|
Emléktábla a legendás hírű cégvezetőnek
A közelmúltban avatták fel a GySEV-palota első emeleti
fordulójában Lisiczky Lajos (1922-1983) GySEV igazgató emléktábláját. Az
ünnepségen dr. Józan Tibor vasútigazgató emlékezett a GySEV legendás hírű
vezetőjére, akinek életútját, tevékenységét, a GySEV és Sopron életében
betöltött szerepét méltatta.. A rendezvényen szép számban vettek részt
Lisiczky Lajos családtagjai, barátai tisztelői.
Lisiczky Lajos bronzba öntött emléktáblája Veres Gábor
művész alkotása.
Lisitzky Lajos a somogyi Zákány községben született
1922. december 5-én.
A vasutas nagycsalád anyagi ereje csak arra volt
elég, hogy a törekvő, értelmes fíú megkapaszkodhassék a Magyar Államvasutak
ranglétrájának legalsó fokába.
A katonaévek, a front, az orosz fogság, majd Pécs,
Nagykanizsa, Balassagyarmat után 19960-ben került Sopronba a GySEV soproni
igazgatóságának élére.
Lisiczky a cég szállítási teljesítményt igen rövid
idő alatt kétszeresére emelte. Ezt azzal érte el, hogy a szorosan vett
szállításon kívül kiegészítő tevékenységekkel is növelte a bevételt. Ilyen
volt a raktározás vállalása, a fertőtlenítés, a csomagolás elvégzése. Természetesen
nem ingyen, hanem valutáért. Lisiczky a szakmai munkája mellett a város
közművelődési életében is részt vállalt.
Bekapcsolódott a Műszaki Tudományos Egyesületek
Szövetségének munkájába. Rövidesen megválasztották a Közlekedéstudományi
Társaság helyi csoportjának elnökévé.
A saját háza táján azon volt, hogy a vasutasok munkáját
és életkörülményeit javítsa, a vállalatot megújítsa. Megismervén a várost
és problémáit, egyre többet tett az idegenforgalomért. Egyik kezdeményezője
volt a Soproni Ünnepi Hetek Nyugatra nyitásának. Még csak három éve dolgozott
Sopronban, amikor elérte - másokkal együtt - a vasfüggöny legalább időszakos
felhúzását.
Lisiczky nem törődött az ellenzőkkel: folytonosan
növelte a GYSEV szerepét a régióban, és azon volt, hogy a rögtönzések helyett
jól átgondolt fejlesztési tervekkel alapozzák meg az idegenforgalmat mint
a jövő felvirágzásának eszközét. A kisvasutak országos visszafejlesztése
idején - 1972-ben - megindította a Nagycenki Múzeumvasutat, megépíttette
a Lokomotív Szállót, fejlesztette a vasutas sporttelepet.
Felépítették a Keleti Rendezőpályaudvart, és 1977-ben
átadták a forgalomnak a vadonatúj állomást. Közben úgy mődosították a vállalat
alapszabályát, hogy lehetősége legyen idegenforgalmi és vendéglátóipari
tevé-kenység gyakorlására is.
Felépült a Hotel Sopron, megalakult a Locomotiv
Tourist és az igazgató megnyerte magának Friedrich Károlyt az üdülők kalauzolására.
- Üzletpolitikánkban nem ismerjük a “nem" szót - nyilatkozta. Tíz-tizenöt
évvel járt előbbre a hivatalos vezetőknél, amiért sokszor kapott megrovást.
Pedig a részvénytársaság a nyolcvanas évek végére nemzetközileg ismertté
vált, s egyre nagyobb bevételének kétharmadát valutában számolhatta. Nélküle
aligha sikerülhetett volna így. Különösen nem abban a gyanakvó, minden
kezdeményezést fékező légkörben. Ezt a folytonos tevékenységben élő embert
1982 végén, amint lehetett, nyugdíjazták. Lőveri kertjének csendje nem
hozhatott számára vigasztalást. Alig egy év múlva, 1983. szeptember 28-án
befejezte életét.
Lisiczky Lajos követésre méltó életpályájának összefoglalását a
Quint Kiadó gondozásában megjelent Aranykönyv 2002 kiadványban Hárs József
helytörténész írta meg, akinek írása a Lisitzky Lajosra emlékező táblaavató,
és egyben írásunk forrásául is szolgált.
2003. oktĂłber 28., kedd 13:57
|
