Hanawa Bayashi fesztivál 1999. július 28-29.

Akik hallottak valamit a Hanawa Bayashi fesztiválról, azok jól tudják, hogy ez a speciális és látványos előadás a világon mindenütt érdeklődésre tart számot, Minnesotában vagy San Franciscoban, a cseresznyevirág-napokon éppúgy, mint a nizzai karneválon. Hogy ez nem véletlen, hamarosan tapasztalhatják a soproniak és a környékbeliek.

Tudunk a japán emberekre jellemző szépérzékről, ami olyan jellegzetességekben nyilvánul meg, mint a kifinomult elegancia, az elegáns egyszerűség. Emlegethetnénk velük kapcsolatban az érzések őszinteségét, a gondolati világosságot, az érzelmek tisztaságát, az akarat egyenességét, sorolhatnánk az olvasott könyveket, legendákat, látott filmeket, a régi udvari élet és szokások dokumentumait, a japán kultúra különböző témaköreit, amelyek félreérthetetlenül sajátos értékrendet tükröznek.

Az, hogy Sopron a jövő szerdán megtelik a keleti zene hangjaival, biztos, amiképp az is, hogy Kazunoban - a leendő testvérvárosban - augusztusban van ez a fesztivál, tizenkilencedikén, naplementekor kezdődik, s tart pirkadatig. Muzsika szól Sopronban, tíz dob, három fuvola - sajátos hangszer a harántfuvola egy fajtája, az úgynevezett kagurabue -, két shamisen, háromhúrú gitár hallható, egy kézicsengő is. A fesztivál gyökerei a sinto vallásba nyúlnak, amely a japán hagyomány és műveltség legsajátabb, leginkább elidegeníthetetlen kincse. A sinto, „az istenek útja” nem zárt vallási rendszer volt, inkább egyszerű természethit, mely a természeti elemekben és megnyilvánulásokban isteneket vélt felismerni. Ehhez természetesen földművelési rítusok, termékenység-kultuszok tartoztak, a legfőbb istenség a nap istennője, Amateraszu no Omikami, a fény, a meleg, az élet ősanyja. A hagyomány szerint a fesztivál kitűnő alkalom arra, hogy zenészek, táncosok, az összegyűltek az istenséghez szóljanak, hangulatát kedvező irányba tereljék, imádkozzanak a jó termésért, a boldog, sikeres esztendőért.

A dalok egy része Kiotoból - egykori nevén Hejankjó - származik, nemes ember adta közre, a legismeretebbek közülük a Nihon-daki, a Honbayasi és a Gion.

Nyugati Kapu