Nem nagy kocsival, de nagy szívvel jöttek

Az utóbbi időszakban a soproniak észrevehették, hogy az utcákon és tereken egyre gyakrabban tűnik fel japán turistacsoport. Kedvesen, könnyed csevegéssel csodálkoznak rá ódon házainkra, a Tűztoronyra, s városunk megannyi szépségére. Az elmúlt hét elején viszont olyan japán hölgyek és urak tűntek fel, akik otthonosan mozogtak, mintha nem is vendégei, hanem lakosai lennének Sopronnak. Nem véletlen, hiszen közűlük többen jártak már itt, négy évvel ezelőtt, amikor baráti megállapodás született Sopron és a japán Kazuno városa között. Július utolsó szerdáján - talán azt is lehet mondani - nem mi láttuk vendégül a kazunóiakat, hanem ők vendégeltek meg minket saját városunkban. Elhozták nekünk nem csupán barátságos személyiségüket, hanem fogadtak minket hagyományosan előkészített teaszertartásukon, részesítettek bennünket a régi, termékenységért könyörgő szertartási ünnepségük gyönyörű zenéjében és táncaiban és kóstolót adtak fűszeres ételükből is.
 

Japán barátaink délben először hagyományos teaszertartásukon láttak minket vendégül. A tea kiosztása előtt előbb nádból készült cukrot adtak és megmondták, hogy a tea elfogyasztása előtt mennyi idővel kell elszopogatni. A teába magába nem tesznek cukrot. Ők zöld teát fogyasztanak, melyet nagyon egyszerű mintájú csészében szolgálnak fel, de mindegyiken van egy egyszerű virágdísz. Mikor átadják, a minta a teaivó arca felé látszik. Mikor az átveszi a csészét, úgy kell megfogni, hogy a minta kifelé látszódjék. Az ember nem veheti szájához a mintát. Ivás után a csészét vissza kell fordítani és úgy visszaadni. Ha valaki gyorsan akarja felhörpinteni a teát, szólnak neki, hogy lassan kell inni, élvezettel.

Teaivás elején és végén többször udvariasan meg kell hajolni.

A délután megrendezett Hanava Bajasi termékenység-ünnep történetét Kazuno polgármestere, Szugije Muneju mondta el: - Az 1300-as évekből, sintoista hagyományból származik az ünnep. Célja, hogy a nép könyörögjön Istenhez a termékenységért. Először a táncokat és énekeket csak fuvolával kísérték, 150 évvel ezelőtt az együttes kiegészült dobokkal és háromhúrú gitárokkal. Az ünnep külsőségiben egyre gazdagodott.
 

Szugije Moneju Kazuno város polgármestere

Készítenek egy nagy, kerekes, kétszíntes építményt, amit húznak és azzal együtt vonulnak fel és táncolnak. Van Japánban olyan város is, ahol az építményt kézben, hordszéken viszik. Természeti csapás, vagy jeles ember halálakor egyszerűbb kivitelű az építmény. Az ünnepet minden évben augusztus 19-én tart ják, mely gondolataiban, külsőségeiben egyre gazdagabb lett, s a könyörgést fejezi ki a jó termésért, a család egészségéért, a boldog házasságért. Idén Kazuno vidékén a jelek szerint fantasztikusan szép termés lesz, ennek megfelelően az ünnep is igen gazdagnak ígérkezik. Legutóbb egy soproni küldöttség részt vett nálunk a Hanava Bajasi ünnepen. Utána a magyar nagykövet kérte, hogy adjunk ízelítőt Sopronnak a fesztiválból. Most ezért vagyunk itt. Az ünnepi kétszintes építmény még szétszedve is túl nagy lett volna, nem fért volna be a repülőgépbe. Így nem nagy kocsival, de nagy szívvel jöttünk Sopronba bemutatni egy keveset kulturális örökségünkből.

A Fő tér színpadán már hangszereikkel várakoztak a díszes japán népviseletbe öltözött nők és férfiak. Az összegyűlt népes közönséget dr. Gimesi Szabolcs polgármester arra kérte, hogy amilyen szeretettel hozták japán barátaink ajándékaikat, olyan szeretettel is fogadják a soproniak. Szugije Muneju kazunói polgármester pedig annak a reményének adott kifejezést, hogy a bemutató segítségével tovább erősödik a két nép, a két város kapcsolata és barátsága.

Ezután különös ritmussal megperdültek a dobok (a japán polgármester maga is dobolt) és felzengtek az európai fül számára szokatlan dallamok. Nyitószámként a Hobajasit, a Hanava Bajasi ünnep fő zenéjét hallgathattuk. Ezután sorban következtek az ünnep darabjai, már a nők igen kecses táncával díszítve. A Nyihondaki, mely a dupla vízesés eleganciáját tükrözi, ami egy szikla miatt két ágra szakadt. A Gijon, ami Buddha és India utáni vágyakozásról szól. A Dzsinku, a városi össztánc, amit buddhista szerzetesek formáztak meg még a 17. században. A Kirinbajcsi a reggeli ködös, hegyes-völgyes táj hangulatát idézi.
 

Mint megtudtuk, Kazunóban a Hanava Bajasi ünnepet közvetlenül követi a Macsiodari ünnep, ami egészen szeptember közepéig tart, melyen minden este a város különböző pontjain tüzet raknak és körülötte énekelnek és táncolnak. A két egybekapcsolódó ünnepet Japán nemzeti kincsévé nyilvánították.

A soproni színpadon bemutatott ünnepi részletek alatt a japán szakács buzgón készítette a Corvinus konyhájában a japán ételt. Alapja a nálunk is közismert kifőtt tészta, melyet egy eléggé csípős, de finom szafttal öntöttek le. Ezt az ételt rakták azután kis tálkákba, hogy a bemutató közönségét megkínálják vele.

Igaz, kazunói barátaink visszautaztak messzi hazájukba, s ki tudja, mikor jönnek el ismét hozzánk. De fuvoláik, dobjaik és gitárjaik hangja még sokáig a fülünkben cseng.

Valtinyi Gábor