|
|
|
Sportcentrum |
|
Micsoda pontyok!
Havonta kívánok ezen a helyen beszámolni a horgászatra érzékenyek
részére a Magyar Horgászban közölt érdekesebb eseményekről. Ezen
túlmenően, ha valamelyik kedves horgász társnak lenne mondanivalója
nyugodtan keressen meg emailen és szívesen megjelentetjük írását vagy
fényképét illetve mindkettőt. Segítsetek kedves horgásztársak
változatosabbá tenni ezt a rovatot!
AUGUSZTUSI HORGÁSZ
HÍREK
KÉREM FOLYAMATOSAN FIGYELNI EZT AZ OLDALT, MERT A CIKKEK EGYMÁS UTÁN
KERÜLNEK RÁ, AHOGY IDőM ENGEDI.
REKORDLISTA
PONTY
A tatai Derítő tóból került ki az e havi rekordlistás ponty. Súlya
14,65kg, melyet Mányi Szabó Pál tatabányai horgász 3 szem csemege
kukoricával tévesztett meg. Április 19-én délelőtt 11 órakor 0,25-ös
fonott zsinórral vetette be horgát a szerencsés horgász és az akadós
terepen 25 perces fárasztás után segítette partra a szép halat.
CSUKA
Nagy Kálmán fehérgyarmati horgász 13,85kg-os (110/60) csukát csalt
horogra. Április 25-én reggel még nem gondolta a ravasz csuka, hogy
Szamosújlak térségében a Holt Szamoson életének utolsó vadászatát
tartja. 0,36-os zsinórra szerelt horogra került a dévér csali és az
esős időben a 60 cm-es vízben a csónak előtt rabló hal lett a célpont.
Nem is tudott ellenállni az étvágygerjesztő csalinak és ez lett a
veszte. Tíz perc alatt hagyta magát megszákolni, bár a csónakban
kiadta utolsó mérgét és szétszakította a szákot.
NYURGAPONTYRA RAKÓSSAL
Döme Gábor számol be érdekes írásban hogyan is sikerült nyurga
pontyokat fogni rakóssal. Barátja is meglepődött, amikor nyurga
pontyra hívta horgászni rakós bottal három tagra gumizva. A víz
akadály mentes volt, így nem volt lehetetlen türelmes fárasztással a
csupa izom halak fárasztása sem.
11 m-es rakós botokat állítottak össze jól megválasztott gumizással,
három tag gumizása is megoldható. 1,4 mm-es gumikat raktak a botokba,
melyek hossza alap állapotban 2-2,3 m, a botba belehúzva viszont elég
keménynek és rugalmatlannak tűnt. A próba azt mutatta, hogy 7-8 m re
is ki lehetett húzni nem túlzottan erőltetve. A harmadik tagban a
gumit egy speciális létrával akasztották meg, abban úgy fekszik fel,
hogy azt garantáltan nem sérti meg. A gumis spiccvég egyik végébe
kötik a gumit, a másikba a zsinórt. A vastag gumi miatt a normál és
kicsi spiccvégek alkalmatlanok. Főzsinór 0,16-os az előke 0,14-es
volt, a horog 16-os. A vízmélység 2,7m volt, ehhez a 2gr-os úszó
megfelelőnek bizonyult. A boton a zsinór 3,2m volt, pont három tagra
lehetett kényelmesen rövidíteni.
Már 10 óra volt, mikor beetettek és horgászni kezdtek. Alapetetéshez
fejenként 2kg ponty etetőanyagot használtak, a későbbiek során már
csak konzerv kukoricát és csontkukacot lőttek a helyekre. Nem indult
eseménydúsan a horgászat, hiszen az első két órában csak egy kárászt
fogtak. Bőven lőtték be a csontit meg a kukoricát, így bár kissé
csüggedten, de reménykedve várták a nyurgák megjelenését.
Nagyon fülledt meleg idő volt tükörsima vízzel. Nyílván valami oka
lehetett, hogy egy ilyen intenzíven etetett helyen sem eszik a hal,
nincs étvágya. Két óra után még finomítottak a szerelésen, a 0,14-es
előkét 0,10-re cserélték és a 10-es horgot 16-ra. A horogra 4-5 szem
csonti fért csak rá és a pirosakból választottak. Megjelentek az első
buborékok is és szép lassan elmerült az úszó. A bot megemelése után
mintha elakadás lett volna ami aztán beindult. Húzott mint a
gőzmozdony és a gumi csak nyúlt úgy hogy utána kellet menni. Végre
megfordult és az ellenkező irányba kezdett rohanni. A gumi jól
dolgozott és a hal kirohanásain is lehetett érezni, hogy már fárad.
Feljött a felszín közelébe és pipáltatás után már hamar a szákban
találta magát. Gyönyörű volt a hal hibátlan pikkelyzetével szép sárga
színével, arányos testével. 40cm hosszú volt és kb. 1,3kg-ot nyomott.
Kettő és egynegyed órával az etetés után érkezett meg az első nyurga.
A túrások számának szaporodása jelezte, hogy több is megérkezett az
etetésre. Nem sokkal később a barátja is megkezdte birkózását az első
érdeklődővel. Ügyesen fárasztotta a jövevényt és hamar szákba került
nála is az első nyurgaponty. Ezután fél óra alatt egyikük a hat
megakasztott halból négyet megfogott, a másik kettőből kiakadt a
horog. Barátja négy akasztásból hármat fogott meg egy kicsit erősebb
szereléssel. A legnagyobb nyurga 2,4kg volt. A pontyok amilyen
hírtelen megérkeztek olyan gyorsan el is távoztak. A három óra alatt
elfogyott 1,5 liter csonti és két doboz kukorica, na meg a 2kg
etetőanyag. Azon a napon a többi horgász nem fogott pontyot, tehát a
módszer sikeresnek mondható.
ÚJJÁSZÜLETIK A FOGAS?
A tavaszi ívási időszakban Tihany keleti partja mellett raktak le 1200
borókafészket és 50 új, keretes műanyag süllőfészket. A süllők előbb
kezdtek el ívni az új fészekre ívni, mint a hagyományosra. Keretenként
tökéletes elosztásban 45-55 ezer ikrát számoltak össze. Érlelés után a
marcali ülepítő tóba szállított kísérleti keretekből a Balatonba
telepített kis süllő ellenőrizve 25000 db/keret volt.
A balatoni fogas állománya mindig a Magyar Tenger központi kérdése
volt. A süllőt gyakran tizedelte jelentős pusztulás, de szerencsére
mindig voltak olyan lelkes és ügyes emberek, akik igyekeztek a süllő
állományát feljavítani.
A fészekre ívatás és védett helyen való érlelés kidolgozása Purgly
Árpád és Lukács Károly nevéhez fűződik. Ezt fejlesztették tovább Entz
Béla és Woynarovits Elek a permetkamrás ikraérlelés módszerével. Csak
ezzel a módszerrel lehetett az 1965-ös pusztulást pótolni és
fenntartani a Balaton csúcsragadozójának populációját.
A munka ősszel kezdődik a tartások kőrakással történő rendbetételével.
A fészekre ívatás alapja a kilométernyi kötélre kötött borókacsokrok
sora volt. A halászok másnaponként felmossák a fészkeket, mivel azok
bekerülnek az iszapba. Nehéz munka, de jó rajtuk a tapadás és a süllők
is kedvelik. A felszedett ikrával teli borókákat védett tavakba
szállítják. Mindeközben rengeteg ikra elpusztul. Emellett évente 11000
db borókabokrot kell kivágni és sok egyéb járulékos költséget kellet
viselni.
Csapó István fejébe vette, hogy a régi módszer gyenge pontjait
kiküszöböli. Jól ismerte a régi módszert és úgy érezte segíteni kell a
süllő szaporítását. Az első feladat volt a boróka bokrok
helyettesítése olyan anyaggal amire a süllő szívesen leív, jól tapad
rá az ikra és több éven át felhasználható. Sokféle anyaggal
kísérletezve végre rátalált a megfelelő műanyag szálakra. Ezután a
keretet kellett megtervezni, amire a műanyag szálakat fűzik. A keret
nem süllyedhet az iszapba, nem mozdulhat el a fenéken, az ikrarakáshoz
optimális méretű, újra felhasználható és jól szállítható legyen. Sok
kísérletezés után megszületett az ezidáig legmegfelelőbb típus.
Ezek után az elöregedett permetkamrán kellet javítani. A parti
létesítmény helyett egy vízre telepített úszó elemet tervezett Csapó
István, ahol az anyavíz permetfelhőjében érnek az ikrák. Sok tényező
befolyásolja a sikeres ikraérést: légáramlás, páratartalom,
hőmérséklet. A gravitációs működésnek, a víznek, a napfénynek, a
levegőnek önszabályozó módon kell működnie. A folyamatban a
többfunkciós keret végig benne van, mely egyben fészek, ikrabegyűjtő,
szállító konténer és tároló a permetkabinban. A keretek egymásba
illeszthetők és szállítás közben az ikrák nem sérülnek meg.
A permetkabin beüzemelésében nagy szerepe volt Tölg Lászlónak, aki
most azt kutatja, hogy hol vannak a Balatonban olyan helyek, ahol a
kikelt ifjú ivadékok megfelelő táplálékot találnak. Mindvégig a
Balatonban élve kell a legkisebb veszteséggel felnőni a süllő
ivadéknak, hogy ily módon legyen biztosítva a süllő állomány optimális
szintre hozatala.
Őszintén mondhatjuk, hogy óriási jelentőségű fejlesztés került ki a
lelkes és nagy tudású kutatók keze alól és ezzel bízhatunk a Balaton
csúcsragadozójának mindannyiunk örömére történő elszaporodásában.
TÁVOLI VIZEKEN
2000 KILO HARCSA
Az ötödik speciális harcsafogó versenyre (egy horgász utazási iroda
rendezésében) a spanyolországi Ebro folyó tározóján került sor. Húsz
harcsa súlya haladta meg a 45 kg-ot. A győztes Alfred Beetscher fogta
a legnagyobbat: 53 kg-osat. Nem lehetne a Balaton halállományát
feljavítani és hasonló nagy halfogó versenyeket megcélozni? Nem rossz
bevétel az országnak. Pl. Európai süllőfogó bajnokság?
AZ ÍNYENC SÜLLŐ
A németországi Siel folyóban próbált szerencsét Timo Wefer,
aranyhallal csalizva süllőre. Másfél órás várakozás után merült el
úszója és 10 perces fárasztás után szákolta meg 4,25 kg-os furcsa
ízlésű süllőjét.
1999. augusztus 05., csütörtök 00:00
|
|
|
|
