működtetni a várost, de ez nem megy egyik napról a másikra.
 Ahhoz, hogy túléljük ezt az évet, már most, a költségvetés tárgyalásakor egy intézkedési csomagot kell elfogadnunk, olyat, ami a kiadások visszaszorítását szolgálja, hogy mindenki érezze, gond van. Következetesen és módszeresen kell eljutnunk odáig, hogy egy-két év alatt leküzdjük a meglévő hátralékot. Ahogyan Walter Dezső polgármester úr fogalmazott: ez egy oldalára dőlt hajó, s ezt fel kell állítani, csak utána tudunk hajózni.

 – Magyarán szólva, fejlesztésekről nincs szó, mert nincs miből.
 – Így van. Fejlesztésekről valóban nincs szó. Amit az elődeink elfogadtak, azokat továbbvisszük és megcsináljuk. A stadionra aláírt szerződések vannak, nekünk 180 millió forintot kell biztosítanunk ahhoz, hogy megépüljön. Ezt már visszamondani nem lehet, mert akkora presztízsveszteség lenne a városnak, hogy utána már senki nem állna szóba velünk. Az elődeink elhatározták, hogy megépítik a hűségkutat a Mária-szobornál. Függetlenül a politikai viszonyoktól, mi nem csinálunk oda egy gödröt… Arra is lesz fedezet. Tehát a „futó” fejlesztéseket be fogjuk fejezni, nem fogunk kihátrálni, hiszen szerződéses kötelezettségek vannak, de új nagyberuházások nem lesznek, legalábbis az elkövetkezendő időszakban. Amire 2002 decemberében nyertünk pályázati pénzt, bérlakások építésére – a Hátulsó utcában és a Táncsics utcában –, azok megvalósulnak.
 – A hűség városa számára mégis mi jelenthet kiutat?
 – A pályázatok jelenthetik a kiutat. Jó érdekérvényesítő kapcsolatokat kell kiépíteni, a város érdekeit mind a megyénél, mind országos szinten érvényesíteni kell. Pályázatokat írunk, minden apró forintot meg kell fogni azért, hogy – pályázati kiírások kapcsán – előremozduljon valami. A közeledő európai uniós kapcsolatokat kihasználva mindenképpen arra helyezzük a hangsúlyt, hogy Sopronnak hatalmas szerepe lesz, ha leomlanak a határok; ennek a kis burgenlandi térségnek Sopron lenne az egyik központja. Mi erre szeretnénk tudatosan készülni. Már egy kis csapatot föl is állítottunk, melynek tagjai a pályázatok figyelésével foglalkoznak, profi módon készülnek az európai uniós belépésre, illetve az egyéb pályázati lehetőségek kiaknázására. Sopron számára jelenleg ez az egyetlen kitörési lehetőség.
 

Egy kultúrváros esete a pénztelenséggel…

Sopron a kultúra és a sport városa is. Vajon az idei esztendőben mire számíthatnak az itt élők, hogyan működik a Petőfi Színház, a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ? Futja-e a sportegyesületek támogatására? Mindezekről is kérdezte az Ász Kalmár István alpolgármestert.

Előljáróban természetesen a Petőfi Színház további sorsáról váltottunk szót. Kalmár István kifejtette, hogy nehéz volt állást foglalnia a teátrum ügyében, mert igen jó kapcsolatokat ápol Valló Péterrel. Ugyanakkor bízik abban, hogy Szilágyi Tibor irányításával is folytatódik a színház már megkezdett és igen jónak tartott műsorpolitikája. A város annyi pénzt ad a teátrumnak, mint tavaly, azaz 140 milliót, ám az anyagi lehetőségeik jobbak lettek, mert nőtt az állami támogatásuk, ez 180 millió forintot tesz ki, és emellett produkciós támogatásra is lehet számítani a központi kasszából. Várhatóan nívós művészekből – nagyon jó színészekből és rendezőkből – áll majd össze az új társulat természetesen a régi színészek mellett, s remények szerint a felszaggatott sebeket kimagaslóan jó évad feledteti majd. Hogy ki ma-rad és ki megy el a színházból, az a színészek és az új igazgató közös megállapodásának lesz az eredménye. Egyébként február 17-én mutatták be Szilágyi Tibort a társulati ülésen.

A Pro Kultúra Kht.-t is a tavalyi szinten finanszírozza a város annak ellenére, hogy az új épület átadásra került és üzemel. Ezzel ellentétben például a Fertőrákosi Barlang-színház állagmegóvására és működtetésére 5 és 13 millió forintot már nem tudja a tervezett költségvetésből kifizetni.  A kht. a tartalékaiból biztosítja a tavaly a parlament által elfogadott, a közhasznú társaságok számára is biztosított, átlagosan 50 százalékos közalkalmazotti béremelést. Az alpolgármester szerint jövőre csökkenteni kell a Pro Kultúra feladatait, a „Lisztnek” pedig magának kellene megtermelnie a működéséhez szükséges anyagi eszközöket. „A kulturális rendezvények némelyikénél már jól működik a külső, vállalkozói forrás bevonása, melyet egyre inkább bővíteni szeretnénk.” A magántőke mozgósítása mellett pedig pályázni kell állami támogatásokra. Tervek, elképzelések vannak például arra, hogy nyaranta a Fő téren legyenek kulturális programok mind a turisták, mind az itt élő soproniak számára.
 A közös városi és egyetemi könyvtár terve már sokak fejében él, de, hogy egy 4-4,5 milliárdos beruházásra mikor lehet majd sort keríteni, ezt ma lehetetlen lenne megmondani. Egyebek között sok függ attól is, hogy egyetemi forrásokból mennyi pénzt lehetne előteremteni.
 – A pénztelenség sok mindenre rányomja a bélyegét, s ezért is szükség van arra, hogy az önkormányzat idegenforgalmi és kulturális bizottsága meghatározza, hogy melyek Sopron városának kiemelten fontos kulturális eseményei, rendezvényei, mi vállalható, s mi nem – vélekedik Kalmár István. – A bizottság szerepe nagyon jelentős, hiszen tagjainak feladata az, hogy áttekintsék: melyek a városnak azok a kulturális programjai, melyeket e nehéz gazdasági helyzetben is kiemelten támogatunk. Azt azonban fontosnak tartom elmondani, hogy azokat a csoportokat, melyek régóta működnek és dolgoznak, nem fenyegeti veszély. Az új kezdeményezések finanszírozását várhatóan nem tudjuk felvállalni.

A város intézményhálózatának és a gazdasági társaságainak működését átvilágítják, felülvizsgálják, a következő lépcsőfok pedig az ésszerűsítés. A különféle intézményeknél is meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, miként vonható be magántőke, adott esetben akár egyházi támogatás.
 Sopronban a kultúra és az oktatás mellett az egészségügy, a szociális szféra is annyit kap, mint tavaly, akárcsak a sport. Többre nem futja. De a városvezetés már jelezte a sportegyesületeknek, hogy az idei szezonban ugyan még nem kell elvonásra számítaniuk, de a 2003-2004-es szezonra felülvizsgálatra kell számítani. Egy igen nehéz helyzetben lévő városnak el kell gondolkodnia; józan önmérsékletre van szükség mindenkitől, elkerülhetetlen lesz jövőre a támogatások csökkentése. A stadion ügye az üde kivétel, ez a mostani „libalegelő” megújul állami (355 millió forint) és saját (180 millió) erő segítségével. (Erről részletesen is beszámoltunk: Indul a stadionrekonstrukció ).
Sz. P.