|
Kapolcs, vagy amit akartok...
Megszokott forgalmi dugók, hatalmas tömeg, iszonyú mennyiségű program.
Így kezdődött – nem túl bíztató előjelek után – a tizenötödik Művészetek Völgye
Fesztivál.
Hat falu, nagyvenhat helyszín, közel kilencszáz kulturális esemény.
A számok önmagukban is elkábítanak. Az érdekes programok, koncertek,
kiállítások, gyermekműsorok szimpla felsorolása is órákat venne igénybe.
Nagyon idekívánkozik egy rekord megemlítése is. A tavalyi 185 ezer
látogatóval szemben idén több mint 200 ezer látogató szívhatta magába a
kultúrát.
Márta István első augusztusi, még zsenge de életet sugárzó, Kapolcsot
megmozgató négynapos minifesztiválja mára már egy multi rendezvénnyé nőtte ki magát,
ami már nem vonhatja ki magát a pénz hatalma alól. Egy olyan non-profit
vállalkozás, aminek 137 millió forintba kerül a megrendezése, és amely
összegnek a 40 százalékát hat minisztérium biztosította, nem nélkülözheti
az aktuális politikusok feltünését.
Sajnos, az idelátogató politikamentes politikusok miatt nem jutottam be
a Taliándörögdi Francia Udvarba, egy gyermekelőadáson (!) pedig,
az első sor összes székét lefoglalták a parlament házelnökének és t. kíséretének.
Tavaly pedig, éppen a volt igazságügy miniszter babakiállítását nyivánították
zártkörű rendezvénnyé a miniszterelnök látogatása miatt. Talán, ha egyszerű
szürke polgárként, saját autójukon, családi körben...., nem tudom.
Még szerencse hogy a Gástya árokban ott lehettem, amikor az Iliumi nők
első fejezetével megkezdődött a Pensylvanai színház vendégjátéka; Vígántpetenden
hatalmas kézművestalálkozó volt, a tehetségkutató színpadon pedig, egymást követték
a szárnypróbálgató előadók. Taliándörögdön Szőke András és csapata tágra
tárta az Ősök Háza kapuját, Öcsön felsorakoztak a Keleti Szél Fesztivál
filmesei, muzsikusai, Pulára beúszott a Bárka Színház, és megnyílt a Pajta
Mozgó. Monostorapátiban mindennapos vendég volt a Guzsalyas. Nagyon sok
jó programra pedig azért nem jutottam el, mert lehetetlen volt egyszerre
hat helyszínen ott lenni, vagy csak egyszerűen nem fértem be.
Ezeknél a dolgoknál talán kevésbé lényeges, hogy a 40 C fokos melegben
a multicégek műásványvize mellett még mindig nem lehetett hozzájutni a
helyinek mondható, Kékkuti ásványvízhez. A helybéliek és az alkalmi vendéglátók
több, kevesebb sikerrel próbálkoztak a vendéglátás minimumát súrolni, és
ha ez néha mégis sikerült, akkor az árak visszazökkentettek ebbe az anyagias
világba. Itt, ott körbenézve pedig, színes sátrakkal több ezren adtak méltó
körítést a völgynek a falusi házak portáin.
A tömeg pedig, csak hömpölygött és hömpölygött fel s alá a kultúra, a kirakodóvásár
és a sültkolbászos lángosszag közepette, a máskor oly csendes kis falusi
utcákon.
Tanulságok idén is vannak.
Ezekből talán, mindenki levonja a saját következtetéseit, mert ugyan,
igaz az a közmondás hogy ,,sok jó ember...", de nem biztos hogy minden
lát is. Ami viszont biztos, Völgyfesztivál volt és ha a mindenkori hatalom
is úgy akarja, akkor jövőre is lesz. Kár, hogy a közönség igénye és Márta
Isván lelkes csapata nem biztos hogy elég ahhoz, hogy életben tartsa az
ország egyik legnagyobb kulturális
fesztiválját akár rekordok nélkül is.
Széna
2003. augusztus 12., kedd 23:58
|
