|
Át kell értékelnünk a világot...
A globalizáció és a nemzeti identitás
Korunk alaptendenciája életünk, sorsunk meghatározója
a globalizáció.
Magyarul: a világ nemzetköziesedése. E folyamat
a nagy földrajzai felfedezések, az eredeti tőkefelhalmozások és az ipari
forradalom óta a nemzetközi viszonyok alaptendenciája, a világrendszer
fő változási útja.
E globális fókusz (világegészében gondolkodás az
egész világot érintő kérdésekről) a tudományos gondolkodásban a 60-as évek
végén a 70-es évek eleje óta van jelen: majd elterjedt általánosabban a
közgondolkodásban is.
Az életünket meghatározó világfolyamatokat értékelő
globális megközelítést, értelmezést és megoldási kísérleteket paradigma
(modell, minta)- váltásként értékelhetjük. A világglobalizációból kiindulva
át kell értékelnünk a világot, a világban végbemenő folyamatokról, az emberi
nem jövőjéről kialakult nézeteinket.
A téma értő kutatója, Tóth László azokkal ért egyet,
akik a globalizációt a nemzetköziesedés folyamatába helyezik és a nemzetköziesedésnek
a 70-es
évtizedeiben érzékelhető új szakaszaként értelmezik. Szerinte e folyamat
eredményeként egy egységes rendszerként értelmezhető világ-egész
jön létre. A globalizáltság eme szintjén a világrendszer egyes alrendszerei,
a természetes és művi környezet, a gazdasági, a kulturális, a katonai és
a politikai szférák között a kölcsönhatás ma már oly mértékű, hogy az egyikben
bekövetkező (bekövetkezett) változások a többi alrendszerben is mélyreható
és maradandó változásokat okoznak.
A tudományos és a technikai folyamatok által indukált globalizáció
(egyre erősődő, sodró) folyamat olyan emberi világközösséget eredményez,
mely közösségben az emberek, az embercsoportok – gazdasági, társadalmi
és kulturális fejlettségbeli szintjüktől, ideológiai és vallási nézeteiktől,
értékrendjüktől, kulturális paradigmájuktól független – egymással szoros
és kölcsönös kapcsolatba és függésbe kerülnek. Az által is, hogy a világglobalizáció
folyamata során a XX.század második felének tudományos – technikai-informatikai
– forradalma új szakaszt és új minőséget eredményezett, a jövőben
– a technikai fejlődés által meghatározottan – újabb globalizációs változások
várhatók. Másfelől – bár a világ alaptendenciája a nemzetköziesedés – ez
nem megy át a maga teljességében globalizációba. A jövőben is helyük, terük
és szerepük lesz a nem globális (lokális, szubregionális és regionális)
folyamatoknak is.
A globalizáció folyamata révén emelkedik a világegész
szerveződési-fejlettségi szintje, a termelőerők, pedig egyre inkább internacionalizálódnak,
illetve szupranacionálodnak. Ugyanakkor a mai nemzetköziesedő világban
a helyi (lokális) krízisek, konfliktusok is felerősödnek és nemzetközi
jelentőséget kapnak.
Azon vélekedésekről, miszerint a globalizáció folyamata
nem csupán az objektív tényezők által – lásd: tudományos és technikai fejlődés
– meghatározott: hanem sz új világrend az egyvilágos utópia hívei
általi is befolyásolt és gerjesztett folyamat, itt nem áll módunkban –
a jelzésen túl – részletesen szólni.
A globalista látás- és gondolkodásmódot tükröző
utópiák igen változatosak és többvetületűek. Híveik szerint korunk hatalmi-politikai
globalizációja egy régi utópia végső állomása, az új kor – (a New
Age)- új világrendje – (a New World Order) felé vezető úton: Ezen utópia
hívei az új kor a világrendjét hivatottak megvalósítani – mint mondják
– ,,természetesen" a jövő, a és az emebriség érdekében.
Ezen új kor és új világrend elképzelések belső magja
egy régi utópia, mely ott munkál az ember ősi elképzelésében a tökéletes
államról, ott a platoni ideában, ott az olyan eljövendő állami
berendezkedésben, – az új világ új rendjében –;, ahol majd egy világelit
által globálisan és racionálisan igazgatott gazdaság funkcionál, az emberiség
dolgaiban, földgolyónk hatalmi-politikai kapcsolataiban is az értelem és
a rend dominál.
Anélkül, hogy azonosulnánk a szerzőkkel, megemlítjük,
vannak – mint például Pat Robertson –, akik azt állítják, hogy a globalizáció
objektív folyamatával párhuzamosan az új világrend készül is, tehát
,,csinálódik"
is, és az új világrend híveit a nagy pénzügyi, banki-alapítványi
körökben kell elsősorban az utópia mögött keresnünk, azzal a nagyon is
világos elképzeléssel, hogy a világ pénzügyi-gazdasági és politikai irányítását
ők ellenőrizzék, befolyásolják – végső fázisában – a kezükbe vegyék.
Arra vonatkozóan, hogy és kik által készül
az új kor új világrendje és az mit hozhat az emberiség számára – egyebek
mellett – ezt írja: ,,Egyetlen szál köti össze a Fehér Házat, a Külügyminisztériumot,
a külkapcsolatok tanácsát, a trilaterális bizottságot és a New Age-esek
titkos tanácsát.Az új világrendre való törekvés. Fel kell számolni a nemzeti
szuverenitást. Világkormányt, világbíróságot, világbankot és valutarendszert
kell létrehozni és egy világelitet mindezek irányítására..."
Politológiai értelemben a globalizáció a világhatalmi-politikai
viszonyoknak a viszgálatát jelenti és a II. világháborút követően az Egyesült
Államok világpolitikai-világhatalmi szerepvállalása során nyert polgárjogot
a politikai gondolkodásban, illetve a gyakorlatban. A II. Világháború után
– az USA fokozottabb világpolitikai szerepvállalásával egyidejűleg – megszaporodtak
a világglobalizációra és a leendő új világrendre utaló elméleti
írások.
Példaképpen: Zbigniew Breziski (Carter elnök nemzetbiztonsági
tanácsadója) így ír 1970-ban a Between Two Ages (Két kor között) című könyvében:
,,A fejlett országok fokozatos közösséggé formálása nagyszerű kivetítődése
lesz éledő globális tudatunknak, a gyorsan terjedő tudományos és technikai
információkra való konvertálás az emberi problémák gyakorlatiasabb megközelítését
teszi lehetővé, mindkettő pedig egy személyre szabott, racionálisabb humanista
világkép elterjedését segíti elő, amely fokozatosan kiszorítja majd az
intézményesített vallási, ideológiai és erőteljesen nemzeties látásmódokat,
amelyek a modern történelmet dönő módon meghatározzák..."
Okkal mondjuk, hogy a politikában évtizedek óta
beépült a globális szemlélet, és az is látnivaló, hogy az erőteljes globalizációs
folyamatok évtizedek óta több síkon is zajlanak. A hatalmi-politikai globális
együttműködés kényszere: itt meghatározó tendencia a ,,multik" térnyerése,
behatolásuk az új piacokra. A transznacionális vállalkozásoké, melyek koronként
egy-egy államot, középhatalmat is meghaladó pénzügyi erővel és politikai
befolyással bírnak. Ugyancsak erős az ökológiai, környezetvédelmi-természetvédelmi
érvrendszer.
Eltekintve, hogy netán ,,csinálják-e" az
új kort és az új világrendet hogy készül-e Huxley ,,Szép új világ"-a,
látnivaló: a nemzetköziesedés meghatározó az emberiség útjának, történetének
jelenlegi szakán. A volt amerikai szenátor, Goldwater konzervatív
víziója pedig már arról szól, hogy ma már a gazdasági hatalom képes megkerülni,
sőt irányítani bármely nemzet politikai hatalmát. ,,Ha pénzügyi fronton
összeomlik a nemzeti szuverenitás, a média és egyéb közvéleméyn-formáló
erők segítségével (mediokrácia! - B.J.) a politikai és a katonai
szuverenitás is megdönthető... Napjainkra a kamatos kamatra épülő bankrendszer
maitt az adósság exponencinális felhalmozása olyan szörnyeteget eredményezett
hogy nincs az a központi jegybank, bankhálózat, kormányzat, amely
kezelni tudná. Az adósságbuborék szétpattanása előrevetíti a vliág legszörnyűbb
pénzügyi katasztrófáját..."
Mi a helyzet a világglobalizáció és Kelet-Közép-Európa
– pontosabban: a hely ahol mi élünk: Közép-Európa keleti fele – viszonyában?
Mértékadó tanulmányában Szűcs Jenő (1983) Európa
három történeti régiójáról értekezik. Történeti-kultúrtörténeti kőzelítéssel
megrajzolja a ,,Nyugatot", valamint az ellenkező pólust , a másik
markáns történeti régiót, Kelet-Európát.
E régióhatárok elesztikusak, egy-egy földrajzilag
meghatározott területen egyszerre akár több régióképző tényező is jelen
lehet, és ,,erőtereik" nem feltétlenül pontosan fedik le egymást.
Különösen amióta erőteljessé vált a művi környezet
szerepe a régióképzésben. Valamint a régiót alakító tényezők, illetőleg
azok szerepe időről-időre változhat.
Nem elhanyagolható a hatalmi-politikai tényezők
szerepe sem, amikor a régiók térbeli kiterjedésének változásairól gondolkodunk.
Minderre is figyelemmel – akár Bibó Istvánnál, akár
Szűcs Jenőnél – Európa nyugati és keleti régiója között földrajzilag is
behatárolhatóan megjelenik a Közép-Európa mint (szub)régió. E jelzős
,,köztesrégió",
,,Schüttenzone";, komprégió", ,, mely Európa nyugati és keleti fele
között ,,ingázik", ,, lökődik a történeti időben " lehorgonyozatlan. Szira
Tamás szavával ,,törmelékrégió". És persze kisállami régió – a hozzá
illő, Bibó István által kifejtett – kisállami nyomorúsággal!
Azután régóta és jellemzően: válságövezet. A maga
alkotta ,,struktúrája", ,,természete" szerint egyaránt expanzív
Nyugat és Kelet közé préselt ,,köztes- Európa". Európa
tektonikus középvonala húzódik itt: e labilis, nem szerves fejlődésű
térségben a feszültségek időről-időre konfliktusba, háborúba torkolltak.
Periférialét, gazdasági periféria, megkésett és torzult polgárosodás, civilizációs
hiátus, hatalmi-poiltikai torzulások, torz szerkezetű társadalmak, kvázi
demokráciák és féldikatúrák. Ugyanakkor a múltban mélyen gyökerező gazdag
kulturális paradigma: ez is Közép-Kelet Európa.
A globalizáció, a regionalizáció és a nemzeti szuverenitás
összefüggéseinek a vizsgálatát különösen fontossá aktuálissá és izgalmassá
teszi a szovjet blokk és az államszocialista politikai-gazdasági modell
összeomlása a szubrégióban. E változások hatása az európai nagy régióra,
de világpolitikára és a világgazdaságra is
jelentős másrészt e történeti változások ma még beláthatatlan, erőteljes
folyamatok és törekvések indukálói lehetnek a régióban globális szinten
is.
Jellemző (szub)régiónk tavaszias, jégzajlásos állapota,
valamint a világ képlékennyé, instabillá vált hatalmi-politikai viszonyai.
A világgazdaságban pedig a klasszikus ipari forradalomhoz mérhető változásokat
éljük. Az ember mindezt – globális és lokális viszonylatban – megérteni
és megértetni kívánja. Érteni és
befolyásolni, és a futurológia segítségével előremenni a harmadik
évezered felé: elkészíteni a jövő várható szcenárióit, a lehetséges jövőforgatókönyveket.
Javallt gondolkodásunk legyen kétirányú: a lokális-állami-nemzeti
problematikát a szubregionális és a regionalitás tükrében célszerű megvizsgálni.
Majd e vizsgálat elvégzendő a globalizáció nézőpontjából.
Ugyanakkor elengedhetetlen a globális kérdések regionális
és helyi érdekű vizsgálata . E komplex oda-vissza ható gondolkodás eredményezhet
használható felismeréseket, jövőképes építkezéseket Kelet-Közép Európának
is, mely a korábbi mesterséges elszigeteltségből – hirtelen – és igen rossz
anyagi-erkölcsi-politikai kondíciókkal lépett ki a világglobalizáció színterére.
Miután e világglobalizáció objektív és erős folyamat
és tőlünk (törekvéseinktől) független is folyik, itt az alapkérdés, milyen
szinten, színvonalon, kondíciókkal tud csatlakozni Kelet-Közép Európa a
nemzetköziesedő világhoz. Ez az ún. modernizációs viták lényege e
térségben, és az eltérő, modernizációs csatlakozási-felzárkózási
elképzelések is itt gyökereznek.
Kondícióink, esélyünk akkor lennének, ha a térség elkerülve az újabb történelmi zsákutcát
(,,valahol utat veszítettünk") nem a régi beteg köreit futja tovább, egy újabb, kívülről vezérelt globalizációs világpolitikai kényszerpályán
haladva.
Borbély József
(A cikk Borbély József, a Nyugat-Magyarországi Egyetemen gazdaságtörténetet
és politikaelméletet tanító egyetemi adjunktusának 2003. november
13-án a Magyar-Lengyel Baráti Kör rendezvényén tartott, A globalizáció
és a nemzeti identitás Kelet-Közép Európában című előadásának írásos változata. A fotón a szerző)
2003. november 13., csütörtök 22:04
|
