|
,,A hazaszeretetet nem lehet kitépni a szívből"
A gyermekkor, a szülőföld, a barátok: olyan erős szálakat jelentenek,
amelyek révén az összetartozást, az idetartozást nem lehet elfelejteni.
Az V. Nagycenki Művészeti Napokon nyílt tárlat és az azt követő hangverseny
szünetében néhány pillanat állt rendelkezésünkre arra, hogy szót váltsunk
Széchenyi István két dédunokájával, a jelenleg Németországban élő báró
Wrede-Széchenyi Alexandrával és gróf Schönburg-Széchenyi Beatrix-szal,
arról, hogy mit jelent nekik Magyarország, a Széchenyi-név, a művészet;
milyen gondolatokkal jönnek Magyarországra, Nagycenkre?
- Hosszú évek óta folyamatosan, évente jövünk Nagycenkre -
mondta báró Wrede-Széchenyi Alexandra. Az őseink itt éltek, mi Hegykőn
születtünk, és Sopronba jártunk iskolába. Barátaink vannak itt, olyanok,
akikhez szívesen jövünk, akikkel még mindig tartjuk a barátságot. A gyermekkor,
a szülőföld, a barátok: olyan erős szálakat jelentenek, amelyek révén az
összetartozást, az idetartozást nem lehet elfelejteni.
- A zenét, a festészetet, a művészeteket, és azok művelőit támogatni
kell. Ezt a művészetpártoló szellemiség dédapánkat is jellemezte.
- Hogy nehéz örökség-e a Széchenyi név? Nem nehéz, akkor, ha a mából
a múltra visszatekintve megértjük azt, és megpróbáljuk a gyerekeinknek
is átadni azt a családi szellemi örökséget, amit kaptunk, azért, hogy majd
ők is továbbadhassák.
- A mai magyar fiataloknak pedig azt üzenem: a legfontosabb a szülők
iránti szeretet és megbecsülés, a jövőbe vetett bizalom, és amiből ezek
fakadnak: a hit.
- Szeretünk Nagycenken lenni; itthon egészen más az éghajlat; érdekes,
ahogyan a régi időkre emlékeztetnek az ismerős, és csak erre a vidékre
jellemző illatok: a virágillatok, gyümölcsillatok, és mindenekelőtt az
emberek, kedvességükkel. Ma virágot vittünk Széchenyi István nyughelyéhez,
ahol több csoportot látunk. Úgy érzem, hogy emlékét megbecsülik.
- A hazaszeretetet nem lehet kitépni a szívből - mondta gróf
Schönburg-Széchenyi Beatrix.
- Mi ugyan, ötven éve Németországban élünk, de magyarok vagyunk
és mindig is azok maradunk. Évente kétszer is jövünk Magyarországra, ezt
fontosnak tartjuk, jó érzés a nagycenki kastélyba visszajönni, amit akár
vissza is gényelhettünk volna, de nem akartunk, egyrészt a nagyon leromlott
állapota miatt….
- Dédapánkat nyilván, személyesen már nem ismerhettük, de a családi
,,örökségen", és írásain keresztül, amelyeket mind elolvastunk, és ma is
gyakran előveszünk, igen.
- A naplóját gyakran olvasgatom, és a gyerekeim kezébe is gyakran
adom; mindenkinek ajánlom: egy kitűnő, megszívlelendő gondolatokat tartalmazó
alkotás, amely még mindig aktuális, amely által nagyon jól megismerhető
dédapánk, és amelyből kiderül, hogy ki is volt ő valójában, hogyan gondolkodott.
- A Hídember premierjén természetesen, ott voltunk. Egy nagyon jó a
filmnek tartom, amelyben a Széchenyi Istvánt alakító színész, Eperjes Károly
kitűnően játssza, idézi meg Széchenyi Istvánt.
- A mai magyaroknak, a fiataloknak meg kell érteniük, egyik legfontosabb
dolog a hazaszeretet. Ezt hirdette Széchenyi István, nem csak írásaiban,
de tetteiben is.
T.É.
Kapcsolódó cikk:
V. Nagycenki
Művészeti Napok - ,,Fiatal nemzedék a történelmi emlékhelyen"
2003. augusztus 03., vasárnap 14:38
|
