Hanawa Bayashi fesztivál 1999. július 28-29.
Japán fesztivál
Sopronban
1999. július
28-29.
|
Akik hallottak valamit a
Hanawa
Bayashi fesztiválról, azok jól tudják, hogy ez a speciális és
látványos
előadás a világon mindenütt érdeklődésre tart számot, Minnesotában
vagy
San Franciscoban, a cseresznyevirág-napokon éppúgy, mint a nizzai
karneválon.
Hogy ez nem véletlen, hamarosan tapasztalhatják a soproniak és a
környékbeliek.
|
Tudunk a japán emberekre jellemző
szépérzékről,
ami olyan jellegzetességekben nyilvánul meg, mint a kifinomult
elegancia,
az elegáns egyszerűség. Emlegethetnénk velük kapcsolatban az érzések
őszinteségét,
a gondolati világosságot, az érzelmek tisztaságát, az akarat
egyenességét,
sorolhatnánk az olvasott könyveket, legendákat, látott filmeket, a
régi
udvari élet és szokások dokumentumait, a japán kultúra különböző
témaköreit,
amelyek félreérthetetlenül sajátos értékrendet tükröznek.
Az, hogy Sopron a jövő szerdán megtelik a
keleti
zene hangjaival, biztos, amiképp az is, hogy Kazunoban - a leendő
testvérvárosban
- augusztusban van ez a fesztivál, tizenkilencedikén, naplementekor
kezdődik,
s tart pirkadatig. Muzsika szól Sopronban, tíz dob, három fuvola -
sajátos
hangszer a harántfuvola egy fajtája, az úgynevezett kagurabue -, két
shamisen,
háromhúrú gitár hallható, egy kézicsengő is. A fesztivál gyökerei a
sinto
vallásba nyúlnak, amely a japán hagyomány és műveltség legsajátabb,
leginkább
elidegeníthetetlen kincse. A sinto, „az istenek útja” nem zárt vallási
rendszer volt, inkább egyszerű természethit, mely a természeti
elemekben
és megnyilvánulásokban isteneket vélt felismerni. Ehhez természetesen
földművelési
rítusok, termékenység-kultuszok tartoztak, a legfőbb istenség a nap
istennője,
Amateraszu no Omikami, a fény, a meleg, az élet ősanyja. A hagyomány
szerint
a fesztivál kitűnő alkalom arra, hogy zenészek, táncosok, az
összegyűltek
az istenséghez szóljanak, hangulatát kedvező irányba tereljék,
imádkozzanak
a jó termésért, a boldog, sikeres esztendőért.
A dalok egy része Kiotoból - egykori nevén
Hejankjó
- származik, nemes ember adta közre, a legismeretebbek közülük a
Nihon-daki,
a Honbayasi és a Gion.
Tehát szerdán a Fő téren - rossz idő esetén a
Magyar
Művelődés Házában - kezdődik a fesztivál, csütörtökön a volt Megyeháza
épületében teaszertartással folytatódik, ami a Zen-szerzetesek
szokására
emlékeztet, s művészi tökélyre fejlődött. Ehhez választottuk
fekete-fehér
képünket: teaceremónia-szoba. A lényeghez a nyugalom és a dísztelenség
tartozik. Ugyan az egyszerűség benyomást kelti, de kialakításakor a
legkisebb
részletnek is nagy figyelmet szentelnek. Az előző oldalon található
színes
fotón a Himedzsi vár főtornya van. A Fehér Kócsag várának nevezett
erőd
fehér falaival legszebb példája a japán várépítészetnek. Ikeda
Terumasza
építette, a munkákat 390 esztendeje fejezték be.
Nyugati
Kapu
1999. július 19., hétfő 00:00
|