Aztán vasárnap még hidegebb, alpesi szél süvített, és kavargott... a hó. A Fő tér legmelegebb helye a kürtőskalácsos sátra volt. (Fogyott is rendesen az áru.)
Pedig lett volna még sok szép és hasznos portéka, a fajátékoktól, a cserépedényig, szőttesek, prémek, ruhanemű, ékszerek, fonott kosarak, nemez kalapok, játékok, gyapjúáru, tükör- és bőrárú.
Az üres színpadon két hangfalból szólt a Ghymes-zene. Néhány kevésbé fázós kíváncsi ember ugyan kimerészkedett szétnézni, ám amire a műsor elkezdődött volna, a zord időjárás már mindenkit otthonába parancsolt.
Az árusok információs sátrat keresték, egy errevetődő francia diákcsoport állandó, mindennapi vásárnak hitte azt, amit lát. A színpad széllengette EU-s zászlóját meg nem nagyon értették..., mondván, még nem vagyunk EU-tagok.
Így esett, hogy az áprilisi hóeséses vasárnap déli óráiban a vásározók is elbontották sátraikat, és csakhamar kiürült a didergő Fő tér.