A “Beszélgetős esték” keretében, a Hungária Serházban március 25-én este Füzi Edit vendége Nyerges Ferenc, a Pro Kultúra Kht. ügyvezető igazgatója volt.
-Nagyon meglepődtem – kezdte a beszélgetést a házigazda- , hogy elfogadta meghívásunkat. Nem szokása ez. Jól tudom?
- Igen. Gyakorlatilag portré, riport nemigen készült velem. Én inkább a kulisszák mögött dolgozom, élek, tevékenykedek.

-  Mikor, honnan indult?
-  Közgazdasági egyetemet végeztem, a szervezés érdekelt. Kiegészítő keresetként “véletlenül” találkoztam még a hetvenes évek elején az Apostol együttessel. Itt bontakozott, bontakozhatott ki először menedzservénám. Hasonlóképpen ismerkedtem össze már ekkor Bálint Andrással, Mensáros Lászlóval, Bitskey Tiborral, Gyurkovics Zsuzsával, az akkori  Madách Színpadosokkal.
 '91-ben a Thália Színház színházmenedzsere voltam. “Jó indulattal” mondhatjuk: foglalkoztam gazdasági ügyekkel, menedzsmenttel. Ez nem volt egy átlagos életpálya.

–Üzemeltetés?
–“Nem kell két kabátot varrni, elég és lehet is egy jobb kabát is”. Gyakorlatilag két helyen is megél a színház ugyanabból a pénzügyi háttérből. '93 nyarán jött létre az együttműködés, de akkor már Művész Színház lett belőle Törőcsik Mariékkal.

–A közhasznú társasággá alakítás?
–Ezt is rám lehet kenni. Más a munkaidő, más a beosztás, más a hozzáállás. Ezt többen is felkarolták. A mindenkori vezetőség mindenkor és mindenben partner volt.

–Visszanézve?
–Értek, érnek támadások. Jó lépés volt. A művészi részét hozza, anyagilag megáll a lábán. A művészi megvalósítás szempontjából nincs különbség kht és színház között. Voltak közben a sikertelen Művelődési Ház-pályázatok. Minden adta a lehetőséget, hogy a Pro Kultúrához kerüljön ez is. A Házban a Casino sokat fizetett azért, hogy a pincéből a földszintre kerüljön. Ehhez csak a könyvtár kérdését kellett megoldani. Most, ideiglenesen egy szép, frissen tatarozott épületbe költözött.

–Pro Kultúra és tartozékai. Hogy érzi, vállalható ez így?
–Áttekinthető, ha mögötte ott áll az anyagi támogatás. Nehéz időszakot élünk most, de a város is. A színház finanszírozása azonban biztosított. Ugyanakkor komoly állami támogatást is kaptunk, kapunk. A feladatokról nem kell, nem lehet lemondani, de anyagi problémák voltak, vannak és lesznek is.

–Gondolom, érzékeli a levegőben lévő változást, a bomlást, erjedést! Mikó István menetelével kapcsolatosan mit gondol?
–Mikó István és Valló Péter történetét szét kell választani. Mikót a mai napig sajnálom. Szemléletbeli különbség volt köztünk. Többett kellett volna itt lennie. Az aranykorban volt Szombathy, Székhelyi, Trokán. Aztán szép lassan adottságaihoz képest romlott színvonal.

–Nem voltak a távozásának anyagi mozgatórugói?
–Én ezt nem mondtam. Benne felmerült. Tiszta lelkiismerettel állítom, hogy Mikó István nem szenvedett csorbát semmilyen értelemben.

–Ő úgy érezte, hogy művészi vezetése igenis kicsúszott a kezéből láthatatlan nyomásra.Miért volt erre szükség?
–Ez nem az én problémám, döntésem. A városvezetőségé. Szabad keze volt a kinevezésekben. Anyagiakról szól a történet. Ez a színház közepesen ellátott vidéki színház.

–Valló Péter évadját zárjuk. Szerintem ez a stratégia mégsem működőképes így. Mit gondol róla?
–Valló nem letelepíteni  akarta a színházat. Ő önálló színházat akart. Azt hitte, hogy a színház pénzéből tömjük be a lyukakat. Rossz választás volt vele kezdeni. Nem igaz mindaz, amiket állít. Ez egy másik történet. Jobban utána kellett volna mennie a szálaknak. Addig nyújtúzunk, ameddig a takarónk ér, és ő ezt nem tudta.

–A művészeti vezető a gazdasági vezető ellentéte!
–Nem fordított rá figyelmet. Túlköltekezte magát. Elfolyatta a pénzeket. A pályáztatás benne volt a levegőben. Ő Budapesten keresztül volt művészeti vezető, így nem volt aláírási joga, stb, amire egy igazi művészeti vezetőnek lehetősége van. Ezért volt igény a kinevezett igazgató szerepre, időben való pályáztatásra. Vallót reméltük erre a posztra, de közben Szilágyi Tibor került előtérbe. Elkezdődött az adok-kapok.

–Komoly színészgárdát sodort magával a változás. Kik maradnak, hányan jönnek?
–Vallót megkértem, megbíztam időben jelmez- és díszlettervezéssel, most mégsem akarja. Az ügyvédeké a szerep. Ez a történet szép lassan nyugvópontra jut. 8-10 ember marad. 10-14 ember megy. Szilágyi Tibor hamarosan elő fog állni az új társulattal és műsorpolitikával. Megkötött szerződése van.

–Ő tisztában van-e a pénzügyi helyzettel?
–Elsőként mindent átnéz. Pontos kerete van. Ért a pénzügyekhez. Menedzser is. Remélem, mind a színház, mind a művészet, mind a város, mind a pénzügyi érdekeket szem előtt fogja tartani.

Cs. Á.