Az ember a harmadik évezredben - Jókai Anna előadása
Letapogatni, megmutatni a hatalmas szellemi egzisztencia
ránkhagyott örökségét
Jókai Anna Budapesten született, 1932. november 24-én.
1961-ben diplomázott magyar-történelem szakon. 1968-ban jelent meg első
regénye, a 4447. Írásait több idegen nyelvre lefordították (lengyel,
szlovén, szlovák, bolgár, angol, francia). Számtalan díja közül fontos
kiemelnünk, hogy 1970-ben József Attila-díjat, 1994-ben pedig Kossuth-díjat
kapott. A Ne féljetek! című legutóbbi regényét egy év alatt tizenegyszer
adták ki.
A köztudottan "szakrális érintettségben" alkotó
Jókai Anna, Kossuth-díjas írónő a harmadik évezred emberéről szóló gondolatait
osztotta meg soproni olvasókkal, pénteken délután a soproni Berzsenyi Dániel
Evangálikus Gimnázium (Líceum) dísztermében.
Előadásában – Istenről, világról, életről, alkotásról
– kirajzolódott az az alkotásra lehetőséget adó, írásra indító lelki, szellemi
háttér, amelyet maga az író mindig is isteni kegyelemként, ajándékként
fogad. A gyerekkorában félelemmel szemlélt világ, az ötvenes évekre esőt
fiatalsága, a későbbi, íróként "a tűrt" státusza előtti foglalkozásai –
adminisztrátor, művészeti előadó, vezető könyvelő – és megidézett pillanatai
között, vallomása szerint a legtöbbet azoknak a kegydíjból élő, társadalom
által kitaszított embereknek köszönhet, akikkel szintén munkája során találkozott.
Fiatalon a Teremtővel való kapcsolat utáni folyamatos
sóvárgásban és hiányérzetben élte életét, amelyet egy másik korszak követett,
olyan, amelyben tudta, hogy a hit miért hiányzik, és azt is, hogy, hol
kell keresni a világot irányító erőt. Ma már a kapott hit birtokában azt
szeretné megmutatni, ahogyan az élet minden pillanatában jelen van a mindenkori
erkölcsi és szeretet-középpont a világban.
Izgatott, agresszív, ugyanakkor álságos vitakérdések
terhelik és teszik érthetetlenül és értelmetlenül az ellenségeskedés színterévé
életünket, a mindennapokat, amelyekben az írókat, alkotókat ugyan idézgetik,
de tanácsaikból nem kérnek azok, akiknek feladata és felelőssége lenne
a nemzet felemelkedésén munkálkodni. Minden nemzetnek megvan a maga, isteni
tervben elhelyezkedő szent feladata, vallja az írónő.
Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző megzenésítené az írónő Ima Magyarországért című versét
Európát a harmadik évezredben – a korszellemhez
sajnos, illő mitológiai hasonlattal élve – az aranyborjú szelleme rabolta
el, amely által kizárólag materiális célok elérése érdekében történnek
a harmadik évezred elejét jellemző folyamatok. Európa, a nem bűntelen képződmény,
amely Magyarország szétroncsolásában is résztvett, sokat köszönhet a történelmi
Magyarországnak. A csatlakozást követően a közös Európában elfoglalt
helyünk nagyban függ attól, hogy mi magunk hogyan tudunk a saját lábunkon
megállni - vélte az írónő, aki a globalizációként köztudatban élő társadalmi,
gazdasági folyamatot, a közösségeket átható, az identitástudatot romboló
generál-szósznak nevezte.
Az emberiség a szakadék szélén áll, amit csak az
nem lát, aki azt nem akarja látni. Talán egyetlen megoldás, az emberiség
egyetlen lehetősége lehetne, ha megvalósulna a tudás és a hit találkozása,
ahhoz az evangéliumokban leírt legmagasztosabb pillanathoz hasonló, amelyre
a születéstörténet(ek) utal(nak): a bölcsőnél a napkeleti bölcsek a pásztorokkal
találkoztak.
Az ég föld közötti – utóbbi időkben emberek által
mesterségesen megnövelt – távolság miatt megváltozott az öregedéshez, szenvedéshez,
élethez való viszonyunk, amelyben elfelejtjük azt, hogy a teremtett világ
elemei és lényei között az univerzumban egyedül az embert érte az a kitüntetés,
hogy teljesen szabadon dönthessen az élet mellett, választhasson jó és
rossz között, úgy, hogy az isteni szeretetet egyben továbbadja a világnak
A bűntelen hatalmas szellemi egzisztencia emberi
testbe zártan, átélte a szenvedést, és ezáltal az emberiségnek is hagyott
egy olyan örökséget, amelyet letapogatni, megtalálni és megmutatni feladatának
tartja Jókai Anna, aki úgy érzi, hogy az eddig megjelent húsz könyvében
mindent elmondott, amit az életről tud.
- A bőröndből "kipakoltam", de azért időnként egy-egy zsebben még mindig
találok valamit - mondta előadása végén annak a közel negyven soproninak,
akik a kortárs magyar irodalom egyik legjelesebb képviselőjével jöttek
találkozni a Berzsenyi Líceumba.
A rendezvényt a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium,
a Lions Club Sopron, a Rotary Club Sopron és a Soproni Kálvin Kör szervezte.
T.É.
2003. március 09., vasárnap 19:45
|