Illyés Gyula síremlékének felavatása
www.dunatv.hu

Illyés Gyula halálának 20-ik évfordulója tiszteletére Illyés Archívum nyílt Budapesten, a Teréz körút 13-ban, amelynek létrehozásáról még az előző kormány döntött tavaly, az Illyés év megnyitásakor.

"Illyés Gyula mindig tudta, hogy amit kimond, az nemcsak a szűk kulturális elitnek, hanem az egész nemzetnek fontos, így mindig fontos pillanatokban szólalt meg" - hangsúlyozta Görgey Gábor kultuszminiszter, amikor felavatta az író síremlékét. Kányádi Sándor költő beszédében Illyés Gyulát idézve kijelentette: "A jó író pontosan fogalmaz, a dilettáns igyekszik szépen írni", s a Haza a magasban valóságos hazává válhatott. A síremlék azt a tájat idézi, ahol az író a legjobban szeretett tartózkodni: szülőföldjéről hozott földet szórtak sírhantjára

A dobogóból a szív ütemes lüktetése hallatszik

Egykor transzformátorokat gyártottak a hatalmas csarnokban, ahol most az Emlékkihagyás című installáció látható. A helyszín ihlette a kiállítást, amelynek témája a teremtéshez kapcsolódik: az ember születését és átalakulását szimbolizálja – mondta a művet bemutató alkotói tárlatvezetésen Zimmermann István. A szobrászat, a film, a robottechnika és a hangszerkesztés elemeit is felvonultató tárlat április 25-ig látható a Millenáris Parkban (II., Fény utca 20–22.). Vendégek csöndben, suttogva beszélgettek az Emlékkihagyás című installáció bejáratánál a Millenáris Parkban. Egy idős férfi megjegyezte:
– Úgy érzem, mintha templomban lennék. A falakat borító fehér drapériák, meg az alig hallható zörejek miatt akaratlanul is óvatosabban lépkedek.

A mű alkotója, Zimmermann István a bejáratnál felépített szürke kőfal előtt várakozott. Itt kezdődött a tárlatvezetés.

– A kőfal védőövezet, feltartóztatja a külvilágot – mondta a művész. – A falat megkerülve juthat a látogató az installáció nagytermébe, ahol a látnivalók a bazilikák elrendezéséhez hasonlóan követik egymást. Az épület egykor gépek gyártásának volt, most azonban az ember átalakulásának és születésének helyszíne. A fekete amerikaiak fehér színű temetkezési vásznai borítják a falakat, a hangszórókból hangeffektusok szólnak. A műhöz felhasznált kultúrtörténeti utalások és szimbólumok a kiállítás prospektusából követhetők. A katalógus egyféle értelmezési lehetőségével szemben azonban nagyon fontosak az installációval kapcsolatos személyes gondolatok és érzések.

A nagyteremnek majdnem a közepén egy kislány keresztelőruhába bújtatott robotmása állt. Amikor a művész megközelítette, hirtelen felágaskodott, majd követte a mozgását.

– Érzékelve a közelségünket, a gyermek rögtön fel akar nőni hozzánk. A felnőtt és a gyermek viszonyát érzékelteti a kislány. A közelében a felnőtt férfi feje a géppé változott embert szimbolizálja. Neki már nincs kapcsolata a külvilággal, nem érzékeli a közeledőket. Ugyanitt lebeg 49 digitális hallókészülék. A csendre és az alkotás nyugalmára utalnak.

A nagyterem után két kisebb szobában egy-egy filmet mutatott be a művész.

– Gyönyörű kisfiú látható az egyik filmen, tökéletesen megfelel minden felnőtt álmának. Lassan közeledik, közölni szeretne valamit, de nem képes rá. A kisfiút a monitorral szemben egy női fej figyeli, a kontaktus azonban nem jön létre. A másik filmen a nő átváltozik, férfiként énekel női hangon, közben gitáron játszik. Az előadás után ismét visszaváltozik nővé. A férfi szerepét Benkő Dániel vállalta.

Az installáció központi termében, kör alakú helyiségben folytatódott a bemutató. Középen a hangversenytermek zenekarvezető dobogójához hasonló emelvény állt, rajta kottaállvány. A szív ütemes lüktetése hallatszott a dobogóból, körülötte porcelángyermekek feküdtek.

Sikerrel szerepeltek a magyar filmesek az Egyesült Államokban. A houstoni Worldfest Filmfesztiválon arany Remi-díjat nyert Bereményi Géza: Hídember című filmje, a történelmi alkotások kategóriájában. Az immár 36. alkalommal megrendezett fesztiválon 37 országból 55 játékfilmet és 104 rövidfilmet láthatott a közönség. Az április 4. és13. között megrendezett filmseregszemle mezőnyében négy magyar filmalkotás szerepelt, mindegyiket díjjal jutalmazták.

Akár 40 százalékkal is csökkentheti a várakozási időt az az új ellenőrzési rendszer, amelyet csütörtökön vezet be a határőrség az osztrák, a szlovák és a szlovén határszakasz átkelőhelyein.
Tímár Zoltán, a határőrség tájékoztatási főosztályvezetője a jelenlegi európai uniós és a 2004-ben csatlakozó leendő tagországok állampolgárai ezeken a határszakaszokon azt tapasztalják majd, hogy ellenőrzésük lényegesen lerövidül. Az új típusú, gyorsabb útlevélvizsgálat az eddig is alkalmazott ellenőrzésre épül, azaz az átkelő személyek azonosítása, illetve az úti okmányok ellenőrzése továbbra is megmarad. Az ellenőrzéshez várhatóan a szomszédos országok is csatlakoznak, a magyar kezdeményezésre az osztrák, a szlovák és a szlovén határőrök is elősegítik a gyors átlépést.

A szomszédos országokba való belépéshez továbbra is szükség van az útlevélre, ez alól csak Szlovénia és Horvátország a kivétel, ahová személyi igazolvánnyal is beutazhatnak a magyar állampolgárok.
Szlovéniában a régi és az új személyi igazolvány is érvényes, a horvát határon azonban csak az új típusú személyi igazolványt fogadják el, azt is csak a 18 éven felüliektől.

Az úgynevezett schengeni egyezményhez ugyanis legkorábban 2007-ben csatlakozik majd Magyarország.

Egyedül Hongkongban csaknem 60 ember halálát okozta a betegség, Kína  más részein 65 halálesetet rögzítettek. A kelet-ázsiai országban  összesen 1445-en fertőződtek meg az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint, kedden 10 újabb megbetegedésről érkezett hír.

A pekingi egészségügyi minisztérium öt új esetről kapott jelentést az északi Sanhszi (Shanxi) tartományból, egy megbetegedésről számoltak be Belső-Mongólia (Nei Monggol) elmaradott  északi térségéből, négy fertőzést és egy halálesetet jegyeztek fel a déli Kuangtung (Guangdong) tartományban – közölte Jim Rademaekers WHO-szóvivő.

A legsúlyosabban fertőzött Szingapúrban kedden újabb áldozatot szedett a betegség: ezúttal egy asszony vesztette életét. A megerősített halálesetek száma 12-re emelkedett, és két újabb gyanús  esetet vettek nyilvántartásba. A délkelet-ázsiai országban 162 ember kétséget kizáróan fertőzött, 86 esetben ugyancsak a tünetegyüttesre gyanakszanak az orvosok. A korábban megbetegedettek közül 85-en  felépültek, 64 személyt ápolnak kórházban. Szingapúrban 8,6 százalékos a halálozási ráta, amely több mint duplája a becsült nemzetközi átlagnak.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Pekingben vizsgálódó szakértői szerint a kínai hatóságok nem hozták nyilvánosságra a SARS által megfertőzöttek valódi számát, a bejelentett 37-tel szemben akár kétszáz beteg is lehet a fővárosban. Két pekingi katonai kórházban tett szerdai látogatásuk után a külföldi szakértők sajtóértekezletet tartottak, amelyen felszólították a kínai hatóságokat, hogy hozzák nyilvánosságra a valódi adatokat az egész országra vonatkozóan. Mint mondták, a kórházakban láttak SARS-betegeket, és információkat kaptak az új esetekről, de az egyes kórházakra vonatkozó számokat nem közöltek. Mint mondták, a kínai védelmi minisztérium megtiltotta nekik, hogy részletekről beszéljenek.

A hongkongi (Xiangkang) egyetem tudósai szerint feltehetőleg a  SARS-nak a korábban megismertnél még ártalmasabb változata szedi  fiatal és más betegségben korábban nem szenvedő áldozatait a  különleges státusú kínai körzet egy részén.

Járványügyi kutatók szerdán megerősítették, hogy az eddigi feltételezéseknek megfelelően a coronavírus nevű kórokozó a felelős. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) londoni sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy állatkísérletekkel igazolták: a gyanított vírustörzs idézi elő az angol rövidítéssel SARS-nak nevezett súlyos tünetegyüttest. A szerdai WHO-sajtótájékoztatón elhangzott: új betegségről van szó, s ebben az a veszélyes, hogy nem ismeretes, mire képes, egyelőre nem tudni, hogy elterjed-e az egész világon. Brit szakértők szerint a SARS-vírus gyakorlatilag a nátha kórokozójának egy szélsőségesen elfajult változata.

Kanadában egy vallási közösség tagjai is megfertőződhettek

Az atípusos tüdőgyulladás terjedése egyre nagyobb pánikot okoz Kanadában is, miután a hatóságok mintegy 600 új, lehetséges fertőzöttel számolnak.

A torontói egészségügyi hatóságok helyi idő szerint kedd este határozottan szólítottak fel korábbi rendelkezéseik szigorú betartására. Mindezt az azzal kapcsolatos aggodalom váltotta ki, hogy az akut légúti szindróma (SARS) az elmúlt napokban egy vallási közösség 500 tagját és további 100, velük szoros kapcsolatban álló személyt betegíthetett meg.

Az országban – elsősorban Toronto körzetében – eddig mintegy 300 megbetegedést észleltek, s 13 a halottak száma. Most pedig nem kizárt, hogy napok alatt további 600 személy fertőződhetett meg. Ennek nyomán mind nagyobb a pánik, az emberek ugyanis egyre jobban félnek amiatt, hogy a hatóságok képtelenek megfékezni az Ázsiából, mindenekelőtt Kínából átterjedt kórt.

Az említett nemzetközi katolikus vallási közösség tagjai részt vettek egy atípusos tüdőgyulladásban elhunyt temetésén. Valamennyiüket potenciális fertőzöttként kezelik, tíznapos, s teljes karantént rendeltek el számukra.

A kanadai hatóságok megerősítették korábbi intézkedéseiket, amelyek középpontjában a SARS-fertőzöttek elszigetelése, a kórházak és a klinikák látogatásának tilalma áll.

(Reuters, MTI)

Esztendeje lesz, hogy kolozsvári látogatásomkor Ortenszki Ildikó felajánlotta, kalauzol a kincses város, Erdély egykori fővárosa egyik leglátogatottabb, az erdélyi magyar történelmi múlt még létező helységében, anyaországi turisták, az egykori és mai kolozsvári diákság kedvenc találka- és sétáló temetőkertjében. A kellemetlen meglepetés már az első percekben hatalmába kerített, amint a főkapun betérve a fő ösvényen fölfelé indultunk. Mindkét oldalon csupa román neveket olvasok le a sírkövekről. Nem így képzeltem el az erdélyi magyarság szellemiségének híres panteonját. Pedig hát eszembe juthatott volna a szomorú tény, melyet Sütő András jegyzett le 1989. július 14-én a diktatúra önkényének, utolsó hónapjainak tortúráit megörökítendő: ,,Mi történik a kolozsvári Házsongárddalő — kérdi valaki tőlem. Nem tudom, mi történik a Házsongárddal. Hát elmondja. Részint fokozatosan átalakítják a leginkább szem előtt levő ősi — ám meg nem váltott — magyar főúri kriptákat, másrészt magyar halottat csak nagy ritkán engednek oda temetni. Ezt sem értem. Ez is elmagyaráztatik. A kolozsvári városvezetésnek az a véleménye, hogy ez a temető: »történelmi méltánytalanság«. Európa egyik legszebb temetője nem lehet tovább is oly hangsúlyozottan magyar jellegű. Jönnek folyvást a nyugati turisták, és csupa magyar nevet látnak azokon a fránya sírköveken."

Már holtaink sem pihenhetnek. Amit nagy írónk '89 vészterhes nyarán mások elmondása szerint rögzített, arról győzőődtem meg egy 2002. május végi hővös délelőttön. Ordítani, sírni tudtam volna. Valakik módszeresen rombolják, csonkítják, becstelenítik a magyar síremlékeket. Ildikó asszony már fenn, a tetőn a nagy utazó és demokrata, Bölöni Farkas Sándor síremlékénél tart rögtönzött előadást, s mutatja, mit pusztítottak a vandálok (azóta már kijavították). A közelben levő Berde Mózsa, Brassai Sámuel síremlékei előtt tisztelgek, s elgondolkodom Ipoly Arnold megállapításán, mely szerint: ,,Azon nemzet, mely emlékeit veszni hagyja, azzal saját síremlékét készíti." De van-e elegendő erőnk megmentésére, vagy csak tehetetlen szemlélői vagyunkő — merül fel bennem a kétely Dsida Jenő, gróf Bethlen, Mikó-Rhédey, uzoni gróf Béldi, a laborfalvi Berde család kriptái előttő Kezemben a Házsongárd térképe, rajta 108 síremlék, 14 kripta, megannyi építészeti remekmő. Szobrok márványból, kőből, az utókor hálás és méltó alkotása, hódolata az elhunytak szellemének. Apáczai Csere János, Asztalos István, Bajor Andor, Bánffy Miklós, Berde Mária, Ferenczy Júlia, Gy. Szabó Béla, Hervay Gizella, Jakab Elek, Janovics Jenő, Jósika Miklós, Kelemen Lajos, Kós Károly, Kővári László, Kriza János, Mikó Imre, Reményik Sándor, Szabédi László, Szilágyi Domokos… az erdélyi és az egyetemes magyar mővelődés halhatatlan nagyjainak nyughelye Házsongárd, Erdély magyarságának jelképes temetője is!

Múlt és jelen fogságában. ,,A középkori Kolozsváron eleinte a főtéri templom és a várfalak közé temetkeztek. A pestisjárvány idején, 1585. május 11-én határozatot hozott a város százfős tanácsa, hogy a várfalaktól délre fekvő domboldalon, az akkori dinnyeföldeken egy tágas helyet szakasszanak ki temetőnek, ahová »mind szegény és gazdag ember válogatás nélkül temetkezzék«. A telket sövénykerítéssel övezték, faragott kapuval is ellátták. Ez év nyarától a város lakossága — tekintet nélkül felekezeti hovatartozásra, nemzetiségre — ide temetkezett. Mivel a domboldalt Házsongárdnak nevezték, a városi »köztemetőt« századunk elejétől ezzel a névvel illetni. Házsongárd a XVII. század elejétől Kolozsvár lakosságának tükre. Eleinte főleg német és magyar polgárok, kézmővesek, papok, kollégiumi tanárok, diákok térnek ide megpihenni. Miután 1790-ben Kolozsvárra költözik az erdélyi Főkormányszék, s ennek tisztviselői közt számos nemes és főnemes van, elkezdődik a nemesség betelepítése a városba… Az 1872-ben megnyitott kolozsvári tudományegyetem sok tudóst vonz ide, úgyhogy a század vége felé már az ő sírjaik is fel-feltünedeznek. Az I. világháború végéig alig akad román sír a temetőben, még a hatalomváltozás után is csak lassan, a románság betelepedésével párhuzamosan jelentek meg a román nevek. A II. világégés után, a '60-as évektől válik tervszerűvé a temető »átfestése«, elrománosítása. Az 1970-es évek közepétől, mikor betelik minden sírhely, ez még hangsúlyozottabbá lesz. Igen nehéz és körülményes a sírok öröklése, átíratása. A megválthatatlanul maradt sírokat új temetkezőknek osztják ki. Többszöri kísérlet ellenére még az 1990-es években sem sikerült hivatalosan elfogadtatni egyetlen műemlék sírlistát sem… A temetőben a figyelemre méltó sírok három csoportját különböztetjük meg. A XVI—XVIII. századi régi kövek faragásuk, feliratuk miatt műemlék jellegűek. Legrégebbiek a hasáb alakú ereszes kövek és a koporsófedélre emlékeztető tumbák… A sírok másik csoportján újabb keletű, de művészi szempontból értékes, korjellemző fejkő, sírszobor, faragvány található. A sírok legtöbbjét azonban a benne nyugvó személy miatt tartjuk számon…"

Epilógus helyett. ,,Itt áll a temető tanúnak, / Fejfáin magyar még a szó… / Kicsiny keresztek összesúgnak, / Nesz támad, könnyű, elhaló… / S ha alkonyatkor vándor téved / E helyre… ég a hegyorom, / A temető, az igaz élet / Virraszt a halott városon."

Ferenczy L. Tibor

Kolozsváron, április 12-én akadémiai szempontból a legfontosabb esemény I. Mihály király rendkívüli díszdoktori és tiszteletbeli szenátori kitüntetése volt a Babes—Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Aula Magna termében. Az eseményt többszöri bejelentés és egyeztetés után gondosan elôkészítették, s ez lett az a nap, amikor a volt uralkodó és kísérete 58 év után eljöhetett Kolozsvárra.

12 óra után néhány perccel az exuralkodó által vezetett gépkocsi az egyetem elé gördült, ahol az egyetem rektora, Andrei Marga fogadta I. Mihályt és feleségét, Anna királynét. A gépkocsisor az Egyetem múzeumához hajtott, az uralkodó pár meglátogatták az intézményt, majd részt vettek az I. Ferdinánd amfiteátrum felavatásán. Az egyetem központi épületében aztán megtekintették a rektorátust és felvonultak az épület második emeletén levô díszterembe, melyet megtöltött a gondosan kiválogatott meghívottak sokasága.

Az egyetem díszdoktori avatásnak megvan a maga rituális rendje. Ezt szigorúan betartják, és csak rendkívüli esetben borítják. Ezúttal nem csak egy, hanem kettôs címet adományoztak, s két laudáció hangzott el. Az esemény jelentôségét emelte, hogy Emil Simon vezetésével zenemuvészeti hallgatókból álló együttes klasszikus zenét játszott, majd az egyetem kórusa elénekelte a Gaudeamus-t és a királyi himnuszt.

Andrei Marga, az egyetem rektora felvezetô beszédében elôször arról beszélt, hogy a történelem számontartja Romániában és Európában azokat az embereket, akik hazájukért tetteikkel beírták nevüket a történelembe. Ebben a sorban I. Mihálynak jól meghatározott helye van. Senki ebben az idôszakban nem tett többet, mint az uralkodó azért, hogy Románia felzárkózzon a Nyugathoz. Évtizedeken keresztül Ô volt az, aki elszántan cselekedett azért, hogy országunkban a demokrácia, a modern életforma megvesse lábát. Ô szegült ellen a kommunista hatalomnak. Ô volt az, aki az utóbbi idôben mindenkinél hathatósabban gyôzte meg a nyugatot, mekkora elônyt jelent Románia felvétele a NATO-ba. A hazának nyújtott elévülhetetlen tettekért határozta el az Egyetem Szenátusa, hogy a Történelem és Filozófia Kar javaslatára kettôs kitüntetésben részesíti a királyt.

Tôle származnak a következô mondatok: „az átmenet nem indokolja a nyomorúságot", „Románia gazdasági helyzetét politikai okok határozzák meg." ,„Nagyon sok minden attól függ kik, állnak az ország élén. Ha ôk jóindulatúak, akkor az ország helyzete is javul. Példának Csehországot hozza fel. Ahol kezdetben rögtön olyan törvényeket hoztak, hogy azokat, nem lehetett megsérteni. Ez azt jelenti, hogy akik vezetik az országot azok nem csak a hatalommal, foglalkoznak.", „Ahol hazugság van, ott nem lehet szabadság.", „Romániában nagyon sok olyan ember van, aki harcol a rossz ellen, de mindenki csak a maga számlájára teszi."

A két laudátor, Toader Nicoara, a Történelem Filozófia Kar dékánja és Nicolaie Balota professzor sajátosan értelmezett történelmi freskót vázoltak fel. Ebbôl messzemenôen kitunt, hogy az ünnepelt mily hasznos és maradandó tevékenységet fejtett ki hazájáért és országa népének.

Mindezt a király a legnagyobb természetességgel fogadta. Elvégre olyan nevelést kapott, amely felkészítette ôt arra, hogy egy ország uralkodója legyen. A legkiesebb félre érthetô gesztust sem tette, hiába zúgott a tetszésnyilvánító taps, természetesnek vette, és úgy tett, mintha nem is neki szólna. Nem nézett egyszer sem a teremre, kivéve mikor beköszöntô beszédét tartotta. Ekkor viszont az ott ülôkhöz szólt, de úgy, hogy abból más is érthetett.

Néhány gondolatát idézzük:

Ez az intézmény az idôk folyamán volt osztrák, osztrák—magyar, magyar és román fennhatóság alatt. Volt kálvinista, katolikus és ortodox. Tanítottak ebben az intézményben különbözô nyelveken. Mindig harcolt különbözô kormányok ellen, az egyetemi autonómiáért. Nagy hagyománnyal rendelkezik. De az újdonságot is magába foglalja… Bárhol Európában megértik, hogy az emberek erôs kötôdést éreznek hazájukhoz, ugyanakkor az államnak tisztelnie kell a különbözô egyéni és közösségi jogokat. Ennek az évtizednek a végén hazánk tagja lesz a NATO-nak és az Európai Uniónak. Sok olyan kérdés, probléma, ami a múltban foglalkoztatott sokakat, feleslegesé válik. A román nyelv és a magyar nyelv Európa Unió hivatalos nyelve lesz. Beszélni fogják minden EU-intézményben, Romániától egész Brüsszelig… Különbözô nemzeti kisebbségek szenvedtek az idôk során az országban, a különbözô politikai irányzatoknak vagy közömbösségnek köszönhetôen. Amíg csak élek, elkötelezem magam, hogy ennek az országnak az összes nemzeti közösségeit óvni fogom, és azon munkálkodom, hogy mindenki meg tudja ôrizni a tradícióját, kultúráját és nyelvét. Soha nem hittem azt, hogy a különbözôség káros lenne hazámnak. Ellenkezôleg, a tolerancia és az etnikai sokszínuség elfogadása gazdagabbá tesz, és ugyanakkor segít a népek Európájának tagja lenni. Arra vagyok büszke, hogy a BBTE-re úgy tekintenek Európában, mint a tolerancia modelljére.

Hosszan zúgott a taps. Elkezdôdött volna Kolozsváron a választási hadjárat? Az idô majd megmondja...

CSOMAFÁY FERENC

A puliszka összekötött bennünket.

Kétéves moldvai hányódásom idején nem volt szinte nap, hogy ne fogyasszak ebből a román nemzeti eledellé avanzsált szegényember-kenyeréből. Ott volt kiborítva mindig a konyhaasztal fából készült lapítóján. Hidegen, melegen, meredten, de ennünk kellett belőle, mert búzakenyér nemigen volt akkoriban.

Én legtöbbször villával vágtam.

Ion bá velem szemben ülve koszos "ötágújával" tekerte az oldalát. Úgy, ahogy az istállóból beérkezett. Ritkán mosott kezet. Különben a felesége, Elena néni főzött a legjobban abban a Moldova folyó völgyi dél-bukovinai faluban. Legalábbis falusfelei szerint. ő sokszor mosott kezet. Édesanyám figyelte ezt meg, amikor egyszer meglátogatott apámmal és a testvéreimmel. Megdöbbenésére háziasszonyom a puliszkafőző üstben tisztálkodott.

Akkoriban még jó volt a gyomrom.

Azért mégis kötöttünk egy egyezséget a házinénimmel. ő kirakta az ételt, de én csak akkor fogyasztottam el, ha ízlett. Ha meg tudtam enni az ebédet, az asztal fölött lévő ortodox naptáron bekarikáztuk azt a nevezetes napot. Hónap végén összeszámoltuk a karikákat, és akkor fizettem. Legjobban a tehéntúrós puliszkát készítette tejföllel. Ez lett Moldvában a kedvenc ételem.

Ion bá mindenivó volt.

Az udvar közepén nagy nyugalommal főzte a pálinkát akkor, amikor Erdélyben mindenki rettegve-dugdosva készített egy kis párlatot, nehogy elkobozzák üstjét és még jól meg is büntessék. Házigazdám ült békésen a csepegő hűtőkád előtt egy kicsi széken és várta, hogy csupra megteljen az egyszer főzött itókával. Ennél rosszabbat csak a falu postásánál ittam húsvétkor. Répából főzték, szinte meghaltam tőle.

Alig várták, hogy vakáció után visszatérjek Erdélyből. Hoztam mindig magammal a kétszer főzött, Nyárád menti "háziszőttest". Eleinte azt mondták, méreg, később itták jóízűen. A húsztagú tanári testület egy liter erdélyi tüzes víztől már szépen vigyorgott. Főleg ezért vártak vissza.

Különben sokat vitatkoztam tanár kollegáimmal.

Agyukat reménytelenül megfertőzte a kommunista történelemhamisítás. Hiába is magyaráztam nekik, hogy mi Erdélyben őshonosak vagyunk, nem Magyarországról telepedtünk oda, nem voltak képesek, vagy nem voltak hajlandók elfogadni a tényeket. Azt viszont elismerték, hogy Erdély kultúráltabb, és ha valaki Moldvából áttelepedik Transzszilvániába, az soha az életben nem kívánkozik vissza.

Ion báról lepattantak a történelemferdítő kommunista tézisek.

ő azt mondta egyszer főzött cujkáját szopogatva: "Tudja, tanár úr, az volt a jó világ, amikor Ausztria–Magyarországhoz tartoztunk. Bukovinában akkor rend volt, jólétben éltek az emberek, és nem hazudoztak nekünk összevissza. Sokat mesélnek az öregek ezekről az időkről, és mindig azt mondják: akkor jobb élet volt, nem adták jegyre a kenyeret, mint most."

Ebben a kérdésben Ion bával tökéletesen egyetértettünk. Nem ellenkeztem vele. Végre valami összekötött bennünket. A puliszkát leszámítva.

Csíki Sándor

    Az emberi DNS-kódon több mint tíz éve egy nemzetközi konzorcium 20 az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Kínában, Japánban, Franciaországban és Németországban létrehozott központjában több száz tudós vett részt.
    Munkájukat az amerikai nemzeti egészségügyi intézmények központjának mutatták be a Maryland állambeli Bethesdában. Az elkészült géntérkép a konzorcium tagjai szerint 99,99 százalékos pontosságú. Az Egyesült Államok, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Japán és Kína állam- és kormányfői közös közleményben erősítették meg a tudományos szenzáció hírét.
    Szép új világ: elkészült a teljes emberi géntérkép. Az emberi DNS-kódon több mint tíz éve egy nemzetközi konzorcium 20, amerikai, brit, francia, német japán és kínai központjában több száz tudós vett részt. Az évtizedes kutatómunkát koordináló központ igazgatója a bejelentés alkalmával nem fukarkodott az emelkedett jelzőkkel.
    Felirat: Dr. Francis Collins igazgató, National Human Genom Research Institute:
    "Történelmi jelentőségű nap ez. Ezen a napon megjelentetjük az élet könyvének első kiadását, melyhez örök időkre szóló használati információt mellékelünk és azt bárki által elérhető adatbázisba helyezük el. Évtizedeken át, vagy inkább évszázadokon át fogjuk látogatni ezt a nyilvános adatbázist." - fogalmazott Dr. Francis Collins igazgató.
    A tudósok bejelentették azt is, hogy a géntérképeket egy olyan internetes adatbankban helyezték el, amelyhez az egész világ tudósai korlátozás nélkül hozzáférhetnek. Elmondásuk szerint a teljes géntérkép birtokában most olyan új orvosi eszközöket szeretnének megalkotni, amelyekkel meg lehet érteni a cukorbetegség, a szív-, az ideg- és elmebetegségek és a rák örökletes tényezőit. Ugyancsak rövid távú cél olyan technológia létrehozása, amelynek segítségével 1000 dollár alatti költséggel elkészíthetik egy beteg teljes géntérképét