Beszélgetés Pozsgay Imre politikussal és Polgár Imre politikussal A rendszerváltás (k)ára című könyvükről

Pozsgay Imre politikus, a Kossuth Lajos Tudományegyetem politológiai tanszékén előadó professzor, a Szent László Akadémia rektora, a filozófiai tudományok kandidátusa. 1957-1965 az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem igazgatója, 1965-1968 agitációs és propaganda osztály vezetője, 1968-1969 titkára, 1969-1971 a Központi Bizottság sajtóalosztály vezetője, 1971-1975 a Társadalmi Szemle főszerkesztő helyettese, 1975-1976 kulturális miniszterhelyettes, 1976-1980 kulturális miniszter, 1980-1982 művelődési miniszter, 1982-1988 a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, 1988-1990 államigazgatási miniszter, 1989-1990 a Tájékoztatáspolitika, a Tudománypolitika és a Nemzetiségi Kollégium elnöke,. 1950-1956 a Magyar Dolgozók Pártja, 1956-1989 a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja, 1980-1989 a Központi Bizottság, 1988-1989 a Politikai Bizottság, 1989-1990 A Magyar Szocialista Párt Elnökségének tagja, köztársasági elnökjelöltje, 1990 novemberében kilépett az MSZP-ből. 1989 - a Demokratikus Magyarországért Mozgalom elnöke, 1995-1996 a Magyar Egységért Mozgalom elnöke, 1997 a Magyar Demokrata Fórum szakértője, 1996- a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagja, 1983-1994 a országgyűlési képviselő, 1994 a Nemzeti Demokrata Szövetség, 1998 a Magyar Demokrata Fórum képviselőjelöltje.

Varga Lajos, Lakatos Gyula, Pozsgay Imre, Polgár Tibor

    2003. november 20-án, a soproni Széchenyi István Városi Könyvtár meghívott vendégei Pozsgay Imre politikus, egyetemi tanár, Polgár Tibor politológus, kandidátus, Lakatos Gyula tanszékvezető egyetemi tanár és Varga Lajos hírlapíró, szerkesztő voltak.
    Az apropó Pozsgay Imre A rendszerváltás (k)ára címmel a Kossuth Kiadónál megjelent könyve volt, illetve a szerző közelgő (november 26.) 70. születésnapja. A könyvről megjelent recenzió a következőket tartalmazza: ,,A kelet-közép-európai, közelebbről a magyarországi rendszerváltás egyik főszereplője legújabb könyvében a rendszerváltás következményeiről fejti ki véleményét. Polgár Tibor filozófussal beszélgetve szól a kádárizmus zsákutcájáról és a politikai rendszerváltás ellentmondásairól, a gazdasági-társadalmi rendszerváltás neoliberális gazdaságpolitikájáról, az alapvető társadalmi változásokról és következményeikről, a demokratikus politikai rendszer szerveződésének és működésének alapvonásairól, valamint a nyilvánosság szerkezetének és funkciójának alapvető változásairól.”

-Átadni, vagy átvenni volt nehezebb a hatalmat? –kezdte kérdését Lakatos Gyula, tanszékvezető egyetemi tanár. Illetve hogyan lehet Grósz Károlyt fundamentalista politikusnak tekinteni?
-A kérdésre válaszolva a hatalomtól megválnom nem volt nehéz - kezdte mondanivalóját Pozsgay Imre, hiszen én nyűgös tehernek éreztem. Nem az vagyok, aki beledöglök a hatalom elvesztésébe. Ettől személyem, neveltetésem, jellemem megkímélt. Egyértelmű volt, hogy a rendszernek is távozni kell, a hatalmon lévőknek is. Én az egész világra figyeltem, nem csak szűk körömre. Ez az eszme a szülőföldjén is megbukott, csökkent, elmaradt. Felemésztette erőforrásait, lényegét. Azt láttam, hogy a saját hazámat menteni kell. Ugyanakkor Grósz Károly nem ördögfajta, a jóakarat benne megvolt, csak a képesség nem. Én is támogattam abban, hogy ő legyen Kádár utóda. Ettől a pillanattól kezdve azonban súlyos zavarokkal küszködött. Ők ketten elkezdtek egymással politikailag sakkozni. Grósz csele Kádárral az volt, hogy nem a rendszer a hibás, hanem Kádár. Kádár erre áttette miniszterelnöknek. Elkezdett sasszézni ide-oda. Ebben a helyzetben túl sokat nem csinált, csak kivédhetetlenné tette a körülmények összeomlását. A lényeg: mi szabadságot akartunk, nem kapitalizmust. A piacgazdaság viszonyai között lehetett volna jobban, kevesebb veszteség árán is rendszert váltanunk.

Csiszár Ágnes