Valahogy sohasem sikerül problémamentesen bejutnom a World Press fotókiállításra. Hol egy osztálykirándulásba botlom, hol olyan apróságokért alakul ki nézeteltérés a jegyszedőkkel, mint hogy hol a sor vége. Ilyen felütés után néztem vissza a sajtófotósok szemüvegén keresztül mi is történt 2003-ban. A világon a helyzet változatlan. Első benyomásaimat leghívebben ezzel, az egyik legismertebb Remarque regény címére hajazó szójátékkal jellemezhetném.

Az idei fotók között akadtak olyanok, amelyek a palesztin-izraeli konfliktust, a fekete kontinensen zajló polgárháborúkat, vagy az Indiában egy hindu vonat felgyújtásával kezdődött, majd utcai zavargásokba torkolt iszlám-hindu ellentétek véres valóságát mutatták be. Pár kép erejéig bepillantást nyerhettünk a kommunista Észak-Korea szocreál hétköznapjaiba, vagy egy New York-i drogos anya és még fiatalkorú, ám ugyancsak kábszereken élő fiának és haverjainak életébe.

Az erőszakot elénk táró fotók élét azzal kívánták tompítani a szervezők, hogy szétszórtan állították ki azokat, közöttük egy-egy békésebb témájú intermezzóval. De még így is az az érzésem támadt a hindu szomszédaikkal vívott harcban megsebesült muszlim férfiakat, vagy egy lázadó katonák által pisztollyal fenyegetett, rémült pillantásával az objektívon át segítségemet kérő férfiről készült képeket nézve, jó sajtófotót csak a borzalmakról lehet készíteni. Erre a fílingre erősítettek rá a Születés Templomába menekült palesztin fegyveresek “fogságát” és a kötelező Bosznia aktuális helyzetét megörökítő képsorok. Az utóbbiról készült felvételek megrázóan mesélik el a balkáni lőporos hordó egyik “hungaricumát” a naponta feltárt tömegsírokat, és a tetemek sokszor lehetetlen azonosításának hosszadalmas procedúráját.

A véres valóság után üdén hatnak egy tehetséges magyar fotósnak, Gardi Balázsnak az ugyancsak küzdelmes, ám ártatlanabb tornászvilág debreceni vébéjén ellesett momentumai. A földkerekség békésebb arcát mutatják meg a közelmúltban visszavonult divatcézár, Yves Saint Lauren életének és utolsó Haute Couture-jének bemutatóján elkapott pillanatai. Mielőtt azt hinném minden rendben, kénytelen vagyok szembesülni - a kísérő szöveg szerint - az angolok életéhez szervesen hozzátartozó ivást bemutató sorozattal, amelyről ki-ki a saját vérmérséklete szerint eldöntheti humoros, vagy inkább elszomorító a pubok világa.

A számtalan témát boncolgató, érdekes módon Irakkal és Afganisztánnal alig, vagy egyáltalán nem foglalkozó World Press sajtófotó-kiállítást a Néprajzi Múzeumban november 16-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Zárásként elgondolkodtatónak tartom, hogy a plakátokon megint egy “háborús” kép népszerűsíti a kiállítást.

Budapest, 2003. november 9.

Stöckert Dávid
 

Fotó: www.nol.hu