Ifj: Sarkady Sándor

                                                                                                       Sopron - 1848

    Sopron messze volt az ország szívétől, Pest-Budától. A forradalom híre hozzánk Pozsonyból érkezett. Az utolsó rendi országgyűlésről a felirati javaslatot a legnagyobb magyar unokaöccse, gróf Széchényi János hozta magával a diétáról. Ennek pontjait március 15-én délután 5 óra tájban maga a gróf ismertette a Promenádon gyülekező több ezres tömegnek. Beszédét német és magyar nyelven mondta el. Az összegyűlt tömeg gyakran közbekiabált. Vivátot dörögtek, éltették az ellenzéket, a népet és a szabadságot.

    1848. március 15-ről a győri Hazánk soproni tudósítója így írt: „A legközelebbi lefolyt napoknak óriási eseményei városunkat is kiemelték a szokott egyformaság rideg öléből.” Az események lelkes, hazafias mozgatórugóját az evangélikus Líceum tanulóifjúsága adta. A diákok nevében Csengey Endre köszöntötte Széchényit, majd az ifjúság fáklyás felvonulással tisztelgett az örömhír hozója előtt. A menethez csatlakozott Sopron valamennyi társadalmi rétegének képviselője. A tudósító meg is jegyezte: „...fogadják az illetők e tettért... hazafiui hálánkat...” Egy óvatoskodó tanár megpróbálta a fiatalokat lebeszélni a demonstrációról,  nehogy kompromittálódjon az iskola. Ám a tudósítás így folytatódik: „...legyenek meggyőződve hogy ily tény oskolájuknak hírét nevét nemhogy compromittálná – amit egyik tanárjuk mondani nem átallott – sőt inkább azt, az egész haza előtt, mint lelkes ifjakat képző intézetet mutatja be.”
    A városban a napóleoni idők óta polgárőrség működött. Ezen az estén tisztjei lázas tanácskozásba kezdtek. Majd másnap reggel a polgári vívmányok védelmére, a közcsend és a rend biztosítására – vidéki városaink közül elsőként – „az eddig kebelünkben létezett polgári őrsereg, nemzeti őrséggé alakíttassék át...” szól a Tanácsi Jegyzőkönyv bejegyzése.
    A város korábbi polgárőrsége egyetlen nap alatt alakult át új fegyveres testületté. Első parancsnoka az a Pfeiffer Péter ezredes, aki hamarosan a város polgármestere lesz. Pfeiffer kilenc hónapig fogja irányítani a forradalmi Sopront. Az első ránk maradt hirdetményt március 16-án adta ki az „Ideiglenes Állandó választmány” Ennek harmadik pontja így szól: „...A haza iránt közös tántoríthatatlan fiui szeretet nevében felszólítja az előbbi körülmények hatalma alatt alakult vélemény árnyéklatokat az egyességre, a kibékülésre. Legyen felejtve minden, mi történt kisebb tusáinkban. Most a hazának nagy érdeke méltán megvárja, hogy benne egyesüljön minden erő, minden tehetség!...”
    A pesti vér nélküli forradalom híre 16-án délután érkezett meg városunkba. Ennek hatására ismét megmozdult a líceumi ifjúság. A diákok nemzetiszínű szalagokkal díszítették fel iskolájukat, transzparenseket helyeztek el az ablakokban, és városi mintára hozzákezdtek saját nemzetőr századuk felállításához. Március 22-én óriási falragaszok kerültek ki a házfalakra, amelyek „Polgártársak!” megszólítással hirdették az ideiglenes törvényjavaslatokat. A nemzetőrség száma megduplázódik: március 24-én már 706 főt számlál. Rá két napra megalakul a város első, ideiglenes nemzetőrségi tisztikara. A soproni nemzetőrség első főparancsnoka Széchényi János lett. A város hat századot állított fel. A századparancsnokok többsége német ajkú, tehetős soproni polgár. Tisztes kereskedők, iparosok és tisztviselők. Hűséges polgárai magyar hazájuknak. Nemzetőreink között pedig ez a mondás járta: „Ámbár, egy szót sem tudok magyarul, oly jó magyar vagyok, mint akik németül még kenyeret sem tudnak kérni.” Kolbenheyer Mór evangélikus lelkész gyújtó hangú beszédében a szólásszabadságot éltette hívei előtt. Az evangélikus tanulóifjúság pedig saját soraiból kiállította a líceumi VII. századot. Tisztikara Müllner Mátyás tanár – az iskola későbbi neves igazgatója –, valamint Kropf Endre, Krenosz Endre és Rupprecht Mihály diákok voltak.
    A század teljes névsora is ránk maradt. A létszám 160 főre rúgott. Március 29-én Batthyány miniszterelnök rendeletére felállították a felmerülő aktuális ügyek intézésére az úgynevezett „Biztossági Választmányt”. Élére Martini Frigyes polgármester került. Március 31-én a líceumi VII. századból 72 fő kapott szuronyos puskát. A legégetőbb gondot a felállt nemzetőrségnek a fegyverek hiánya jelentette. Ezután még kilenc lázas hónap következett. Gyűjtés a veszélyeztetett haza
javára, a város védelmének megszervezése, őrpontok kijelölése, az idegenek szigorú ellenőrzése. Bár Sopron már 1848. december 16-án császári kézre került, legjobb fiai ott küzdöttek, véreztek a szabadságharc csatáiban szinte az ország minden pontján. Közöttük volt a muraközi harcok hőse, Ihász Rudolf, aki mozgó nemzetőr csapatával vett részt a drávai hídfők visszafoglalásában Perczel Mór parancsnoksága alatt. Murmann Sámuel, a soproni nemzetőrség helyettes
főparancsnoka és egyben kiképző tisztje a szabadságharcot követő megtorlások egyik első vértanúja volt. Mindkettőjüket az ősi Líceum nevelte.
    A Berzsenyi Dániel Gimnázium és Líceum belső udvarának falán 1998 óta emléktábla áll: Murmann Sámuel (1817– 1849) a szabadságharc mártír őrnagy, volt licista diák emlékének és az 1848-as soproni nemzetőrség VII. Líceumi századának tiszteletére”.
     Március idusán, a polgári Magyarország megszületésének hajnalán, hajtsunk fejet emlékük előtt!