CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2023. március 21., kedd, Benedek napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lapszemle  

Göncz Árpád: Nobel-békedíjat érdemel az EU
www.magyarhirlap.hu

Nobel-békedíjra javasolta az Európai Uniót Göncz Árpád. A Norvég Akadémiának január végén küldött levél tegnap került nyilvánosságra. Erről és hazánk uniós esélyeiről az EU KK csütörtöki rendezvényén beszélgettünk a volt köztársasági elnökkel.
/Göncz Árpád volt államfô és Somody Imre EU KK-kurátor örömmel várja a csatlakozást  Fotó: Dezsô Tamás /
Bármennyire is európainak érezzük magunkat, aggódunk a csatlakozás előtt. Göncz Árpád természetesnek és múlónak tartja ezt a félelmet: "Ha az albérletből nagyobb lakásba költözünk, akkor is aggódunk előtte. A csatlakozás egyéni döntésünk, a népszavazáson leadott szavazatunkkal a döntés tízmilliomod része a miénk, és csak magunkat okolhatjuk azért, ami utána történik.”
A tagság kezdeti nehézségeit az alsó tagozathoz hasonlítja Göncz: nem jó dolog alsóban buktatni, hiszen itt a teljesítményt még elsősorban az határozza meg, hogy mit hoz a gyerek a családból.
Az EU a volt elnök szerint meglepően józanul viszonyul az új tagállamok hátrányaihoz. "A társadalmi és szociális különbségeket ki kell egyenlíteni. A tagság csak egy lehetőség arra, hogy orvosoljuk azoknak a helyzetét, akik rosszabb helyzetből jöttek, és kevesebb van a szellemi tarsolyukban, mint másoknak. Ezért bukást sózni a nyakukba és alacsonyabb rendűként kezelni őket nem lehet.”
Az első évek nehézségei az autópálya-építéshez is hasonlíthatók: senki sem ad rá szívesen pénzt, de mindenki biztos abban, hogy amikor elkészül, jó lesz. Azt azonban lehetetlen megjósolni, miben jelentkezik a haszna. "A legfontosabb dolog, hogy Magyarország nem lesz többé az Európa határán fekvő, senki által nem biztosított árterület a keleti és nyugati kulturális tömb között. A Kárpát-medencében húzott természetellenes, sem néprajzi, sem földrajzi, sem gazdasági határvonalakhoz nem igazodó határok megszűnését és a magától értetődő együttműködést fogja jelenteni a csatlakozás.”
Arra, hogy a határvonal arrébb csúszása mennyire változtatja meg Nyugat-Európát, a volt államfő a korábban csatlakozott országok példáját idézte fel: "Írországba ma már visszatérnek azok, akik korábban elvándoroltak Amerikába. Eltartott vagy tíz évig, mire felgyorsult a változás, de végül egy majdnem halálra ítélt ország felvirágzott. A gyarmatbirodalmát vesztett és szegény Portugália pedig az uniónak a demokratikus fejlődésben élre álló tagjává vált.”
Hogy Magyarország fejlődése mikor gyorsul fel? "Felzárkózásunk és csatlakozásunk részben túl gyors, részben túlságosan lassú folyamat, amelynek tempóját kis részben diktáljuk mi” – mondta Göncz. – Az élet is változik: a rendszerváltáskor még a közép-európai együttműködés fontosságáról beszéltek azok a visegrádi országok, melyek most a bővítés súlypontját jelentik. Az biztos, hogy újra fel kell fedezzük saját kultúránkat, mely kissé háttérbe szorult a nyugati, amerikai rovására. Fel kell fedeznünk mélyebb énünket, melyet kissé elfeledtünk az európai csatlakozás iránt érzett lelkesedésünkben. Hogy erre mikor kerül sor, azt szerinte nehéz megjósolni.
Az EU működésének kulcsa a béke és a demokrácia, ezért javasolta Göncz Árpád Nobel-békedíjra az Európai Uniót. "Az uniónak békés eszközökkel sikerült történelmi ellentéteket elsimítani és biztonságot teremteni Európán belül – indokolta javaslatát a volt államfő.
 
Gyükeri Mercédesz



Hatvanmilliós könyves támogatás
Jó jel, hogy hitelképesek a kiadók, kereskedők
NSZ • 2003. március 7. • Szerző: V. Gy.
www.nol.hu

Hatvanmilliós kamattámogatással, 852 millió forint hitelhez jut az idén 33 könyvkiadó és kereskedő cég a kulturális tárca és a Kereskedelmi és Hitelbank könyvszakmai hitelprogramja révén – jelentették be tegnap a pesti Helikon Könyvesházban rendezett tájékoztatón, miután a tárca és a bank képviselői aláírták az erről szóló megállapodást.

A kamattámogatással segített hitelre hét éve a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete (MKKE) tett javaslatot, amelyet támogatott az akkori kulturális miniszter, Magyar Bálint. Első alkalommal 22 milliós tárcatámogatást kaptak a hitelt kérő könyvszakmai vállalatok, tavaly már 32 milliót, amely 385 millió forint forgóeszközhitel felvételét, és ennek révén mintegy egymilliárd forint értékű könyv piaci megjelenését segítette. Az idén mindez a duplájára nő – mondta Vass Lajos, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) közigazgatási államtitkára.

Diósi László, a K & H Bank vezérigazgató-helyettese elmondta, a könyvszakmai hitelprogram keretében a hét év alatt összesen 3,2 milliárd forintot folyósítottak. Bart István, az MKKE elnöke a konstrukciót és a felvett hitelek bővülését a hazai könyvszakma konszolidációjaként értékelte. – Hét éve még nem volt bank, amelyik hitelt adott volna egy hazai könyves cégnek. A könyvszakma súlyos pénzügyi gondokkal küszködött, a visszafizetésre aligha volt remény – jegyezte meg, hozzátéve: a könyveseknek manapság áthidaló forgóeszközhitelre van szükségük.

A hitelt – cégtől függően – 11-14 százalékos kamatra folyósítja a K & H, amelynek ötven százalékára ad a NKÖM támogatást. Erre az idén 33 cég nyújtott be pályázatot, amelyet szakmai zsűri bírált el. A tájékoztatón elhangzottak szerint a kulturális szempontból értékes és egyben jól eladható könyvek kiadására vonatkozó hitelfelvételt támogatták, és valamennyi pályázó nyert. Ezután nyolc napon belül sor kerül a banki hitelbírálatokra is. Az egyik könyves cég vezetője megjegyezte: a könyvszakmában a 14 százalékos hitel – még a minisztériumi kamattérítés mellett is – igen magasnak számít, ezért reméli, valamennyi pályázónak az alsó határhoz közeli kamatot kell majd fizetnie. Megtudtuk, a kamattámogatásos hitelek az idén több mint kétmilliárdos könyvforgalmat segítenek elő, ez az éves könyvforgalom mintegy 5 százaléka.



Mégis lesz ARC óriásplakát-kiállítás
NOL • 2003. március 5. 14:59
ww.nol.hu
 
Hozzájárult a fővárosi városképvédelmi bizottság szocialista és szabad demokrata többsége szerdán ahhoz, hogy a Miniszterelnöki Hivatal kérelmére március 13. és 16. között a Hősök terén fotókiállítást tartsanak, illetve, hogy az ARC Kft. augusztusban a Felvonulási téren pedig óriásplakát-kiállítást rendezzen.
 
Korábban a testület elutasította mindkét kérelmet, mert azon az ülésen nem vett részt három SZDSZ-es tag, így az ellenzékiek többségbe kerültek. A bizottság koalíciós többsége érdemi indokolás nélkül járult hozzá az ARC Kft. megismételt kérelmére ahhoz, hogy augusztus 24-től egy hónapon át óriásplakát-kiállítást tartsanak a Felvonulási téren. A rendezvényhez a cég ingyen kapta a közterületet, a büfé által elfoglalt területért viszont fizetniük kell.

A bizottság koalíciós többsége a Miniszterelnöki Hivatal ismételt kérelmére ugyancsak megszavazta azt is, hogy március 13-16. között a Hősök terén ingyenes fotókiállítás lehessen 20 installációval. Marsi Péter Pál (MIÉP) és Horváth Sándor, a főpolgármesteri hivatal alosztályvezetője jelezte, hogy a március 15-én a Hősök terére MIÉP politikai rendezvényt jelentett be, amelyet a rendőrség tudomásul vett.

A többség azonban Tisza Zoltán városházi PR-irodavezető tájékoztatására a fotókiállításnak zöld utat adott. Az irodavezető szerint a fotókiállítás kezdeményezői jelentkeztek előbb a terület használatáért.

Marsi Péter Pál közölte, hogy a párt már hónapokkal ezelőtt értesítette a rendőrséget a március 15-i hagyományos rendezvényükről, amelyhez - politikai eseményről lévén szó - nem kell engedélyt kérniük senkitől.

Egyelőre nem rendelkezik közterület-használati engedéllyel az a cég, amely a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából szervezi annak a dunai pontonhídnak a létesítését, amely március 13-17. között lesz a Parlament előtt a vízen. A cég képviselője közölte, hogy az engedélyezési eljárás folyamatban van. Az illetékes a projekt költségeiről nem adhatott felvilágosítást.

Németh Zoltán (Fidesz) alelnök megjegyzésére, miszerint szerződés nélkül zajlik a közpénzekből megvalósuló projekt, a cég megbízottja nem kívánt válaszolni.
(MTI)



National Geographic: indul a magyar kiadás
www.gondola.hu-MTI

Magyar nyelven is kapható péntektől a National Geographic magazin, amelynek előfizetői példányai a napokban már megérkeztek az olvasókhoz - hangzott el a lapot bemutató csütörtöki, budapesti sajtótájékoztatón.

A National Geographic Society (NGS) hivatalos lapjának magyar változatát opcionális licencszerződés alapján készíti a Sanoma Budapest Kiadói Rt.; a felek öt évre szóló megállapodása - amennyiben egyikük sem emel kifogást ez ellen - lejáratkor újabb fél évtizeddel automatikusan meghosszabbodik.

Az Egyesült Államokban 1885 óta megjelenő lap első idegen nyelvű változata nyolc évvel ezelőtt, japánul készült. Azóta - beleértve a magyart is - 22 nyelven, összesen havi tízmillió példányban jut el az olvasókhoz a magazin, amely az NGS tervei szerint az idén már oroszul és románul is olvasható lesz.
A Sanomával közösen készül a cseh és a magyar, valamint az előkészületben lévő orosz kiadás.

A sajtótájékoztatón elhangzott az is: az induláskor 18.300 előfizetője van a National Geographic magazinnak, s ezzel első a magyarországi havilap-piacon.
A kiadói várakozásai szerint ez a szám akár a duplájára is emelkedhet a jövőben; a magyar nyelvű kiadás össz-példányszámát 120 ezerre tervezik.
A hirdetésektől függően 140-160 oldalas lap bolti ára az első két hónapban 490, ezt követően 650 forint lesz.

Az előfizetők az első évben bevezető áron kapják a lapot, amelynek tartalma 10-25 százalékban Magyarországon készül.



Készül az ojtozi világháborús emlékmű
http://www.3szek.ro/

A majdani ojtozi világháborús emlékmű kicsinyített mását Kelemen Dénes ny. tanító lapunk találkozóján nyújtotta át Sylvester Lajosnak. A talapzattal együtt közel öt méter magas, fából faragott emlékművet Kelemen Dénes fiaival együtt fogja elkészíteni. Egy hármas halomra helyezik a magyar szimbólumokkal feldíszített, kettétört székely kaput. Az egykori ojtozi kaszárnya előtt álló székely kapuból is beleépítenek a restaurálás során megmaradt darabokat. A térplasztikai alkotás elé kerülő nyolc sziklatömbre vésik majd fel tájegységek szerint az ojtozi áttörésben elesett katonahősök nevét. Eredetileg augusztusban szerették volna felavatni, de rajtuk kívül álló okok miatt szeptember 15-e körül fogják felállítani az ojtozi temetőben. Kelemen Dénes már régebb megkezdte gyűjteni az ojtozi hősök nevét, de mivel úgy érzi, a kétszázharminc hősi halott nevét tartalmazó lajstrom nem teljes, arra kéri mindazokat, akiknek családjában volt az ojtozi áttörésben elesett katona, írják vagy telefonálják meg adatait címére: Kelemen Dénes ny. tanító, 4081 Ghelinta — Gelence, Kicsi utca 588. szám, telefonos fax: 345 028. (Iochom)



Nem árt a net a hagyományos médiának
www.magyarhirlap.hu

Az internetezők több mint felével előfordult már, hogy online kereséssel próbált meg plusz információkhoz jutni azok után, hogy valamilyen, tévében, rádióban, újságban megjelent hír felkeltette érdeklődését – állítja az NRC Piackutató Kft. és a TNS frissen megjelent tanulmánya, amely a magyar internetezési szokások változását kutatta.
"A kutatási adatok alapján nem beszélhetünk egyértelműen arról, hogy az internetezésre fordított idő miatt nagymértékben csökkent volna a hagyományos médiafogyasztás. Természetesen az idő véges, így az internetezésre fordított idő is javarészt más tevékenységek (leginkább a tévézés és újságolvasás) rovására növekedhet, ám az átlagos internetezők körében az online időtöltés többnyire nem csökkentette jelentős mértékben a más médiumokra fordított időt” – jelentette ki Klenovszki János internetkutató az NRC és a Taylor Nelson Sofres (TNS) Hungary Kft. által frissen kibocsátott NetMonitor tanulmány fő megállapításait összegezve.
Egy "átlagos” magyar internetező hetente 15 órát néz televíziót, 10,5 órát hallgat rádiót, és négyet tölt újságolvasással. Az internetezésre fordított heti idő alig marad el a tévénézéstől, hiszen átlagosan 14 óra jut erre a tevékenységre, amiből 8,5 órát kifejezetten böngészéssel, információszerzéssel és weboldalak olvasásával töltenek.
Az iskolai végzettség az internetezők médiafogyasztási szokásait jelentős mértékben nem befolyásolja. Azaz az internetezők táborához való csatlakozás – legyen szó bármilyen végzettségű emberről – már egy olyan minőségi ugrást jelent, ami lényegesen csökkenti az amúgy létező médiafogyasztási különbségeket.
A különbségeket nem annyira az egyes médiumok között kell keresni, hanem az összesített médiafogyasztásra szánt időben. Ezért nem állítható, hogy például a sok tévézés hatására csökken az újságolvasásra vagy internetezésre fordított idő, hanem ezek többnyire együtt változnak. Ezen belül is a legerősebb kapcsolat a tévé és a rádió között található.
Egészen más a helyzet azonban, ha az internetezők szubjektív vélekedéseit elemezzük. A kutatók arra kérdeztek rá, hogy a rendszeres internetezés hatására nőtt vagy csökkent a más médiumok fogyasztására szánt idő. Az internetezők negyven százaléka válaszolt úgy, hogy amióta rendszeresen internetezik, kevesebbet néz tévét, míg 34 százalékuk kevesebbet olvas újságot. Csaknem negyven százalék azonban azoknak az aránya, akik úgy vélik, hogy az internetezés hatására nem változott a más médiumokra fordított idejük. A válaszolók 11 százaléka kevesebbet jár szórakozni, míg nyolc százalék kevesebb időt tölt a barátaival, sőt öt százalék azok aránya, akik mindkét választ megjelölték.
Az interneten megjelenő új szolgáltatásokkal, lehetőségekkel, például új weboldalakkal kapcsolatos információk forrása természetesen elsősorban maga az internet.
Kattintson az ábrára

Egyre inkább lehet beszélni az egyes médiumok közötti munkamegosztásról, azaz az információáramlás hagyományos (offline) módozatai is számos módon befolyásolják az internetezési szokásokat. Az internet mellett így a televíziók és a különböző újságokban megjelenő hirdetések és információk a figyelemfelkeltés legfontosabb forrásai. A kapcsolat fordítva is működik, a döntően egyirányú kommunikációt biztosító hagyományos médiumoknál a további információgyűjtéssel kapcsolatban immáron mindennapos jelenséggé vált az interneten keresztüli "folytatás”. Az internetezők 56 százalékával előfordult már, hogy konkrét, megadott weboldalak hiányában online kereséssel próbált meg plusz információkhoz jutni azok után, hogy valamilyen, tévében, rádióban, újságban megjelenő hír felkeltette érdeklődését. A kérdőívet kitöltők 44 százalékával előfordult már, hogy az interneten megjelenő részletes információknak valamilyen hagyományos médiumban megjelenő hirdetéssel, reklámmal kapcsolatban nézett utána.
Az NRC vizsgálata szerint – részben a szegényes tartalom miatt is – az internet még korántsem nevezhető a kultúra információs bázisának. Talán csak a mozi, "lóg ki a sorból”, azaz az online információk a konkrét döntéseket a legnagyobb arányban itt befolyásolják. A válaszadók közel felével előfordult már, hogy a weben található információk alapján nézett meg egy filmet. Csupán 14 százalék azoknak az aránya, akikkel ez még semmilyen kulturális vagy szórakozási lehetőséggel kapcsolatban nem fordult elő.

Meixner Zoltán



Európa-híd épül a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából
www.hirtv.net

Európa-hídat épít a Miniszterelnöki hivatal megbízásából a Honvédség a Kossuth tér és a Batthyány tér közé. A pontonhíd egyrészt a március 15-i nemzeti ünnepélyek színhelye lesz, másrészt pedig a EU-csatlakozási kampány megnyitójaként is szerepel.
Az Európa-híd nem az első, amely összeköti a Kossuth és Batthyány teret, hiszen a háború után a lebombázott hidakat helyettesítő Kossuth-híd 14 éven keresztül állt itt. Az ünnepségek színhelyéül szolgáló pontonhidat 3 napra építi fel a szentesi II. Rákóczi Ferenc dandár egység, egy kiképzési feladat részeként.
Berényi Oszkár dandártábornok, a Honvédelmi Minisztérium Központi Pénzügyi és Számviteli Hivatal főigazgatója elmondta, hogy a híd felépítésében a különleges helyszín és feladat miatt előreláthatólag 14 millió forint többletköltség jelentkezhet.
Megkérdeztük a honvédelmi minisztérium szóvívőjét a pontonhídra biztonsági okokból építendő korlát költségeiről, de Matyuc Péter erről március 11-ig nem kíván nyilatkozni. Annyit azonban elárult, hogy a Miniszterelnöki Hivatal már választott a felé továbbított négy árajánlat közül, de a nyertes neve és az összeg jövő keddig nem nyilvános.



Lucian Boia
Románok és idegenek
(részletek)
Elfogadás, visszautasítás
    Kevés európai népnek volt annyi dolga idegenekkel, mint a románoknak. Az övezetet hol egyik, hol másik hatalom uralta, civilizációs modellek váltották egymást, és a zömmel románok által lakott területen a lehető legkülönbözőbb népek telepedtek meg. Az alapvető ellentmondás abban van, hogy az idegenek szakadatlan áradata olyan társadalmat érintett, amely még nem is olyan régen uralkodóan rurális, bezárkózásra hajlamos volt. Az idegenekkel való kapcsolat és az idegen civilizáció hatása egy elit rétegre szorítkozott, aminek következtében ez még inkább elkülönült a lakosság zömétől. A ,,mások" iránti nyitottság állandó közönnyel fonódott össze, mely a román civilizáció mélyrétegeiből tört fel: ebből adódik az elfogadás-visszautasítás végtelen folyamatának ellentmondásos jellege.
    A román ember meggyőződése, hogy pozitívan viszonyul az idegenekhez. Senki sem jobb indulatú, barátságosabb és vendégszeretőbb nála. Ami jórészt igaz. Csakhogy az ilyen magatartás nem kizárólag a románságra jellemző, hanem általában a hagyományos közösségekre. A falusi ember mindenütt vendégszeretőbb a városinál. Az idegent (de a románt is) nagyobb figyelemmel és melegebben fogadják, ha egy moldvai vagy máramarosi faluba megy, mint ha Bukarestbe érkezik, és belevész a nagyvárosi névtelen tömegbe (bár még itt is megmaradt valami a hagyományos és keleti szívélyességből; egy idegennek megvan minden esélye arra, hogy jobb fogadtatásban részesüljön Románia fővárosában, nagyobb figyelmesség övezze, mint ahogy ő teszi azt nála otthon).
    De a ,,kivételezett" bánásmód, ami az idegennek kijár, mindenekelőtt az idegenséget hangsúlyozza. A hagyományos közösség jóindulatú a másikkal szemben, de távolságtartó is marad. A román képzeletben az idegen erényeivel és hibáival (főleg hibáival!) együtt er?sen a másság jegyeit viseli. Adott esetben őt hibáztatják minden rosszért, amit a románok elszenvedtek. Az az állapot, melyben ma Románia van, a történelmi lemaradottság főleg az idegeneknek köszönhető; a sok invázió nélkül, a törökök, oroszok, magyarok s az összes többi nélkül Románia virágzó ország lenne (ami jót átvettek az idegenektől, afölött hamar átsuhannak, mint ahogy afölött is, hogy a románok maguk is ártottak maguknak, anélkül, hogy idegen ,,támogatásra" lett volna feltétlenül szükségük).
    A kommunizmus felerősítette a román—idegen ellentétet. Először elszakította a románságot a Nyugattól, majd az egész világtól. A ,,külföld" fogalma mitikus értelmet kapott, minél negatívabb volt a hivatalos propagandában, annál pozitívabb a románok bőségre áhítozó álmaiban. A kommunizmus előtt a Nyugattal való kapcsolat egy elitnek járt ki, amelynek pontos támpontja volt (Párizs), és kifinomult volt az ízlése. A kommunizmusban egyrészt a propaganda mérgező hatására, másrészt a románság kielégületlensége miatt a külföld (idegenség)* képe ,,demokratizálódott", nemzeti rögeszmévé lett. Külföld egy halomba hányva: minden ,,Nyugatot" jelentett a mindentől megfosztott románság számára (még az idegen diákok is, akik többnyire a harmadik világból jöttek — sok arab, de nem a leggazdagabb arab országokból —, néhány dollárjukkal titokzatos és tiltott világ hírnökei voltak). S így degradálódott a fogalom. A románok boldogak voltak, ha ,,csomagot" kaptak külföldről, többnyire ,,second hand", de másfajta (mindenképpen vonzóbb, mint az elnyűtt, uniformizált kommunista konfekció) ruhaneműt. A kávé, a cigaretta, a szappan is a románok által kitartóan hajszolt külföldi termék volt. A románság zöme számára — maréknyi ,,régi vágású" értelmiségit leszámítva — ezek az apróságok (amelyek, igaz, hogy elviselhetőbbé teszik az életet) megelőzték az alapvető nyugati értékeket.
    A kommunizmusból való kilábalás után a külföldiekkel való kapcsolatok közvetlenebbek és gyakoribbak lettek, de drámai mélységükből nem veszítettek. Szegénységükben a románok mellőzötteknek érzik magukat. A frusztráltság, az óriási frusztráltság érzete az, ami jelenlegi életérzésüket leginkább meghatározza. S emiatt a Nyugat továbbra is vonz és taszít. Hosszú út vezet még oda, hogy a románok ugyanazzal a távolságtartással (vagy közönnyel) nézzenek a nyugatiakra, mint amilyennel amazok rájuk. Egyelőre a külföld pszichodrámája folytatódik Romániában.
    A ,,külföldi idegenek" kategóriáját megduplázza a ,,belső idegenek" kategóriája. Románia az az ország, amelynek nem sikerült, de tulajdonképpen nem is volt rá ideje és eszköze, hogy asszimilálja vagy legalább integrálja kisebbségeit. Hogy asszimilálhatná a magyarokat, akik nemrégem még az uralkodó elem szerepét játszották a románokkal való viszonyban? Miként asszimilálhatná a zsidókat, akik maguk is egy zárt közösséget alkotnak, és a románokhoz képest általában magasabb gazdasági és kulturális szinten vannak? Miként asszimilálhatná a cigányokat, akik a maguk külön világában élnek? Románia nem Franciaország! Még csak nem is Magyarország, amely jól integrálta a zsidókat, és sikerült asszimilálnia a németeket. A kisebbségit a románok először is idegenként érzékelték, mielőtt a román nemzet tagjának vagy román polgárnak tartották volna. Ez a konfrontáció a két világháború közötti id?szakban felfokozódott, amikor Románia területének megkétszereződése folytán egyik napról a másikra kisebbségek szinte végtelen halmazával találta magát szemben. De ma is, amikor a kisebbségek aránya csökkent, s történtek lépések az integrálás felé, a kisebbségieket a többségi románság nem tartja igazi románoknak. Hogy mondhatná az ember egy magyarra, hogy román? Vagy egy cigányra? A magyar az magyar, a cigány meg cigány!
    Idegenekt?l ellepett ország, ez Románia, s ebből adódnak mindenféle komplexusok és érzékenységek.
(…)
A magyarok
    A román—magyar ellenséges érzület kettős frusztrációból táplálkozik. Először is 1918-ig az erdélyi románokat eléggé lenézték a magyarok. Nagy többségben parasztok voltak, városi és értelmiségi nagyon kevés volt közöttük, a magyarok alkották az uralkodó osztályt. 1918 után a szerepek felcserél?dtek. ,,Urakból" a magyarok ,,alattvalók" lettek. Aggasztja ?ket folyamatos számbeli apadásuk is Erdélyben. A 20. század elején a magyarul beszél?k száma szinte egyharmadot tett ki, ma már kevesebb egynegyednél. A városokban többségben voltak, ma kisebbségbe kerültek városon is.
    Nagy-Magyarország megpróbálta beolvasztani az erdélyi románságot a magyar nemzetbe. A románok viszont románok maradtak, Bukarestet választották Budapest helyett. Ma a helyzet hasonló a magyarokkal. Melyik nemzethez tartoznak az erdélyi magyarok: a román nemzethez vagy a magyar nemzethez? Hivatalosan a román nemzethez, de hasonlóan a románokhoz, akik annak idején Bukarest felé tekintettek, ők is Budapest felé néznek (különbség azért, hogy a románok többségben voltak, a magyarok pedig kisebbségben vannak). Céljuk az, hogy minél több nyelvi, kulturális és adminisztratív engedményt vívjanak ki egy minél decentralizáltabb politikai rendszerben (pontosan a fordítottja ez a román központosítási hagyománynak és az ,,egységes nemzetállamnak"). Egy autonóm Erdély (amelyben a magyarok aránya más volna, mint beleveszve Románia egészébe) szóba sem jöhet (legalábbis a jelenlegi kontextusban). Erdély keleti részében a két magyar többségű megye autonómiáját sem fogadnák el a románok; ez egyébként a magyaroknak sem volna nagyon előnyös, mert elválasztanák őket egymástól. Úgyhogy a magyarok főleg a minél hangsúlyosabb adminisztrációs decentralizációt erőltetik, társítva a magyar nyelv hivatalos használatával a román mellett azokban az övezetkben és helységekben, ahol jelentős a számarányuk.
    Kényes kérdésnek bizonyult a magyar egyetem kérdése (máig is megoldatlan). A magyaroknak teljes rendszerük működik az egyetem előtti oktatásban, de úgy vélik, hogy mivel adófizető polgárok, mint bárki más, joguk van magyar állami egyetemhez. A románok ezt nem nézik jó szemmel. Romániában a hivatalos nyelv a román. Egy ilyen egyetem megkérdőjelezné magát a ,,nemzetállam" filozófiáját, s végül egy kulturális ,,apartheid"-ot teremtene — a román álláspont szerint. Az ajánlatos kompromisszumos megoldás egy multikulturális egyetem lenne, ahol magyarul, németül folyna az oktatás, de románul is…
    A románoknak az az érzésük, hogy a magyarok vezetői kimondottan a maguk etnikumának kérdéseivel foglalkoznak, az országéival kevésbé, s ha megoldódnának jelenlegi követeléseik, ezeket mások követnék, a végtelenségig. A romániai magyaroknak és magyarországi testvéreiknek zavaros célokat tulajdonítanak Erdéllyel kapcsolatban. Magyarországon is — akárcsak Romániában — vannak szélsőséges nacionalisták. Hallani lehet időnként Nagy-Magyarországról vagy sajnálkozást a határon kívüli magyarok sorsán. Mindezt azonban eltúlozták a román nacionalisták és az 1996-ig hatalmon lévő kormányok is bizonyos momentumokban (a ,,magyar veszély" hathatós választási szlogennek bizonyult). Egyesek számára az is gyanúsnak tűnik, hogy magyarországi üzletemberek megállnak és befektetnek Erdélyben, nem kelnek át a hegyeken a többi román tartomány felé. Tény, hogy Magyarországnak van vonzása, s nem csupán az erdélyi magyarság, de a románok számára is a nyugati határ mentén. A magyarázat egyszerű: Magyarország minden téren jobban áll, mint Románia. Nem az ő hibája! De ettől Románia széteséséig hosszú az út.
    A dolgok viszont mintha kezdenének rendeződni. Románia és Magyarország között a kapcsolat inkább jónak mondható. Román—magyar megbékélés a cél a francia—német modell szerint; még messze van ez, de az első lépéseket megtették. Mindenképpen a dolgok elsimítása a tendencia, és nem a konfliktus. Európa nyugodt lehet: Erdély nem fenyeget azzal, hogy egy Koszovóvá vagy Boszniává váljék. Az európai integráció sok mindent megold. A határok légiessé válásával az erdélyi magyarok sokkal közelebb kerülnek a magyarországiakhoz, anélkül, hogy ezzel veszélyeztetve lenne Románia egysége. Ha az európai terv sikerül, megoldódik a kisebbségek kérdése is. Az egyesült Európában már senki sem lesz többségi, a kisebbségek konföderációja valósul meg.
Kántor Erzsébet fordítása
* A ,,strainatate" egyaránt jelenthet külföldet és idegenséget (ford.)



2003. március 07., péntek 10:39


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület