1949-ben írta Arthur Miller "Az ügynök halála" (Death of a Salesman) címmel az immár halhatatlan, örökérvényű darabját (1952-ben már meg is filmesítették), melyet a hét végén mutat be Sopronban a Petőfi Színház. Mindez immár 44 évvel a magyarországi bemutató után (1959) történik. A mű születésekor elnyerte a kritikusok díját és Purlitzer díjat is hozott Millernek. Az "ügynökben" a szerző az amerikai, a jó módért veszélyes morális kompromisszumokra is képes életet ítéli el. Az expresszív felhangoktól sem mentes dráma Miller legszéleskörűbben bemutatott műve.
Arthur Miller talán nem tudta, talán nem is akarta kikerülni a megírással együtt várható családi konfliktust, melyet késleltetve ugyan, de eleve várhatóan a mű létező valós alapja okozott zsidó gyökerű családi környezetében. A dráma kapcsán több "közösségi" vád is érte a szerzőt, pl. hogy "dejudaizálta" az eredetileg zsidó darabot (Joseph Buloff : "Toyt fun a Salesman"). Sok érv hangzott el pro és kontra, noha Miller soha nem tagadta meg származását, és más darabjaiban is (Közjáték Vichyben és a Törött szemüveg) foglalkozik annak a közösségnek a helyzetével és problémáival, melyből származott. Talán az átlag amerikai kialakulásáról beszél, talán arról a mindent összedaráló, képlékeny emberpéppé alakító "népkohóról" ír, amiről Mary McCarthy azt írja:"(Loman) nem lehet zsidó, mert "amerikainak" kell lennie... Ő a nagybetüs Emberi Lény anélkül, hogy sava-borsa, jellege lenne..."
1967-ben derült fény arra, hogy az "amerikai álom" tragédiája, mely mindenütt sikert aratott - akár azért, mert benne az amerikai életforma kritikáját vélte az abban még nem részesülő nagyérdemű látni, akár azért, mert az életforma már elérte a bemutató országát, és tapintható valósággá vált egyéni sorsokon keresztül -, személyekhez köthető, valós helyzetekkel, a valóságban élt-élő alakokkal -, mint létező valósággal bírt. Az ügynök unokája, Mary Ann Newman is ekkor tudta meg édesapjától, aki szintén házaló ügynök volt, és különböző női holmikat próbált eladni a Középnyugaton, hogy az ügynök alakjában nagyapját, Manny Newman-t láthatja, és az apa is "szereplője" a darabnak.
Miller életrajzi regényében is megemlékezik a történeti magról, amikor így ír: "Zavaros félhomály, szex, álmok, hazugságok, kitalálások légköre és főleg a meglepetéseké. Nem tudtam úgy a házuk felé indulni, hogy ne éreztem volna: valami különös fog történni."
Alapvető kérdésünkre megoldást maga a szerző is kínál, amikor a darab legújabb előszavában arról ír, hogy Lomanék zsidók ugyan, de vajmi kevés köti őket a zsidósághoz: egyszerűen elvesztették múltjukat. Megfosztatásuk a gyökereiktől, elszigeteltségük, bármiféle etnikai, vallási vagy kultúrális kontextus hiánya: ezek ama részletek, amiket a kritikusok hiányoltak, és ezek a tulajdonságok tették őket annyira kiszolgáltatottá azoknak a hamis amerikai értékeknek, amelyek végülis pusztulásukat okozták.
A családi kapcsolatok részleges megszakadásával "fizetett" a szerző a darab megírásáért...
Nyilván a színházi előadás alatt senki nem azt elemezgeti magában, de talán nem felesleges előre tudni, hogy a szerző a darabban jelentős dramaturgiai újítással élt, mely a maga természetességében, szerves beépítettségében nyilván nem tudatosul az élmény akut hatása alatt álló nézőben. A Miller-i realista dramaturgia új eleme a témához-elbeszéléshez tulajdonképpen nem illő gyorsasággal váltogatott képek és helyszínek sokasága, melyek közül így könnyen kiválaszthatók a jelenbe beillesztett, ott megjelenített, de nem ott és akkor történő események sorozata. Így a színpadon, Willy Loman mindenkori jelenében szembesül szereplő és néző az illúziókkal, és otthon, ezen eszközök segítségével a drámát "csak" olvasó is teljes szépségében élvezheti a műfaj eme remekét.

Párkányi Raab Péter szobra