Huszonkét mesterség a soproni néprajzi kiállításon

A Kézművesség-népművészet című állandó kiállítás megnyitásának 10 éves évfordulóján dr. Domonkos Ottó néprajzos, Pro Urbe-emlékéremmel kitüntetett nyugalmazott múzeumigazgató, A magyarországi kékfestés című könyv és számtalan tudományos publikáció szerzője emlékezett a kezdetekre.

- Ez annak a múzeumi programnak a megkoronázása volt, amit évtizedeken át tudatosan fejlesztettünk ki a belvárosban. Már az ötvenes években, a hazai idegenforgalom fellendülésekor láttuk, hogy a Deák téri anyaház kiesik a forgalomból, és nem érdeme szerint látogatják. A 80-as évekig 24 lakást szabadított fel a város műemléki, múzeumi célokra. Mire felújították ezeket az épületeket, már kész volt a kiállítás: a raktári készletünkből hiányzó anyagot vásárlással, ajándékozással pótoltuk. Olyan várostörténeti, művelődéstörténeti anyagot sikerült bemutatnunk, amivel akkoriban más város nem rendelkezett. Ezerkilencszázötvenhat áprilisában a Lábasházat kézműves anyaggal, hatvanháromban a Fabricius-házat régészeti tárlattal nyitottuk meg. Az állandó kiállításon fél évig dolgoztunk, az utolsó egy hónapban már éjjel-nappal. A vitrineket házilag terveztük, Kücsán József néprajzos kollégám keze munkáját dicséri a kivitelezés. Történészünk, dr. Környei Attila volt a nagy üvegvágónk. Kellemes érzésekkel gondolok vissza erre az időszakra. Tíz év után összehívtuk az akkori résztvevőket. Huszonvalahányan voltunk együtt, olyanok is, akikkel rég nem találkoztunk.

- A rendkívül gazdag soproni anyag alapján bemutattuk, hogy a kézművességnek milyen szerepe volt a falu anyagi kultúrájának alakításában. Ehhez jó térképek szemléltették a város – mezőváros - falu kapcsolatát a mesterségek, mesterlegények, inasok vonatkozásában. Ilyen méretű kézműves kiállítás nincs több az országban. Bemutatja huszonkét mesterség történetét 80 négyzetméteren közel kétezer tárggyal, fél vagy egész műhelyekkel együtt.

- Ezerkilencszázötvenkettőben kerültem Sopronba. Akkor hárman voltunk tudományos dolgozók: dr. Csatkai Endre múzeumigazgató, művészettörténész, dr. Nováki Gyula régész meg én. Ezerkilencszázhatvanháromtól voltam a múzeum igazgatója 26 éven át. Tudományos tanácsadóként a mai napig alkalmazásban vagyok, így lassan 50 éve, hogy itt dolgozom. Amikor nyugdíjba mentem, azt mondtam az utódaimnak: gyerekek, létrehozni egy múzeumot jelentős dolog, de megfelelő színvonalon tartani nem kisebb feladat. Ennek kiváló irányítója Kücsán József néprajzos kollégám. A múzeum fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseim teljesültek, most még meg kell írnom, ami az évtizedek során felgyülemlett bennem.

Torma Margit