Zenei életünk értékeit gyarapította

Kilencven évvel ezelőtt Kismartonban született az országos ismertségnek örvendő Lomoschitz Pál zenepedagógus. A Bartók és Kodály nyomdokain haladó tanár mérhetetlenül sokat fáradozott Sopron zenei értékeinek gyarapításáért, a muzikális hagyományok és kincsek megőrzéséért. A kilencvenedik születésnapját március 8-án ünneplő, kiváló egészségnek örvendő Lomoschitz Pált - számos zenei elismerés birtokosát - kecskeméti születésű felesége, Csorba Sári agrármérnök, biológiatanár társaságában otthonában köszöntöttük.

- Kedves tanár úr! Szálfa egyenes tartása, kicsattanó egészsége láttán óhatatlanul felvetődik az emberben a kérdés: minek köszönheti kilencven évesen kiváló szellemi frissességét, jó állóképességét?

- Családunkban hagyományos volt a mozgás és a természet szeretete. Az ezekből adódó örömök feltétlenül hozzájárulnak a vidám életszemlélethez. Igyekeztem apám örökét továbbadni fiaimnak és unokáimnak. Aktív szólóhegedűsként, pedagógusként örökké a fiatalság köreiben mozogtam. A tőlük átvett frissesség, lendületesség szintén öregedésgátló. Tizennégy éves koromban nem repülőgépen, hanem kétkeréken, sok élmény közepette jutottam el például Münchenbe. Életem során jeles úszó olimpikonokkal volt kapcsolatom. Akkori termetem, adottságaim lehetővé tették, hogy velük együtt szálljak vízbe. Fiaimmal gyakran úsztam a Balatonban ezer-ezerkétszáz métert naponta. Igaz, fejest ma már nem ugrom, de a Fertő tavon, a Tómalmon és a Balatonban tavaly is úsztam. Úgy gondolom, a rendszeres és tudatos mozgás hozzájárul a jó kondícióhoz, a rugalmassághoz, a jó étvágyhoz, ezen keresztül az egészséghez. Nem dohányoztam, nem alkoholizáltam, kerültem a zsíros falatokat. A hallásom meggyengülését kivéve jól vagyok, kilencven évesen is jó tempóban gyalogolok, sőt érvényes jogosítványommal autót is vezetek. Családommal bejártuk az ország minden szegletét. Természetszerető feleségemnek köszönhetően megszerettük a nomád életmódot, a falvak, a tanyák világát, hangulatát.

- Mindezek mellett Pali bácsi a zenében is megtalálta a megfiatalító gyönyörűségét.

- Valóban, ez sem titok. A zenével való szoros kapcsolatom, a zenetudomány átadása szintén pezsdítően hatott rám. Az élő zenével ma is nagy barátságban vagyok. Számos helybéli koncertre kapok meghívást, amit szívesen veszek. Itt látom, hogy a közönség soraiban egyre több a zenekedvelő fiatal, ami örömmel tölti el a szívemet. Szomorú, hogy a pénz hajhászása háttérbe szorítja a humán érdeklődést. Bárdos Lajos tanáromnak tökéletesen igaza volt, amikor azt mondta: lehet zene nélkül élni, de minek? A humán dolgok iránti érzékenység megszépíti, egyszersmind tartalmasabbá teszi az emberi létet. Igyekeztem, hogy fiaink, unokáink is zenéljenek, ha nem is professzionális, de amatőr szinten. A zene olyan, mint a levegő...

- Mivel tölti a hétköznapjait?

- Bejárok a könyvtárba, a napi és a hetilapokat ott olvasom el. Szenvedélyes keresztrejtvényfejtő vagyok, segédlet nélkül oldom meg a feladványokat. A zenéléstől sem szakadtam el. Huszonnégyben kezdtem Szombathelyen a templomi zenélést, s a múlt év karácsonyán még mindig muzsikáltam a Szent Mihály templomban. Ez úgy hozzátartozik az én karácsonyomhoz, mint a felöltöztetett fenyőfa. A klasszikus zene áll hozzám közel, de érdekel az új zenei irányzat is. A mai újhullámos zenét is meghallgatom, de igazi kontaktusba nem tudok vele kerülni. A dallamos világ zenéjét szeretem és értékelem. Nem múlik el nap zene nélkül, este, elalvás előtt komolyzenét hallgatok. Szívesen vagyok a Tacsi árokban lévő kertünkben, ahol a munkára már nem annyira, de a zenélésre mindig kapható vagyok.

- Mi minden fért bele az elmúlt kilencven esztendőbe?

- Olyan században éltem, amelyben rengeteg öröm és ugyanannyi bánat jutott osztályrészül. Számomra mindkét világháború élő emlék. Amikor édesapám egy kirándulás alkalmával a felnőtteknek azt mondta: kitört a háború, még nem tudtam, mi. Ám az emberek arcáról leolvasott kifejezés nem sok jóra engedett következtetni. Igazam volt... Végigéltem ezt a viharos századot, amely nem csak a hivatali, de a magánéletembe is hozott szomorúságot. Boldog vagyok, hogy unokáink nem csupán udvariasságból látogatnak bennünket, szeretettel, odaadással számolnak be eredményeikről, sikereikről, nem egyszer a tanácsainkat is kikérik.

- Mit üzen a fiataloknak?

- A meglehetősen realisztikus érdeklődés felé eltolódott világunkban irányítsák figyelmüket a fiatalok a humán témákra, az irodalomra, a képzőművészetre, a zenére. Istennek hála, gazdagabb lesz az életük, ha humán töltéseket is kapnak a realitás és az anyagszerűség után. A humánum elengedhetetlen. Ettől jobb lesz az étvágy, nagyobb az alkotókedv, a kiveszőfélben lévő hazafias érzület is. A humánum tartást és kitartást ad egy életen át.

A születésnapi beszélgetés során a felettébb szerény házaspár finoman elhallgatta, hogy Pali bácsinak nem kisebb mesterei voltak, mint Dohnányi, Hubay, Bárdos, vagy Vaszy Viktor művésztanárok. A három hangszeren - hegedűn, zongorán és orgonán - játszó Lomoschitz Pál zenepedagógus Pécs és Kőszeg után 1948-ban került Sopronba, az akkori középfokú képzőbe, amely 1959-ben felsőfokú intézménnyé lett. Mivel az új iskolatípus nem rendelkezett hagyományokkal - és tervezett jövővel sem -, az akkori kultuszminiszter Lomoschitz Pált, a húszéves múlttal és megfelelő szakmai tudással rendelkező komoly tanárt bízta meg Sopron zenei programjának kidolgozával. Mivel a kötelező zenei óraszámokat erősen lefaragták, Kodály Zoltánhoz fordult segítségért. Kodálytól olyan hathatós segítséget kapott, amelynek eredményeképpen a főiskolán ma is színvonalas zenetanítás zajlik. Lomoschitz Pál 1974-ig - nyugdíjazásáig - zenepedagógusként tevékenykedett, emellett az Óvónőképző Országos Énekzenei Szakbizottsága elnöke volt. A fővárosi Állami Hangversenyzenekar tagjaként a világ számos pontjára eljutott.

Török Magda