|
Kiálts Arad felé
1848-1849: forradalmi líra zenében
A soproni Erdélyi Körben az aradi vértanúkra emlékeztek.
1849 október hatodika ezer éves történelmünk egyik
leggyászosabb napja, a rá való emlékezés mégis lélekemelő. A sokáig
titokban hullatott könnyek megtisztítottak és köteleztek, mint ahogyan
azok is, amelyeket ma már Erdélyben sem kell titkolni: a fájdalmasságukban
kristályosító, erőt adók, reménykeltő pillanatokkal töltik meg mindennapjainkat.
Az Erdélyi Házban két erdélyi művésznő előadása idézte fel, a magyar történelem
felemelő pillanatait: 1848 március idusát s annak szomorú záróakkordját,
gróf Batthyány Lajos miniszterelnök pesti és tizenhárom tábornok aradi
kivégzését.
„Az erdélyi magyar nyelvű művészek, a főiskolák
és iskolák elkötelezett feladataik kozé sorolták a mindeddig tilos történelmi
témák újraélesztését.“ - mondta egy interjúban Incze-Gergely Katalintól,
aki zeneszerző, a kolozsvári Művészeti Főiskola énektanára, az ottani Magyar
Opera korrepetitora, állandóan tevékenykedő, a magyar kultúra ügyeit szívén
viselő, kitűnő művésznő. Csodálatos erejű, ritmusvilágú, népdal és verbunkos
elemeket ötvöző, lelkesítő zenét írt az 1848-as magyar forradalmat megéneklő
költői alkotásokhoz.
Az Erdélyi Körben énekelt '48-as versekkel
állt a közönség elé Sopronban Zorkóczy Zenóbia és Incze-Gergely Katalin,
a versek között Kossuth korabeli történelmi feljegyzéseit szép férfihangon
Gáspár Tibor színművész szólaltatta meg.
Énekelt versek visszafogott és néha szabadjára engedett
indulatok a szabadság és az igazság szolgálatában, az aradi vértanúkért
fellobbanó mécsesek lángja és minden életét a hazáért áldozó hősért: kiáltás
Arad felé; az 1849-es Arad és a mai felé egyaránt..
Meddig kell még kiáltani?
T.É.
2003. október 06., hétfő 23:22
|
