|
Kimaradások tán ingyenes a Nyugati Kapu
Kimaradások után
ingyenes
a Nyugati Kapu
Ismét megjelent a soproni
hetilap
Tulajdonképpen az lenne a legjobb, ha Önök
semmit
sem vettek volna észre: a kimaradásokat, hogy néhány pénteken nem
jelentünk
meg. A kimaradásokért elnézést kérünk. Titkon reménykedünk, ennyi idő
után
is elnéző lesz az Olvasó. Az előfizetőket a kiadó igyekszik
kárpótolni.
Szó se róla, magunk ugyancsak ijedten éltük át az újságtalan napokat,
aztán
a Magyar Újságírók Országos Szövetsége tisztújító küldöttgyűlésének
kezdetét
és végét, az azóta eltelt heteket. Tét a szakmai tisztesség
fenntartása
– mondta akkortájt a régi-új elnök, Wisinger István.
Csak ennyi?
Tulajdonképpen az lenne a legjobb, ha Önök
semmit
sem hallottak volna, a rosszindulatú pletykákat, a suttogásokat, nem
hallottak
volna arról, hogy betörtek a szerkesztőségbe, gépeket vittek el, értő
módon
megbénítottak minket. Ami ehhez írható még - a rablás előtti és utáni
időkből
- , azt felejteni lehet.
Tulajdonképpen az lenne a legjobb, ha Önök
semmit
sem vennének észre, ha senki nem csodálkozna, ámuldozna, hogy a
Nyugati
Kapu ettől a héttől újra a piacon van, a csatatéren, igaz, kicsit
megváltozva.
Szellemiségében semmiképpen. De: új helyen készül, a lapot a Széchenyi
nevével fémjelzett nyomda készíti Győrben, s ami talán a legfontosabb,
a régió hetilapja ingyen jut el az Olvasóhoz - egyelőre tízezer
példányban.
Meggyőződésünk, hogy akik a Nyugati Kaput
választják
a maguk számára reklámhordozónak, azok szintén jól járnak.
- Dögöljetek meg! – sziszegte gyűlölködőn
valaki
múltkor a telefonba. Semmi baj, hozzá vagyunk mi szokva, hogy
Sopronban
ilyen hang is van a Nyugati Kapuval kapcsolatban – már elég hosszú
ideje.
Hogy kollégáknak mondott lihegők döngölték a betonba lépten-nyomon.
Hogy
kaptuk a tanácsot: adjátok el egy külföldinek. Tíz esztendeje az
ausztrál
sportminiszter sajtótitkára, Dettre András mondta: „Egy veszélyre
azonban
figyelmeztetlek benneteket, ne adjátok el magatokat a külföldi
tőkéseknek,
mert az veszélyes dolog.”
Szavakkal van körülkerítve az életünk,
megesik,
hogy hirtelenjében – példa rá minden kimaradt péntek – vaskerítés lesz
belőlük, és ebbe a ketrecbe kerülünk. Kimaradnak számok. A világ
változása
ilyesmiken is mérhető. Ellenségeink természetesen örültek
ennek,
az úr a telefonba belehahotázott, és megfogalmazta, hová menjen
mindenki,
aki a Nyugati Kapunál dolgozik. A régió naplóját írjuk, nyolcvan hete
sértünk
érdekeket, tudván, másutt a dolgok másképp állnak, forognak, más
színűek.
Való igaz, az emlegetett mondatra hirtelen érzékenyek lettünk,
régi
időkre gondoltunk, amikor egy városban megjelenhetett három-négy
napilap,
kormánypárti, liberális, radikális, vagy krajcáros hirdető újságot
adtak
ki a városba érkezők igényeit kiszolgálva. A helyi újság mégiscsak
arra
való, hogy rögzítse a vidék jelenét. A helyi sajtó fénykora az első
világháború
kezdetéig tartott, rendkívül változatos volt. Az olvasó szolgálatát
tekintették
kiindulópontnak. De mondhatnánk, akkoriban még számon tartották
egymást
az emberek.
Reméljük, lesznek még
irigyeink.
címlap |
zóna |
archívum |
