Régiók és a tudásalapú társadalom című tanácskozáson Sopron, Kőszeg, Szombathely városok első emberei, a nyugat-pannon eurégió elnöke, az informatikai és az oktatási tárca államtitkárai, a térség felsősoktatási intézményeinek, kutatóhelyeinek vezetői, a gazdasági szféra képviselői, területfejlesztési szakemberek, diákok a térség versenyképességéről

    Érdekek, a kényszer, vagy a valós igény szülte a felsőoktatási intézmények házasságát? A Nyugat-dunántúli intézmények erre a kérdésre nehezen tudnának válaszolni, hiszen ebben a térségben az elmúlt években sem jött létre hagyományos, minden tudományterületet lefedő “universitas”. Szeged, Debrecen, Pécs hagyományaival egyetlen nyugat-dunántúli intézmény sem tudja felvenni a versenyt, de különösen, a hamarosan megnyíló európai térben képes lehet új, kreatív technikával az együttműködésnek új minőségét megvalósítani.
    Megszületett a Pannon Egyetem gondolata, melyet egyetemi campusok láncolata képezne, lehetőséget adva új tagok, akár hazai, akár határon túli felsőoktatási intézmények csatlakozására. Ez a most formálódó modell lehetőséget adna egy jelentős mértékű autonómia fenntartására, anélkül, hogy az integrációból származó előnyöket veszélyeztetné. A valódi, konszenzuson alapuló és hosszú távú perspektívára épülő együttműködésből kibontakozó integráció segítségével létrejöhet egy olyan új típusú egyetemi formáció, amely rövidtávon életképessé, középtávon fogadóképessé, hosszútávon versenyképessé teheti a nyugat-dunántúli régió illetve a Nyugat-Pannon Eurégió felsőoktatását. Ez, tekintettel arra, hogy a nemzetközi és különösen az új európai gyakorlatban felsőoktatás jelentős kutatási bázis nélkül elképzelhetetlen, jelentős szürkeállomány bevándorlást és kutatási kapacitásbővülést fog jelenteni. A Pannon Egyetem terve, megvalósulása esetén teljesen átrajzolná a régió és Magyarország szellemi térképét, végképp felszámolná az indokolatlan és káros aránytalanságokat. Emellett dinamizáló magja, erjesztő közege lehetne egy Bécs, Pozsony, Graz, Maribor, Stadtschlaining és Eisenstadt egyetemeire és felsőoktatási központjaira kiterjedő határokat átszelő kooperációs hálózatnak. Egy ilyen, a regionalitás elvét is megtestesítő hálózat szervesen illeszkedne a brüsszeli Bizottság által támogatott európai felsőoktatási és kutatási térbe és jelentősen hozzájárulhatna nemcsak a regionális és magyarországi, de az európai szellemi tőke megtartásához és gyarapításához.
    Hogyan lehet versenyképessé tenni a térséget, mit lehet tenni az emberkincs fejlesztéséért, megőrzéséért: a közelmúlban Kőszegen tartott Régiók és a tudásalapú társadalom című tanácskozáson Sopron, Kőszeg, Szombathely városok első emberei, a nyugat-pannon eurégió elnöke, az informatikai és az oktatási tárca államtitkárai, a térség felsősoktatási intézményeinek, kutatóhelyeinek vezetői, a gazdasági szféra képviselői, területfejlesztési szakemberek, diákok, tehát egy rendkívül széles kör gondolkodott együtt erről.

    Két évvel ezelőtt Nyugat-Dunántúl országos konferenciát hívott össze a régió felsőoktatásának és kutatás-fejlesztésének fájó hiányáról. Az ott elfogadott regionális kutatás-fejlesztési cselekvési terv összehangolt megvalósításában azóta partnerként dolgozik együtt több kutatóintézet, egyetem, regionális szervezet és immáron öt innovációra éhes iparági vállalati együttműködési hálózat (klaszter) is.

Van mozgástér
    Nyugat-Dunántúl a rendszerváltást követően kedvező helyzetben volt, hiszen nem kellett megküzdeni az iparosítás okozta problémákkal, s ezért jelentős volt a mozgástere- mondta el a konferencián Győrffy Gábor, a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatója. Az országban példanélküli, hogy az elmúlt két évben a Nyugat-dunántúli Regionális fejlesztési Tanács rendelkezésére álló fejlesztési forrásoknak, több mint húsz százalékát a felsőoktatás és a kutatás-fejlesztés támogatására fordította. (A Tanács a 2001. és 2002. évi Phare tükörprogram Szikra intézkedésének keretében 24 felsőoktatási és kutatás-fejlesztési projektet támogatott, összesen több mint 400 millió Ft értékben) Ennek köszönhetően számos új szak, kutatóintézet kezdhette meg munkáját az elmúlt években. Szükség van arra is, hogy hazatérjenek, vagy itt maradjanak a fiatalok a térségben, ezért indította el a Tanács a Hazatérés című programot, s szövetségbe hívta a régió önkormányzatait, eddig 25 önkormányzat kapcsolódott be ebbe az együttműködésbe. Egy konkrét példa: Zalaegerszeg városa, minden hónapban egy retúrjegyet fizet a más városokban tanuló főiskolásoknak, egyetemistáknak, s évente beszélgetésre hívja a hallgatókat: számítanak a véleményükre, s követni is tudják a városból elszármazott diákok pályafutását.

A cégek alapoznak a kutatásra
    Az innováció megjelent a gazdaságfejlesztés területén is. A Nyugat-Dunántúlon alapított klaszterekek, vállalati együttműködési hálózatok munkájába bekapcsolódtak a helyi tudásközpontok: az Autóipari Klaszternek a Győri Egyetem, a Faipari Klaszternek a Soproni Egyetem adja a tudásbázist és a kutatói hátteret. Az elektronikai klaszterben a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola informatikai, információs társadalmi impulzusai jelennek meg. Folyamatban van a győri innovációs centrum mellett a szombathelyi és a soproni innovációs technológiai központ kivitelezése. A szombathelyi innovációs centrum az év végére, a Phare támogatással épülő soproni pedig az egyetemmel együttműködve remélhetően a jövő év folyamán valósul meg. Nagyon fontos mozzanat, hogy ezek az innovációs centrumok innovációt befogadó “kehely”-ként működjenek, és ebből a szempontból kulcsfontosságú, hogy az egyetemeink hogyan kapcsolódnak be ebbe az együttműködésbe. Jurisits János a Flextronics fejlesztési igazgatója is hangsúlyozta, számítanak a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem zalaegerszegi tagozatával kiépítendő együttműködésre, és építenek a Pannon Elektronikai Klaszter nyújtotta lehetőségekre.
    Az EU csatlakozás után megnyílik a gazdasági-felsőoktatási tér Nyugat-Dunántúlon: figyelembe kell venni Pozsonyt, Bécset, Maribort, Zágrábot, Grazot. Most egészen világos, hogy Nyugat-Dunántúl felsőoktatásának és gazdasági innovációjának újrafogalmazásakor a megújulás fókuszpontjába kell helyezni ezt a kérdést, a megnyíló európai felsőoktatási térben kell gondolkodni. Vannak már konkrét pozitív példák az együttműködésre, olyanok, melyek néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlenek voltak. Jó példa erre a termálfürdők kérdése. Három éve az osztrák termálfürdők versenytársnak érzékelték a magyar fürdőket, ma 3. piacon, Amerikában, Németországban való közös megjelenésre közös marketingstratégiát dolgoz ki Burgenland és Nyugat-Dunántúl. Az elmúlt hónapban Ipkovich György, Szombathely polgármestere által összehívott határmenti találkozón mindkét oldal első emberei: Büké, Lutzmansburgé, egyértelműen mondták, hogy nem egyes fürdők versenyeznek, hanem egyes térségek, városhálózatok. Ez a fordulat reprezentálja a szemléletbeli változást.

Minőségi változás
    Hiller István: az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára szerint a magyar felsőoktatásban az elmúlt tíz évben meghatározó változások történtek, ezek a változások azonban szinte teljes egészében mennyiségi változások voltak. Hiller István hangsúlyozta: tíz év szükséges mennyiségi növekedése után el kell következnie a minőségi változásnak, szeretném, ha a magyar felsőoktatásban a minőségi változás ideje jönne el. “Engem nem az érdekel, hogy egy adott generáció hány százaléka jut be a felsőoktatásba, hanem az, hogy hányan hagyják el versenyképes diplomával az intézményeket. Az oktatás ugyanis nem önmagáért való, hanem a hallgatókért: olyan képzésekre van szükség, mely felkészíti a diákokat arra, hogy megállják a helyüket a munkaerőpiacon.”

A térség együtt muzsikál
    Miszlivetz Ferenc a Társadalomtudományok és Európa Tanulmányok Intézetének vezetője szerint Európa egy nagyon erősen átalakulóban lévő ambíciózus képződmény, melynek a definíciója sem biztos, a szóba jöhető meghatározások közül véleménye szerint a politikai innováció foglalja magába legjobban a valódi tartalmat. Az Európai Unió egy olyan politikai innovációt megtestesítő hálózati koncepció, az államhatalom, a hatalmi pozíció egy hálózati variánsa, mely a deklarált tárgyalásos demokráciát próbálja megvalósítani.
    A Nyugat-Pannon Eurégiónak mint egy valódi vonósnégyesnek, meg kell tanulnia együtt játszani, már több területen tud is együtt játszani. Ez egy olyan kimagaslóan pozitív példája lehetne a keleti bővítésnek, mely erőt adhat a többi régiónak. Nagy problémának tartja azonban, hogy egy sok szempontból kedvező adottságú, a Vasfüggöny által a kommunista iparosítástól megmentett, természeti szépségekben nagyon gazdag régióban az elmúlt 13 évben nem sikerült elmozdulni az igazán minőségi kutatás-felsőoktatás, az egymásra nyitott intézményrendszerek felé.
    Az Európai Unió célkitűzése a tudásalapú társalom megvalósításával kapcsolatban nagyon ambiciózus, de az az Európai Unió 6. kutatási keretprogramjából is világosan látható, hogy csak az együttműködő intézeteknek van esélyük. Ma még erre Nyugat-Dunántúl nincs felkészülve. Látható, hogy az EU felfogta, hogy a cél eléréséhez érdemes és kell az oktatásba invesztálni. Olyan diplomásokat kell képezni, akik képesek a folyton változó külső körülményekhez alkalmazkodni, olyan képességet szereznek, melyekkel élve kezdeményezően tudnak fellépni. Elindult egy új gondolkodásmód, s ebbe az áramlatba kell bekapcsolódnunk. Egyetlen önmagába bezárkózó jelenlegi intézmény sem lehet sikeres, amelyik nem kész és képes határon belüli és természetesen az Európát átszövő együttműködésre.

Harmonikus fejlődés
    Mészáros Károly, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karának dékánja szerint nincs a régióban egyetlen olyan egyetem sem, mely minden területet önállóan le tud fedni, s hagyományos universitas-ként képes működni. A komplementer szerepet ezért nagyon fontosnak tartja. Véleménye szerint az azonban képtelenség, hogy akármelyik intézmény teljes vertikumában fejlődjön. “Ha a hálózati elv mellett a komplementer szerep is megjelenik, akkor versenytársai is vagyunk egymásnak -mely a minőségi képzés szempontjából fontos- de kiegészítői is vagyunk egymásnak. Véleményem szerint erre a harmonikus fejlődésre kell törekedni.”
    Dr. Faragó Gábor a Vas megyei Munkaadók és Gyáriparosok Szövetességének elnökhelyettese szerint fontos az is, hogy olyan cégek telepedjenek meg a térségben, melyeknek fejlesztési terveik vannak, mert az ilyen cégek stabilan meggyökereznek a térségben. Lényeges az is, hogy a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó vállalatok, illetve a felsőoktatási intézmények, kutatóintézetek között napi-gyakorlati kapcsolatok épüljenek ki.

Kezdeményezésekre alapozzunk
    Rechnitzer János: a Magyar Tudományos Akadémia, Regionális Kutatások Központja, Nyugat-magyarországi Tudományos Kutató Intézetének igazgatója hangsúlyozta, hogy a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács az elmúlt években nagyon sokat tett azért, hogy a kutatás-fejlesztés fájó hiánya enyhüljön a térségben. A Tanács valódi együttműködő partner volt, s a pályázatok elbírálásakor törekedett a régión belüli helyes arány megteremtésére is. Rechnitzer János nagy problémának tartja hogy a régiókban nagy erővel, energiával elindult kezdeményezéseknek nem látszik a biztos intézményi háttere. Véleménye szerint a regionális intézményrendszerre, mely kivívta magának az elismerést, és megteremtett egy jól működő, az európai regionális politika elvárásainak megfelelő menedzsmentet, szüksége van az országnak..
    Győrffy Gábor Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség ügyvezető igazgatója szerint Európában a regionalizmus, egy alapvetően pozitív töltetű gondolatkör. Rossz megközelítésnek tartja azt az értelmezést mely a megyék kifosztásával azonosítja a regionalizmust. A megye és a régiók szembeállítása megállapítása szerint hamis szembeállítás. Magyarországon több alapvető reform történt a kilencvenes évek elején, ugyanakkor központi közigazgatási és fejlesztés finanszírozási reform nem történt. Ma az államháztartási fejlesztési források 90 %-ról továbbra is központi hatáskörben döntenek, a maradék 10 százalékról határozhatnak a helyi önkormányzatok, megyék, régiók. Ahogy a Nemzeti Fejlesztési Terv egyre inkább a földhöz közelít: egy elvi stratégiából operatív program szintjére lebontódik, egyre pontosabban látszik, hogy az intézményi feltételekben komoly problémák adódhatnak. Mindez az ország számára komoly kockázattal jár, hiszen megjelenik az elköltési kényszer: mely azzal járhat, hogy statisztikailag jól szerepelhet majd az ország, képesek leszünk a források elköltésére. Úgy gondolom azonban, hogy közös érdekünk, hogy ne csak “papír alapon” használjuk fel a rendelkezésre álló összeget, hanem olyan minőségi változásokat hozó fejlesztések valósuljanak meg, melyekre valóban szüksége van az adott térségnek, véli Győrffy Gábor. Épp ezért a statisztikák helyett kezdeményezés alapra kell helyezni a fejlesztés-finanszírozást. Aki ma a regionalizmus kérdését, megye-régió ellentétre, vagy a régióközpont vitára zülleszti le, az épp a lényegi kérdésről, azaz a túlzott központosítás oldásának szükségességéről tereli el a figyelmet. A formálódó Pannon Egyetem, mely a felsőoktatási intézmények bekapcsolódása mellett számít a gazdasági szférára, az önkormányzatokra is, egy új szemléletű, a jelenlegi struktúráktól eltérő összefogás megvalósításával megtörné a jelenlegi inkább bezárkózó intézményi rendszert, s egy nyitott, valós kezdeményezéseken alapuló integrációt hoz létre, egy olyan régióban melyet csak nyitott együttműködési hálózatok szőhetnek.
K.E.