"Hinni kell, hogy van ereje és jelentősége azoknak a nyílt kiállásoknak, amiben nyilvánosan kifejezik, hogy a nevünkben senki, egyetlen ország se viseljen háborút egy másik ellen."

"Barátaim! Békeszerető, békét óhajtó Embertársaim!

A gyűlölet, az erőszak, az esztelenség ördöge szállta meg a világot. Bármennyire is óhajtottuk, követeltük, szerettük volna elkerülni a háborút, elmondhatjuk Szentgyörgyivel, hogy

“ a vezetők nem vezetnek el Tehozzád, Nem hallgatnak ők békéért esdeklő néma szavunkra. Rajtuk a hatalom rontása, az embert ember ellen vezetik. Gyötrik és gyilkolják embertársainkat a te nevedben.”

Az erőszakmentességről, békességteremtésről beszélgettem nemrég egy buddhista barátommal, aki a dalai láma gondolatait idézte: “Csak a belső békén keresztül érhetjük el a külső békességet”. Jó, jó, mondtam, ezzel teljesen azonosulni tudok, hiszen a nagy gondolkodók, s Jézus maga is ebből indul ki: “az én békémet adom nektek”, ami nem azonos a világ békéjével. Mégis: úgy gondolom, - mondtam-, hogy az az ember, aki a belső békét, belső harmóniát megteremtette, az tudni fogja, hogy mit kell konkrétan tennie a világban a béke érdekében. Jézus, Assziszi Szent Ferenc, Tolsztoj, Gandi, Torreau, az erőszakmenteség nagy prófétái, mind ebből indultak ki, de számukra a békességteremtés egyben aktív cselekvést is jelent: Vagy “Tedd vissza hüvelyébe kardodat, mert, aki kardot ragad, kard által vész el”. másutt: "Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért!" (Mt 5,44)

Gandhi pedig így fogalmaz: “Aki "erőszaknélküli" akar lenni, annak nem szabad haragot éreznie a megsértője iránt. Nem szabad rosszat kívánnia neki. Nem szabad átkoznia. Nem szabad testi sértést okoznia neki. Az erőszaknélküliség magasan az erőszak felett áll. Megbocsátani férfiasabb dolog, mint büntetni. Úgy gondolom , hogy az er?szaknélküliség tehát alkalmazásában nem egyéb, mint jóakarat minden élettel szemben. Tiszta és aktív szeretet. Fölleltem a hinduk szentírásaiban, a Bibliában és a Koránban.”

Ők mindannyian csak az osztozásban és a szelídségben hittek. És nem hittek a tulajdonban, az önzésben, és nem hittek az erőszak, az erőalkalmazás semmilyen formájában.

Tisztelt Barátaim!

Az esztelenül dúló háború ellenére hiszek abban, hogy van ereje és jelentősége azoknak a nyílt kiállásoknak, amiben nyilvánosan kifejezzük, hogy a nevünkben senki, egyetlen ország se viseljen háborút egy másik ellen.

Talán még időben megállíthatjuk a pusztító háborút, ha hitet teszünk amellett, hogy csak szelídséggel és szeretettel lehet jó megoldást elérni, ha politikai rendszerektől függetlenül, pusztán erkölcsi alapon elvetjük az erőszak minden formáját és a teljes erőszakmentességet képviseljük.

Talán még időben megállíthatjuk a pusztító háborút, ha mi civilek, ha mi, jobbról, balról és középről jövők, ha mi pártpolitikai szándék nélküliek, ha mi , hívők és nem hívők, ha mi, globalisták és antiglobalisták, ha mi vegetáriánusok és húsevők, ha mi, pirosak, zöldek, kékek, fehérek és feketék összefogunk, és erőszakmentes, de határozott fellépéssel megálljt kiálltunk azoknak, akiknek módjuk és hatalmuk van másképp cselekedni.

Talán még megakadályozhatjuk sok ártatlan polgári személy, sok ártatlan gyermek halálát, ha meggyőződésünkké válik, hogy az erőszak minden formája erkölcstelen, ha meggyőződésünkké válik, hogy az erőszak erőszakot szül, és a világban tapasztalható igazságtalanságnak és erőszaknak sohasem lehet megoldása a viszont-erőszak.

Talán tehetünk a világ érdekében, ha meggyőződésünkké válik és kimondjuk, hogy a konfliktusok elsődleges forrása az, hogy az ember a Föld javaiból mindig többre vágyik annál, mint amennyi embertársának juthat. Ha meg akarjuk szüntetni az ellentéteket, túl kell lépnünk az igazságosság istenítésén, s az adásban és az osztozásban megnyilvánuló szeretet-parancsot kell követnünk. Ha mindenki ad, mindenki kap , akkor nincs szükség vevésre, ütésre!