Lapszemle |
Göncz Árpád: Nobel-békedíjat érdemel az EU
www.magyarhirlap.hu
Nobel-békedíjra javasolta az Európai Uniót Göncz Árpád. A Norvég Akadémiának
január végén küldött levél tegnap került nyilvánosságra. Erről és hazánk
uniós esélyeiről az EU KK csütörtöki rendezvényén beszélgettünk a volt
köztársasági elnökkel.
/Göncz Árpád volt államfô és Somody Imre EU KK-kurátor örömmel várja
a csatlakozást Fotó: Dezsô Tamás /
Bármennyire is európainak érezzük magunkat, aggódunk a csatlakozás
előtt. Göncz Árpád természetesnek és múlónak tartja ezt a félelmet: "Ha
az albérletből nagyobb lakásba költözünk, akkor is aggódunk előtte. A csatlakozás
egyéni döntésünk, a népszavazáson leadott szavazatunkkal a döntés tízmilliomod
része a miénk, és csak magunkat okolhatjuk azért, ami utána történik.”
A tagság kezdeti nehézségeit az alsó tagozathoz hasonlítja Göncz: nem
jó dolog alsóban buktatni, hiszen itt a teljesítményt még elsősorban az
határozza meg, hogy mit hoz a gyerek a családból.
Az EU a volt elnök szerint meglepően józanul viszonyul az új tagállamok
hátrányaihoz. "A társadalmi és szociális különbségeket ki kell egyenlíteni.
A tagság csak egy lehetőség arra, hogy orvosoljuk azoknak a helyzetét,
akik rosszabb helyzetből jöttek, és kevesebb van a szellemi tarsolyukban,
mint másoknak. Ezért bukást sózni a nyakukba és alacsonyabb rendűként kezelni
őket nem lehet.”
Az első évek nehézségei az autópálya-építéshez is hasonlíthatók: senki
sem ad rá szívesen pénzt, de mindenki biztos abban, hogy amikor elkészül,
jó lesz. Azt azonban lehetetlen megjósolni, miben jelentkezik a haszna.
"A legfontosabb dolog, hogy Magyarország nem lesz többé az Európa határán
fekvő, senki által nem biztosított árterület a keleti és nyugati kulturális
tömb között. A Kárpát-medencében húzott természetellenes, sem néprajzi,
sem földrajzi, sem gazdasági határvonalakhoz nem igazodó határok megszűnését
és a magától értetődő együttműködést fogja jelenteni a csatlakozás.”
Arra, hogy a határvonal arrébb csúszása mennyire változtatja meg Nyugat-Európát,
a volt államfő a korábban csatlakozott országok példáját idézte fel: "Írországba
ma már visszatérnek azok, akik korábban elvándoroltak Amerikába. Eltartott
vagy tíz évig, mire felgyorsult a változás, de végül egy majdnem halálra
ítélt ország felvirágzott. A gyarmatbirodalmát vesztett és szegény Portugália
pedig az uniónak a demokratikus fejlődésben élre álló tagjává vált.”
Hogy Magyarország fejlődése mikor gyorsul fel? "Felzárkózásunk és csatlakozásunk
részben túl gyors, részben túlságosan lassú folyamat, amelynek tempóját
kis részben diktáljuk mi” – mondta Göncz. – Az élet is változik: a rendszerváltáskor
még a közép-európai együttműködés fontosságáról beszéltek azok a visegrádi
országok, melyek most a bővítés súlypontját jelentik. Az biztos, hogy újra
fel kell fedezzük saját kultúránkat, mely kissé háttérbe szorult a nyugati,
amerikai rovására. Fel kell fedeznünk mélyebb énünket, melyet kissé elfeledtünk
az európai csatlakozás iránt érzett lelkesedésünkben. Hogy erre mikor kerül
sor, azt szerinte nehéz megjósolni.
Az EU működésének kulcsa a béke és a demokrácia, ezért javasolta Göncz
Árpád Nobel-békedíjra az Európai Uniót. "Az uniónak békés eszközökkel sikerült
történelmi ellentéteket elsimítani és biztonságot teremteni Európán belül
– indokolta javaslatát a volt államfő.
Gyükeri Mercédesz
Hatvanmilliós könyves támogatás
Jó jel, hogy hitelképesek a kiadók, kereskedők
NSZ • 2003. március 7. • Szerző: V. Gy.
www.nol.hu
Hatvanmilliós kamattámogatással, 852 millió forint hitelhez jut az idén
33 könyvkiadó és kereskedő cég a kulturális tárca és a Kereskedelmi és
Hitelbank könyvszakmai hitelprogramja révén – jelentették be tegnap a pesti
Helikon Könyvesházban rendezett tájékoztatón, miután a tárca és a bank
képviselői aláírták az erről szóló megállapodást.
A kamattámogatással segített hitelre hét éve a Magyar Könyvkiadók és
Könyvterjesztők Egyesülete (MKKE) tett javaslatot, amelyet támogatott az
akkori kulturális miniszter, Magyar Bálint. Első alkalommal 22 milliós
tárcatámogatást kaptak a hitelt kérő könyvszakmai vállalatok, tavaly már
32 milliót, amely 385 millió forint forgóeszközhitel felvételét, és ennek
révén mintegy egymilliárd forint értékű könyv piaci megjelenését segítette.
Az idén mindez a duplájára nő – mondta Vass Lajos, a Nemzeti Kulturális
Örökség Minisztériuma (NKÖM) közigazgatási államtitkára.
Diósi László, a K & H Bank vezérigazgató-helyettese elmondta, a
könyvszakmai hitelprogram keretében a hét év alatt összesen 3,2 milliárd
forintot folyósítottak. Bart István, az MKKE elnöke a konstrukciót és a
felvett hitelek bővülését a hazai könyvszakma konszolidációjaként értékelte.
– Hét éve még nem volt bank, amelyik hitelt adott volna egy hazai könyves
cégnek. A könyvszakma súlyos pénzügyi gondokkal küszködött, a visszafizetésre
aligha volt remény – jegyezte meg, hozzátéve: a könyveseknek manapság áthidaló
forgóeszközhitelre van szükségük.
A hitelt – cégtől függően – 11-14 százalékos kamatra folyósítja a K
& H, amelynek ötven százalékára ad a NKÖM támogatást. Erre az idén
33 cég nyújtott be pályázatot, amelyet szakmai zsűri bírált el. A tájékoztatón
elhangzottak szerint a kulturális szempontból értékes és egyben jól eladható
könyvek kiadására vonatkozó hitelfelvételt támogatták, és valamennyi pályázó
nyert. Ezután nyolc napon belül sor kerül a banki hitelbírálatokra is.
Az egyik könyves cég vezetője megjegyezte: a könyvszakmában a 14 százalékos
hitel – még a minisztériumi kamattérítés mellett is – igen magasnak számít,
ezért reméli, valamennyi pályázónak az alsó határhoz közeli kamatot kell
majd fizetnie. Megtudtuk, a kamattámogatásos hitelek az idén több mint
kétmilliárdos könyvforgalmat segítenek elő, ez az éves könyvforgalom mintegy
5 százaléka.
Mégis lesz ARC óriásplakát-kiállítás
NOL • 2003. március 5. 14:59
ww.nol.hu
Hozzájárult a fővárosi városképvédelmi bizottság szocialista és szabad
demokrata többsége szerdán ahhoz, hogy a Miniszterelnöki Hivatal kérelmére
március 13. és 16. között a Hősök terén fotókiállítást tartsanak, illetve,
hogy az ARC Kft. augusztusban a Felvonulási téren pedig óriásplakát-kiállítást
rendezzen.
Korábban a testület elutasította mindkét kérelmet, mert azon az ülésen
nem vett részt három SZDSZ-es tag, így az ellenzékiek többségbe kerültek.
A bizottság koalíciós többsége érdemi indokolás nélkül járult hozzá az
ARC Kft. megismételt kérelmére ahhoz, hogy augusztus 24-től egy hónapon
át óriásplakát-kiállítást tartsanak a Felvonulási téren. A rendezvényhez
a cég ingyen kapta a közterületet, a büfé által elfoglalt területért viszont
fizetniük kell.
A bizottság koalíciós többsége a Miniszterelnöki Hivatal ismételt kérelmére
ugyancsak megszavazta azt is, hogy március 13-16. között a Hősök terén
ingyenes fotókiállítás lehessen 20 installációval. Marsi Péter Pál (MIÉP)
és Horváth Sándor, a főpolgármesteri hivatal alosztályvezetője jelezte,
hogy a március 15-én a Hősök terére MIÉP politikai rendezvényt jelentett
be, amelyet a rendőrség tudomásul vett.
A többség azonban Tisza Zoltán városházi PR-irodavezető tájékoztatására
a fotókiállításnak zöld utat adott. Az irodavezető szerint a fotókiállítás
kezdeményezői jelentkeztek előbb a terület használatáért.
Marsi Péter Pál közölte, hogy a párt már hónapokkal ezelőtt értesítette
a rendőrséget a március 15-i hagyományos rendezvényükről, amelyhez - politikai
eseményről lévén szó - nem kell engedélyt kérniük senkitől.
Egyelőre nem rendelkezik közterület-használati engedéllyel az a cég,
amely a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából szervezi annak a dunai pontonhídnak
a létesítését, amely március 13-17. között lesz a Parlament előtt a vízen.
A cég képviselője közölte, hogy az engedélyezési eljárás folyamatban van.
Az illetékes a projekt költségeiről nem adhatott felvilágosítást.
Németh Zoltán (Fidesz) alelnök megjegyzésére, miszerint szerződés nélkül
zajlik a közpénzekből megvalósuló projekt, a cég megbízottja nem kívánt
válaszolni.
(MTI)
National Geographic: indul a magyar kiadás
www.gondola.hu-MTI
Magyar nyelven is kapható péntektől a National Geographic magazin, amelynek
előfizetői példányai a napokban már megérkeztek az olvasókhoz - hangzott
el a lapot bemutató csütörtöki, budapesti sajtótájékoztatón.
A National Geographic Society (NGS) hivatalos lapjának magyar változatát
opcionális licencszerződés alapján készíti a Sanoma Budapest Kiadói Rt.;
a felek öt évre szóló megállapodása - amennyiben egyikük sem emel kifogást
ez ellen - lejáratkor újabb fél évtizeddel automatikusan meghosszabbodik.
Az Egyesült Államokban 1885 óta megjelenő lap első idegen nyelvű változata
nyolc évvel ezelőtt, japánul készült. Azóta - beleértve a magyart is -
22 nyelven, összesen havi tízmillió példányban jut el az olvasókhoz a magazin,
amely az NGS tervei szerint az idén már oroszul és románul is olvasható
lesz.
A Sanomával közösen készül a cseh és a magyar, valamint az előkészületben
lévő orosz kiadás.
A sajtótájékoztatón elhangzott az is: az induláskor 18.300 előfizetője
van a National Geographic magazinnak, s ezzel első a magyarországi havilap-piacon.
A kiadói várakozásai szerint ez a szám akár a duplájára is emelkedhet
a jövőben; a magyar nyelvű kiadás össz-példányszámát 120 ezerre tervezik.
A hirdetésektől függően 140-160 oldalas lap bolti ára az első két hónapban
490, ezt követően 650 forint lesz.
Az előfizetők az első évben bevezető áron kapják a lapot, amelynek tartalma
10-25 százalékban Magyarországon készül.
Készül az ojtozi világháborús emlékmű
http://www.3szek.ro/
A majdani ojtozi világháborús emlékmű kicsinyített mását Kelemen Dénes
ny. tanító lapunk találkozóján nyújtotta át Sylvester Lajosnak. A talapzattal
együtt közel öt méter magas, fából faragott emlékművet Kelemen Dénes fiaival
együtt fogja elkészíteni. Egy hármas halomra helyezik a magyar szimbólumokkal
feldíszített, kettétört székely kaput. Az egykori ojtozi kaszárnya előtt
álló székely kapuból is beleépítenek a restaurálás során megmaradt darabokat.
A térplasztikai alkotás elé kerülő nyolc sziklatömbre vésik majd fel tájegységek
szerint az ojtozi áttörésben elesett katonahősök nevét. Eredetileg augusztusban
szerették volna felavatni, de rajtuk kívül álló okok miatt szeptember 15-e
körül fogják felállítani az ojtozi temetőben. Kelemen Dénes már régebb
megkezdte gyűjteni az ojtozi hősök nevét, de mivel úgy érzi, a kétszázharminc
hősi halott nevét tartalmazó lajstrom nem teljes, arra kéri mindazokat,
akiknek családjában volt az ojtozi áttörésben elesett katona, írják vagy
telefonálják meg adatait címére: Kelemen Dénes ny. tanító, 4081 Ghelinta
— Gelence, Kicsi utca 588. szám, telefonos fax: 345 028. (Iochom)
Nem árt a net a hagyományos médiának
www.magyarhirlap.hu
Az internetezők több mint felével előfordult már, hogy online kereséssel
próbált meg plusz információkhoz jutni azok után, hogy valamilyen, tévében,
rádióban, újságban megjelent hír felkeltette érdeklődését – állítja az
NRC Piackutató Kft. és a TNS frissen megjelent tanulmánya, amely a magyar
internetezési szokások változását kutatta.
"A kutatási adatok alapján nem beszélhetünk egyértelműen arról, hogy
az internetezésre fordított idő miatt nagymértékben csökkent volna a hagyományos
médiafogyasztás. Természetesen az idő véges, így az internetezésre fordított
idő is javarészt más tevékenységek (leginkább a tévézés és újságolvasás)
rovására növekedhet, ám az átlagos internetezők körében az online időtöltés
többnyire nem csökkentette jelentős mértékben a más médiumokra fordított
időt” – jelentette ki Klenovszki János internetkutató az NRC és a Taylor
Nelson Sofres (TNS) Hungary Kft. által frissen kibocsátott NetMonitor tanulmány
fő megállapításait összegezve.
Egy "átlagos” magyar internetező hetente 15 órát néz televíziót, 10,5
órát hallgat rádiót, és négyet tölt újságolvasással. Az internetezésre
fordított heti idő alig marad el a tévénézéstől, hiszen átlagosan 14 óra
jut erre a tevékenységre, amiből 8,5 órát kifejezetten böngészéssel, információszerzéssel
és weboldalak olvasásával töltenek.
Az iskolai végzettség az internetezők médiafogyasztási szokásait jelentős
mértékben nem befolyásolja. Azaz az internetezők táborához való csatlakozás
– legyen szó bármilyen végzettségű emberről – már egy olyan minőségi ugrást
jelent, ami lényegesen csökkenti az amúgy létező médiafogyasztási különbségeket.
A különbségeket nem annyira az egyes médiumok között kell keresni,
hanem az összesített médiafogyasztásra szánt időben. Ezért nem állítható,
hogy például a sok tévézés hatására csökken az újságolvasásra vagy internetezésre
fordított idő, hanem ezek többnyire együtt változnak. Ezen belül is a legerősebb
kapcsolat a tévé és a rádió között található.
Egészen más a helyzet azonban, ha az internetezők szubjektív vélekedéseit
elemezzük. A kutatók arra kérdeztek rá, hogy a rendszeres internetezés
hatására nőtt vagy csökkent a más médiumok fogyasztására szánt idő. Az
internetezők negyven százaléka válaszolt úgy, hogy amióta rendszeresen
internetezik, kevesebbet néz tévét, míg 34 százalékuk kevesebbet olvas
újságot. Csaknem negyven százalék azonban azoknak az aránya, akik úgy vélik,
hogy az internetezés hatására nem változott a más médiumokra fordított
idejük. A válaszolók 11 százaléka kevesebbet jár szórakozni, míg nyolc
százalék kevesebb időt tölt a barátaival, sőt öt százalék azok aránya,
akik mindkét választ megjelölték.
Az interneten megjelenő új szolgáltatásokkal, lehetőségekkel, például
új weboldalakkal kapcsolatos információk forrása természetesen elsősorban
maga az internet.
Kattintson az ábrára
Egyre inkább lehet beszélni az egyes médiumok közötti munkamegosztásról,
azaz az információáramlás hagyományos (offline) módozatai is számos módon
befolyásolják az internetezési szokásokat. Az internet mellett így a televíziók
és a különböző újságokban megjelenő hirdetések és információk a figyelemfelkeltés
legfontosabb forrásai. A kapcsolat fordítva is működik, a döntően egyirányú
kommunikációt biztosító hagyományos médiumoknál a további információgyűjtéssel
kapcsolatban immáron mindennapos jelenséggé vált az interneten keresztüli
"folytatás”. Az internetezők 56 százalékával előfordult már, hogy konkrét,
megadott weboldalak hiányában online kereséssel próbált meg plusz információkhoz
jutni azok után, hogy valamilyen, tévében, rádióban, újságban megjelenő
hír felkeltette érdeklődését. A kérdőívet kitöltők 44 százalékával előfordult
már, hogy az interneten megjelenő részletes információknak valamilyen hagyományos
médiumban megjelenő hirdetéssel, reklámmal kapcsolatban nézett utána.
Az NRC vizsgálata szerint – részben a szegényes tartalom miatt is –
az internet még korántsem nevezhető a kultúra információs bázisának. Talán
csak a mozi, "lóg ki a sorból”, azaz az online információk a konkrét döntéseket
a legnagyobb arányban itt befolyásolják. A válaszadók közel felével előfordult
már, hogy a weben található információk alapján nézett meg egy filmet.
Csupán 14 százalék azoknak az aránya, akikkel ez még semmilyen kulturális
vagy szórakozási lehetőséggel kapcsolatban nem fordult elő.
Meixner Zoltán
Európa-híd épül a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából
www.hirtv.net
Európa-hídat épít a Miniszterelnöki hivatal megbízásából a Honvédség
a Kossuth tér és a Batthyány tér közé. A pontonhíd egyrészt a március 15-i
nemzeti ünnepélyek színhelye lesz, másrészt pedig a EU-csatlakozási kampány
megnyitójaként is szerepel.
Az Európa-híd nem az első, amely összeköti a Kossuth és Batthyány teret,
hiszen a háború után a lebombázott hidakat helyettesítő Kossuth-híd 14
éven keresztül állt itt. Az ünnepségek színhelyéül szolgáló pontonhidat
3 napra építi fel a szentesi II. Rákóczi Ferenc dandár egység, egy kiképzési
feladat részeként.
Berényi Oszkár dandártábornok, a Honvédelmi Minisztérium Központi Pénzügyi
és Számviteli Hivatal főigazgatója elmondta, hogy a híd felépítésében a
különleges helyszín és feladat miatt előreláthatólag 14 millió forint többletköltség
jelentkezhet.
Megkérdeztük a honvédelmi minisztérium szóvívőjét a pontonhídra biztonsági
okokból építendő korlát költségeiről, de Matyuc Péter erről március 11-ig
nem kíván nyilatkozni. Annyit azonban elárult, hogy a Miniszterelnöki Hivatal
már választott a felé továbbított négy árajánlat közül, de a nyertes neve
és az összeg jövő keddig nem nyilvános.
Lucian Boia
Románok és idegenek
(részletek)
Elfogadás, visszautasítás
Kevés európai népnek volt annyi dolga idegenekkel,
mint a románoknak. Az övezetet hol egyik, hol másik hatalom uralta, civilizációs
modellek váltották egymást, és a zömmel románok által lakott területen
a lehető legkülönbözőbb népek telepedtek meg. Az alapvető ellentmondás
abban van, hogy az idegenek szakadatlan áradata olyan társadalmat érintett,
amely még nem is olyan régen uralkodóan rurális, bezárkózásra hajlamos
volt. Az idegenekkel való kapcsolat és az idegen civilizáció hatása egy
elit rétegre szorítkozott, aminek következtében ez még inkább elkülönült
a lakosság zömétől. A ,,mások" iránti nyitottság állandó közönnyel fonódott
össze, mely a román civilizáció mélyrétegeiből tört fel: ebből adódik az
elfogadás-visszautasítás végtelen folyamatának ellentmondásos jellege.
A román ember meggyőződése, hogy pozitívan viszonyul
az idegenekhez. Senki sem jobb indulatú, barátságosabb és vendégszeretőbb
nála. Ami jórészt igaz. Csakhogy az ilyen magatartás nem kizárólag a románságra
jellemző, hanem általában a hagyományos közösségekre. A falusi ember mindenütt
vendégszeretőbb a városinál. Az idegent (de a románt is) nagyobb figyelemmel
és melegebben fogadják, ha egy moldvai vagy máramarosi faluba megy, mint
ha Bukarestbe érkezik, és belevész a nagyvárosi névtelen tömegbe (bár még
itt is megmaradt valami a hagyományos és keleti szívélyességből; egy idegennek
megvan minden esélye arra, hogy jobb fogadtatásban részesüljön Románia
fővárosában, nagyobb figyelmesség övezze, mint ahogy ő teszi azt nála otthon).
De a ,,kivételezett" bánásmód, ami az idegennek
kijár, mindenekelőtt az idegenséget hangsúlyozza. A hagyományos közösség
jóindulatú a másikkal szemben, de távolságtartó is marad. A román képzeletben
az idegen erényeivel és hibáival (főleg hibáival!) együtt er?sen a másság
jegyeit viseli. Adott esetben őt hibáztatják minden rosszért, amit a románok
elszenvedtek. Az az állapot, melyben ma Románia van, a történelmi lemaradottság
főleg az idegeneknek köszönhető; a sok invázió nélkül, a törökök, oroszok,
magyarok s az összes többi nélkül Románia virágzó ország lenne (ami jót
átvettek az idegenektől, afölött hamar átsuhannak, mint ahogy afölött is,
hogy a románok maguk is ártottak maguknak, anélkül, hogy idegen ,,támogatásra"
lett volna feltétlenül szükségük).
A kommunizmus felerősítette a román—idegen ellentétet.
Először elszakította a románságot a Nyugattól, majd az egész világtól.
A ,,külföld" fogalma mitikus értelmet kapott, minél negatívabb volt a hivatalos
propagandában, annál pozitívabb a románok bőségre áhítozó álmaiban. A kommunizmus
előtt a Nyugattal való kapcsolat egy elitnek járt ki, amelynek pontos támpontja
volt (Párizs), és kifinomult volt az ízlése. A kommunizmusban egyrészt
a propaganda mérgező hatására, másrészt a románság kielégületlensége miatt
a külföld (idegenség)* képe ,,demokratizálódott", nemzeti rögeszmévé lett.
Külföld egy halomba hányva: minden ,,Nyugatot" jelentett a mindentől megfosztott
románság számára (még az idegen diákok is, akik többnyire a harmadik világból
jöttek — sok arab, de nem a leggazdagabb arab országokból —, néhány dollárjukkal
titokzatos és tiltott világ hírnökei voltak). S így degradálódott a fogalom.
A románok boldogak voltak, ha ,,csomagot" kaptak külföldről, többnyire
,,second hand", de másfajta (mindenképpen vonzóbb, mint az elnyűtt, uniformizált
kommunista konfekció) ruhaneműt. A kávé, a cigaretta, a szappan is a románok
által kitartóan hajszolt külföldi termék volt. A románság zöme számára
— maréknyi ,,régi vágású" értelmiségit leszámítva — ezek az apróságok (amelyek,
igaz, hogy elviselhetőbbé teszik az életet) megelőzték az alapvető nyugati
értékeket.
A kommunizmusból való kilábalás után a külföldiekkel
való kapcsolatok közvetlenebbek és gyakoribbak lettek, de drámai mélységükből
nem veszítettek. Szegénységükben a románok mellőzötteknek érzik magukat.
A frusztráltság, az óriási frusztráltság érzete az, ami jelenlegi életérzésüket
leginkább meghatározza. S emiatt a Nyugat továbbra is vonz és taszít. Hosszú
út vezet még oda, hogy a románok ugyanazzal a távolságtartással (vagy közönnyel)
nézzenek a nyugatiakra, mint amilyennel amazok rájuk. Egyelőre a külföld
pszichodrámája folytatódik Romániában.
A ,,külföldi idegenek" kategóriáját megduplázza
a ,,belső idegenek" kategóriája. Románia az az ország, amelynek nem sikerült,
de tulajdonképpen nem is volt rá ideje és eszköze, hogy asszimilálja vagy
legalább integrálja kisebbségeit. Hogy asszimilálhatná a magyarokat, akik
nemrégem még az uralkodó elem szerepét játszották a románokkal való viszonyban?
Miként asszimilálhatná a zsidókat, akik maguk is egy zárt közösséget alkotnak,
és a románokhoz képest általában magasabb gazdasági és kulturális szinten
vannak? Miként asszimilálhatná a cigányokat, akik a maguk külön világában
élnek? Románia nem Franciaország! Még csak nem is Magyarország, amely jól
integrálta a zsidókat, és sikerült asszimilálnia a németeket. A kisebbségit
a románok először is idegenként érzékelték, mielőtt a román nemzet tagjának
vagy román polgárnak tartották volna. Ez a konfrontáció a két világháború
közötti id?szakban felfokozódott, amikor Románia területének megkétszereződése
folytán egyik napról a másikra kisebbségek szinte végtelen halmazával találta
magát szemben. De ma is, amikor a kisebbségek aránya csökkent, s történtek
lépések az integrálás felé, a kisebbségieket a többségi románság nem tartja
igazi románoknak. Hogy mondhatná az ember egy magyarra, hogy román? Vagy
egy cigányra? A magyar az magyar, a cigány meg cigány!
Idegenekt?l ellepett ország, ez Románia, s ebből
adódnak mindenféle komplexusok és érzékenységek.
(…)
A magyarok
A román—magyar ellenséges érzület kettős frusztrációból
táplálkozik. Először is 1918-ig az erdélyi románokat eléggé lenézték a
magyarok. Nagy többségben parasztok voltak, városi és értelmiségi nagyon
kevés volt közöttük, a magyarok alkották az uralkodó osztályt. 1918 után
a szerepek felcserél?dtek. ,,Urakból" a magyarok ,,alattvalók" lettek.
Aggasztja ?ket folyamatos számbeli apadásuk is Erdélyben. A 20. század
elején a magyarul beszél?k száma szinte egyharmadot tett ki, ma már kevesebb
egynegyednél. A városokban többségben voltak, ma kisebbségbe kerültek városon
is.
Nagy-Magyarország megpróbálta beolvasztani az erdélyi
románságot a magyar nemzetbe. A románok viszont románok maradtak, Bukarestet
választották Budapest helyett. Ma a helyzet hasonló a magyarokkal. Melyik
nemzethez tartoznak az erdélyi magyarok: a román nemzethez vagy a magyar
nemzethez? Hivatalosan a román nemzethez, de hasonlóan a románokhoz, akik
annak idején Bukarest felé tekintettek, ők is Budapest felé néznek (különbség
azért, hogy a románok többségben voltak, a magyarok pedig kisebbségben
vannak). Céljuk az, hogy minél több nyelvi, kulturális és adminisztratív
engedményt vívjanak ki egy minél decentralizáltabb politikai rendszerben
(pontosan a fordítottja ez a román központosítási hagyománynak és az ,,egységes
nemzetállamnak"). Egy autonóm Erdély (amelyben a magyarok aránya más volna,
mint beleveszve Románia egészébe) szóba sem jöhet (legalábbis a jelenlegi
kontextusban). Erdély keleti részében a két magyar többségű megye autonómiáját
sem fogadnák el a románok; ez egyébként a magyaroknak sem volna nagyon
előnyös, mert elválasztanák őket egymástól. Úgyhogy a magyarok főleg a
minél hangsúlyosabb adminisztrációs decentralizációt erőltetik, társítva
a magyar nyelv hivatalos használatával a román mellett azokban az övezetkben
és helységekben, ahol jelentős a számarányuk.
Kényes kérdésnek bizonyult a magyar egyetem kérdése
(máig is megoldatlan). A magyaroknak teljes rendszerük működik az egyetem
előtti oktatásban, de úgy vélik, hogy mivel adófizető polgárok, mint bárki
más, joguk van magyar állami egyetemhez. A románok ezt nem nézik jó szemmel.
Romániában a hivatalos nyelv a román. Egy ilyen egyetem megkérdőjelezné
magát a ,,nemzetállam" filozófiáját, s végül egy kulturális ,,apartheid"-ot
teremtene — a román álláspont szerint. Az ajánlatos kompromisszumos megoldás
egy multikulturális egyetem lenne, ahol magyarul, németül folyna az oktatás,
de románul is…
A románoknak az az érzésük, hogy a magyarok vezetői
kimondottan a maguk etnikumának kérdéseivel foglalkoznak, az országéival
kevésbé, s ha megoldódnának jelenlegi követeléseik, ezeket mások követnék,
a végtelenségig. A romániai magyaroknak és magyarországi testvéreiknek
zavaros célokat tulajdonítanak Erdéllyel kapcsolatban. Magyarországon is
— akárcsak Romániában — vannak szélsőséges nacionalisták. Hallani lehet
időnként Nagy-Magyarországról vagy sajnálkozást a határon kívüli magyarok
sorsán. Mindezt azonban eltúlozták a román nacionalisták és az 1996-ig
hatalmon lévő kormányok is bizonyos momentumokban (a ,,magyar veszély"
hathatós választási szlogennek bizonyult). Egyesek számára az is gyanúsnak
tűnik, hogy magyarországi üzletemberek megállnak és befektetnek Erdélyben,
nem kelnek át a hegyeken a többi román tartomány felé. Tény, hogy Magyarországnak
van vonzása, s nem csupán az erdélyi magyarság, de a románok számára is
a nyugati határ mentén. A magyarázat egyszerű: Magyarország minden téren
jobban áll, mint Románia. Nem az ő hibája! De ettől Románia széteséséig
hosszú az út.
A dolgok viszont mintha kezdenének rendeződni. Románia
és Magyarország között a kapcsolat inkább jónak mondható. Román—magyar
megbékélés a cél a francia—német modell szerint; még messze van ez, de
az első lépéseket megtették. Mindenképpen a dolgok elsimítása a tendencia,
és nem a konfliktus. Európa nyugodt lehet: Erdély nem fenyeget azzal, hogy
egy Koszovóvá vagy Boszniává váljék. Az európai integráció sok mindent
megold. A határok légiessé válásával az erdélyi magyarok sokkal közelebb
kerülnek a magyarországiakhoz, anélkül, hogy ezzel veszélyeztetve lenne
Románia egysége. Ha az európai terv sikerül, megoldódik a kisebbségek kérdése
is. Az egyesült Európában már senki sem lesz többségi, a kisebbségek konföderációja
valósul meg.
Kántor Erzsébet fordítása
* A ,,strainatate" egyaránt jelenthet külföldet és idegenséget (ford.)
2003. március 07., péntek 10:39
|
|
|