Valóságsó
Romániai Magyar Szó- http://www.hhrf.org/rmsz/
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Hungarian club
A helyzet és az összkép pontos megértéséhez talán a bukaresti magyarság utóbbi százötven évét föl kellene vázolni háttérként. A nemzeti ünnep estéjén ifjúsági klubot avatunk a Petôfi Művelôdési Házban. A klub neve: Pilvax.

A helyet nem ismerôk számára annyit: a magyar kultúrház társbérletben működik egy Babilon nevű éjszakai szórakozóhellyel. Szárnyas, emberfejű oroszlánok ôrzik a közös bejáratot, teliüveg bankajtón lép a betérô az elôtérbe, ahonnan balra nyílik a nagypénzűek ókori relikviákkal hangulatosított szórakozóhelye, továbbmenve egy kis zárt udvarra kerülünk, ahonnan be lehet jutni a magyar könyvtár és közösségi helyiségek szegényesebb, puritán világába.

Az avatóbeszédek és műsorszámok után laza csoportokban beszélgetünk, illogatunk, jól érezzük magunkat. Kihúzódom az udvarra egy kis friss levegôt szívni.

Két hórihorgas fiatalember áll az ajtón kívül, és erôsen néz befelé. Egyikük angolul megszólít: - Bocsánat, ez a Babilon klub? - Nem, válaszolom, ott az ajtónál jobbra – mutatom a kiszűrôdô fényeket. Angolok vagy amerikaiak, inkább angolok, mert látszik, hogy fölkeltette érdeklôdésüket a látvány, de arcukon a „semmin sem csodálkozni" udvarias fegyelme. Ki tudja, milyen információk nyomán megkerestek egy világszínvonalú szórakozóhelyet a belvárosban, s belecsöppentek a szocreál egzotikumába. Az ô szemükkel benézve valóban etnográfiai különlegességnek t?nik a közösségünk: szolidan öltözött urak és hölgyek, kezükben műanyag pohárral láthatóan jól érzik magukat, szórakoznak, sok közöttük a fiatal, átfut az elôtéren egy székely pirosfeketébe öltözött leányka, mindegyikükön valami kerek jelvény vagy kitűzô… Furcsa, ismeretlen zene hangjai szűrôdnek ki, Csaba királyfi még itt bolyong közöttünk, az idegen számára is érezhetôen sugárzik belôlünk az ünnep.
- Ez valami táncklub? – érdeklôdik még az egyik.
- Nem, ez magyar klub – válaszolom.
Csendesen elvonulnak a Babilonba, ahol ezek után már semmi nem fogja meglepni ôket.

KREBSZ JÁNOS (A szerzô a bukaresti Hungarológiai Tanszék magyarországi vendégtanára)

A háború negyedik napja úgy kezdődött Bagdadban, mint az eddigi három: heves bombázással. A hajnali fényben az iraki főváros felett sűrű füstfelhő gomolygott, egyes kerületekben megszűnt az áramellátás. Este is súlyos légitámadás érte Bagdadot.

A nappali ostrom után közép-európai idő szerint este nyolc órakor ismét bombázták az iraki fővárost a szövetséges csapatok. A hírügynökségek két nagyerejű robbanásról tudosítottak, és megfigyelők  főváros több részéről is áramkimaradásról számoltak be. Az al-Dzsazira katari hírtelevízió felvételein pedig látni lehet, hogy Bagdad egy része ismét lángokban áll.

Közben Násziríja közelében az irakiak rajtaütöttek egy utánpótlást szállító amerikai konvojon. A támadásban négy jármű megsemmisült, számos szövetséges katona megsebesült, 12 pedig eltűnt.

Egy vasárnap este nyilvánosságra hozott iraki katonai közlemény állítása szerint: huszonöt amerikai és brit katona esett el a násziríjai harcokban. Az irakiak 10 amerikai harckocsit és 20 páncélozott csapatszállító járművet lőttek ki Irak déli részén - jelentette be az iraki védelmi miniszter.

***
Szaddám Huszein  33 ezer dollárt ajánlott fel annak, aki élve elfog egy katonát a szövetségesek haderejéből. A halott katonáért a fele összeget fizetné az iraki elnök. Irakban a havi átlagkereset 30 dollár körül van, így a jutalom, amelyet az iraki elnök ajánlott a szövetséges katonákért, óriási összegnek számít.

 Arab értesülések szerint Bagdadban a Tigris folyó partján az iraki erőknek sikerült elfogni a két pilóta egyikét, akik állítólag gépük lezuhanása miatt katapultáltak az iraki főváros felett.

A katari székhelyű al-Dzsazíra műholdas televízió az iraki televízió adását átvéve öt amerikai foglyot - köztük egy fekete nőt - és több halott amerikai katonát mutatott vasárnap. A foglyok közül kettő, köztük a nő is, sebesültnek látszott. A katonák az adásban közölték nevüket, lakhelyüket és megadták katonai azonosító számukat is.

Donald Rumsfeld védelmi miniszter és Richard Myers tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának az elnöke a hadifoglyok jogállásáról szóló genfi egyezmény megsértésével vádolta Bagdadot a felvétel közzététele miatt. A genfi konvenció 13. cikkelye tiltja, hogy hadifoglyokat közszemlére tegyenek.

A Magyarok Világszövetsége nem támogatja hazánk EU-csatlakozását. A szövetség ülésén rendezett szavazáson a 15 régióelnök közül mindössze egy voksolt a csatlakozás mellett. Az indoklás szerint a magyar kormánynak újra kell tárgyalnia a Koppenhágában jóváhagyott csatlakozási szerződést.

A csatlakozás ugyanis nem ad esélyt arra, hogy megvédjük a magyar földet a külföldi tőkétől, s hogy állampolgárai ugyanazokkal a feltételekkel dolgozzanak és tanuljanak, mint az unió többi tagja. Az MVSZ éppen ezért arra kér mindenkit, hogy április 12-én nemmel szavazzon.

A legjobb filmnek járó Oscar-díjat a Chicago című filmmusical nyerte az Amerikai Filmakadémia vasárnap megtartott 75. díjkiosztó ünnepségén.

Az Oscar-gálát rendkívüli biztonsági intézkedések közepette tartották meg a hollywoodi Kodak Színházban.

Roman Polanski nyerte a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat A zongorista című, holocaust témájú filmjéért. A film főhősét játszó 29 éves Adrien Brody a legjobb férfi főszereplő díját kapta. Ilyen fiatalon még nem nyertek Oscar-díjat ebben a kategóriában. A legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat Nicole Kidmannak ítélték oda az Órák című filmben játszott szerepéért.

Polanski nem volt jelen a gálán, mivel még 1977-ből elfogatóparancs van érvényben ellene fiatalkorú megrontásának vádjával. A művészvilág ugyan már fátylat borított a múltra és megbocsátott, de a rendezőt letartóztatnák, ha az Egyesült Államok területére lépne. A film Wladyszlaw Szpilman lengyel zsidó zongoraművészről szól, aki bujkálva vészeli át Varsóban a náci megszállás borzalmait. Brody 14 kilogrammot fogyott le hat hét alatt a főszerep kedvéért. A könnyekig meghatott Brody megköszönte Roman Polanskinak a lehetőséget élete nagy szerepére és az iraki háborúra utalva, kijelentette: imádkozzunk egy békés és gyors megoldásért.
A Zongorista nyerte a legjobb adaptációs forgatókönyvért járó díjat is.

Nicole Kidman ausztrál színésznő Stephen Daldry Órák című filmdrámájában a Mrs. Dalloway című regényén dolgozó Virginia Woolf angol írónőt személyesítette meg. A film három egymásba fonódó női sors története. A filmben erősen elmaszkírozott orrára utalva, úgy konferálták fel, hogy orrhosszal nyert.

A Chicago a 13 jelölésből 6 Oscart söpört be: az év legjobb filmje mellett a legjobb női mellékszereplő, a legjobb látványterv és díszlet, a legjobb jelmez, a legjobb vágás, valamint legjobb filmhang. A legjobb női mellékszereplőnek járó szobrot Catherine Zeta-Jones vette át. A 33 éves színésznő és férje, Michael Douglas egy hét múlva várják második gyereküket.

Martin Scorsese filmje a gála nagy vesztese: tíz jelölést kapott a New York bandái, de egyetlen egy Oscar-díjat sem nyert.
A legjobb férfi mellékszereplő Chris Cooper, aki az Adaptáció filmben excentrikus orchidea-szakértőt játszott.
Eredeti forgatókönyv kategóriában Pedro Almodóvar kapott Oscar-díjat a Beszélj hozzá! című, általa is rendezett filmjéért.

Oscar-díjat kapott Michael Moore ír-amerikai rendező Bowling for Columbine című dokumentumfilmje, amely kiáltás az Amerikában tapasztalható erőszak és fegyvertartás ellen. Moore kijelentette 45 másodperces beszédében: "Szeretjük a nem fikciós filmeket, és fikciós időket élünk. Olyan időket, amikor a fikciós választáson megválasztott fikciós elnök fikciós okokból háborúba küld minket. "Mi ellenezzük a háborút, Bush úr. Szégyen önre" - mondta. A kategória többi jelöltje is felment vele a színpadra szolidaritásból.

A legjobb filmbetétdalért Eminem rapsztrár nyerte el az Oscar-díjat a "8 MILE" című filmben elhangzó számáért, de nem volt jelen a gálán, mivel botrányai miatt eleve kitiltották onnan.
A legjobb külföldi film kategóriában a Sehol Afrikában című német film nyert, amelynek alkotói távol maradtak az ünnepségtől.

Életműdíjat kapott Peter O,Toole. A hetven éves színészt hétszer jelöltek már a legjobb színésznek járó díjra, de egyszer sem sikerült elnyernie a 33,2 centiméter magas, 24 karátos arannyal bevont, filmszalagon álló kereszteslovagot ábrázoló szobrocskát.

A legjobb rövid dokumentumfilmnek járó Oscar-szobrot a New York-i tűzoltókról szóló Ikertornyok című film kapta.
Az ünnepséget a becslések szerint 150 millió tévénéző követhette a világon. A környéket lezárták, s még a nemzeti gárda néhány egységét is mozgósították. A hollywoodi Kodak Színház a múlt év óta az Oscar-gála állandó otthona.

Népi, de nem népies játék a Meno Fortas társaság Évszakok című előadása
Mi a teendő akkor, ha az ember semmit sem ért a színházból? – merült föl a Budapesti Tavaszi Fesztivál két estéjén. A Trafóban Frenák Pál Blue Spring címmel bemutatott új produkciója közben, valamint a Tháliában. Ott a litván Meno Fortas társaság vendégszerepelt Kristijonas Donelaitisnak (1714–1780) Évszakok című (1818-ban megjelent, eredetileg 3000 soros) litván nyelven hexameterekben írott költeményének Eimuntas Nekrosius rendezte előadásával.
 
Megismétlendő: mi a teendő, ha nem érti az ember, amit nézni kezd a színházban?

A Trafó értelmiségi közönségének kis része csöndben, a többiek zavarása nélkül, gyakorlottan kiosont a nézőtérről. A Tháliában – valószínűen, mert nehezebb volt hozzájutni a bemeneti jegyhez – ingerültebben, zajt ütően távoztak az ellenérzők. Elmenni valóban célravezető megoldás nézőtéri értetlenség esetén. A másik, ajánlatos mód: ellazítja magát az ember székén. Meg sem próbálja megérteni azt, amit nem ért. A színházba nem okvetlenül ismertanyagért megy az ember, mintha iskolapadba ülne be. Más itt a szórakoztatást előidéző tananyag. A színház nem egyedül a racionális közlés helye. Kóros értetlenség helyett úgy kell nézni a színpadot, mintha zenét hallgatnánk. Engedje a néző hatni a színpadon látottakat. A zenét a hangszóróból, Frenákék testének kiművelt hajlékonyságát, és robbanékony meglepetésekre szakosodott izmaikkal azonosan rugalmas reflexeiket, kedélyváltásukat. Vagy a litvánoknál a szavak muzsikáját, dinamikáját, testek és tárgyak öszszeütköző csatáját. A színpad fölé – föltehetően Tandori Dezső könyvben is megjelent fordításának felhasználásával – vetített szöveg nem sokat segít. A színház – ez már eddig is sok félreértésre okot adott – nem a szóbeli közlés helye. Ha így volna: merőben fölösleges egy-egy klasszikus drámának különféle rendezői értelmezéseire időt pazarolni.

Frenák Pál stiláris vívmánya a derűs panasz. A behízelgő jajszó. Felszínében kellemes zenék (Gergely Attila, Vajdai Vilmos), élénk színek (díszlet: Horgas Péter, jelmez: Benedek Mari, Szabó C. Mária), derűs ritmikus mozgás, lendületesen színre siető táncosok, akik a nézőkkel kacérkodva kedves és derűs, egymástól elszigetelt epizódokat jelenítenek meg. A csinos fények, akrobatikus kidolgozottság alatt keserves kínok működnek. Epileptoid szólószám, egy karszékben ülő paralitikus mozgásrendszert imitáló táncos elnyomorodott betétje: az életben maradás himnusza, a megnyomorított akaraterő, az élvezetre vágyás erkölcsi példája. Vagyis Frenák és táncosai (Gergely Attila, Gergye Krisztián, Lisa Kostur, Juhász Kata, Miguel Ortega, Püski Klára, Zambryczki Ádám) könnyed eleganciával tolmácsolják mozdulati nyelvükön a szenvedésre ítéltetettséget, könnyedségre odaláncoltságukat. Valamint azt az elátkozottságot, hogy legderűsebb játékukat is képesek torkunkra forrasztani, és a csillogó önfeledtben ráijeszteni kétségbeesettségükre.

Nekrosius rendezésében hasonló művészi eljárással jelennek meg az Évszakok. Fiatalok dinamikus csoportja lendületes erőkifejtésekkel serénykedik a színen. Nyers deszkák, csövek, szikla, papíros, edények, hangszerek segítségével a négy évszak falusi munkái folynak. A tél örömeit élvezik. A fáról lelógó jégcsap gyilkos tőrré alakul. Elkomorul az idilli természeti tárgy. Csúszkálnak a befagyott tavon, de a játék pontozóbírója a Halál. A tárgyak bármennyire naturálisak, nem fölismerhető rendeltetésűek. Képzeletbeli munkafolyamatok álomszerűen megszerkesztett rendszere párolódott le a földdel és az évszakokkal való küzdelemből.

Vilniusban a Meno Fortas első előadása a Hamlet volt. Láthattuk a Vígben vendégjátékukon (2000). A komor, metafizikai Hamlet után Nekrosius komor vigassággal jött Pestre. Kelet-poroszországi falusi idillt, az évszakok naiv váltakozását, falusi prédikátor kalendáriumát hozta. A bölcs és hatalmas Természet képei mellett erkölcsi intések gyöngyöznek, de a valóság áttöri a rendjén való világot. A megformáltba bezúdul a megformálatlan. Az eszményibe a nyers való. A termékenységünnepek terméketlenek. A közös örömök reszketve szoronganak. A szövegben pompázó természeti képek vitahelyzetben vannak a színpad rideg körfüggönyével, szikár, gyalulatlan deszkákkal, nyers bútorokkal. A gazdag természeti képekre szegényes látványvilág felel. Az a költészet. Ez a valóság. De színházi költészet a vigaszra rászorultak életének ábrázolása. A lányok vad tréfája a kérőbe jött mamlasszal: a kiválasztott szűz csípőficamosan elriasztja magától boldog vőlegényét. Két áldott állapotával tréfálkozó fiatal nő lökdösődik-verekedik nagy tettetett hasával.

Népi, de nem népies játék az Évszakok. A falusi gondok váltakozó ritmusait szedi ritmusba. Nem hordanak népviseletet szereplői. Legföljebb népi mintás kötött holmit viselnek. Breughel bájos életképeinek zsúfoltságát idézi a játék. (Díszlet: Marius Nekrosius, jelmez: Nadezda Gultiajeva.)

A tavasz vészjósló. A nyár tikkasztó. A tél boldogságot áraszt: ujjakat égető forró fánkokat lakmároznak, kanálszám nyalakodnak hozzá üvegből lekvárt. A lakodalom terített asztala verbálisan vonzó: de egy fémtálból fapálcákkal hulladékban turkálva falnak a kiéheztetettek. A falusi élet vidám csúcspontját jelentő lagzi fagyos magányban zajlik: legfeljebb, ha ketten teszik ki a vigadók sokaságát. Az erőfitogtató munkák, a mezei versengések mögött kétségbeesés lapul. A falusi idill mögött gondok tördelik a kezüket.

Nekrosius napjaink színházának egyik nagymestere. A bölcs, konok guruk közüli. Engedmények nélküli szigorral. Gyönyörűséget ad nézőinek, de nem kedveskedik nekik, nem bánik gyöngéden velük. Mint Hamletje, az Évszakok is eleinte nehezen fogyasztható. Hagy időt nézőinek, hogy hozzátörjék magukat világához: előadása héttől tíz perc híján éjfélig tart. Lépésről lépre becsal gondolkodásába, fogalmazási rendszerébe. Nem a könnyedén csúszó színházi kétszer-kettők, a pattogatott kukorica mellé fogyasztható színház művésze.

Frenák színpadán a mozdulatok végérvényesek. Pontosak. Szabatosak. Megváltoztathatatlanok. Habár szemünk előtt megszületettek, annyira véglegesek: úgy érezzük, mintha antik márványszobrok volnának. Nem tudom megítélni: mennyire tánc. Azt azonban biztonsággal állíthatom, minden egyes mozdulatnak fedezete van érzelemben, szenvedélyben, gondolatban. Minden táncos erősen gondolkodik, érez. Minden mozdulat mögött gondolt valamire a tervező. Ne kérdezzék: mire? Lefordíthatatlanok. Szükségtelen is lefordítani a mozdulatokat szavakra. Nem anekdotisztikus tánc. Nincs irodalmi meséje, mint A hattyúk tavának. De igazat mozognak az előadók. Minden egyes taglejtésük, testmozdulatuk, nyakkörzésük igazat mond. Honnan tudja az ember: mi igaz, és mi a hazugul tettetett a színpadon? A világ dugig van ködös hamissággal: a színházban legalább világosan átlátunk.

A színház nem az a hely, ahol kipihenheti magát a néző, és kipihenheti magát a színész. A művészet erőfeszítéseket igényel. Amennyit összpontosítanak a színpadon, annyira lehet figyelni a nézőtéren. Az igazi élményért meg kell dolgozni a színpadon és a nézőtéren is.

Évadjaink színielőadásainak többsége beéri azzal a nézői erőfeszítéssel, hogy a kontárul megtervezett székeken elviselje az előadást. Úgy rémlik: színházainkban másra fordítják energiájukat. Erre mutat az összeomló színházi vezetések bélyegsorozata.

Nem foglalkozhatunk a színházban eszményeinket megrendítő húszszázalékos közvetítői díjakkal, sem a költségvetésből lecsípett magánnyerészkedésekkel. Ha a színházak képtelenek szavatolni, hogy megőrzik az etika játéktereit, akkor fel kell adniuk az idejét múltának, sok erkölcsi veszélynek kitett szabad működésüket.

Frenák Pál és Nekrosius társulata többnyire szembefordul a nézőtérrel. Nem tesznek úgy, mintha negyedik fal húzódna játszók és nézők között. Látják, hogy látjuk őket. Szemünkbe néznek. Kapcsolatot tartanak. Hatni akarnak. Párbeszédbe lépni nézőikkel. Magukkal csábítani tisztább világba.

Egyikük sem adja könnyen magát. Őszintén kell fogadnunk őszinteségüket. Ihletetten ihletettségüket. Amit a két társulat megtisztítottan színpadra helyez: minden körülményesebb magyarázattól mentesen, az a játék szertartása. A színház szentsége.