CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 29., péntek, Aguszta napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

A liberalizmus norma, nem pártgondolkodás

Beszélgetés Pozsgay Imre politikussal és Polgár Imre politikussal A rendszerváltás (k)ára című könyvükről

Pozsgay Imre politikus, a Kossuth Lajos Tudományegyetem politológiai tanszékén előadó professzor, a Szent László Akadémia rektora, a filozófiai tudományok kandidátusa. 1957-1965 az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem igazgatója, 1965-1968 agitációs és propaganda osztály vezetője, 1968-1969 titkára, 1969-1971 a Központi Bizottság sajtóalosztály vezetője, 1971-1975 a Társadalmi Szemle főszerkesztő helyettese, 1975-1976 kulturális miniszterhelyettes, 1976-1980 kulturális miniszter, 1980-1982 művelődési miniszter, 1982-1988 a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, 1988-1990 államigazgatási miniszter, 1989-1990 a Tájékoztatáspolitika, a Tudománypolitika és a Nemzetiségi Kollégium elnöke,. 1950-1956 a Magyar Dolgozók Pártja, 1956-1989 a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja, 1980-1989 a Központi Bizottság, 1988-1989 a Politikai Bizottság, 1989-1990 A Magyar Szocialista Párt Elnökségének tagja, köztársasági elnökjelöltje, 1990 novemberében kilépett az MSZP-ből. 1989 - a Demokratikus Magyarországért Mozgalom elnöke, 1995-1996 a Magyar Egységért Mozgalom elnöke, 1997 a Magyar Demokrata Fórum szakértője, 1996- a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagja, 1983-1994 a országgyűlési képviselő, 1994 a Nemzeti Demokrata Szövetség, 1998 a Magyar Demokrata Fórum képviselőjelöltje.

Varga Lajos, Lakatos Gyula, Pozsgay Imre, Polgár Tibor

    2003. november 20-án, a soproni Széchenyi István Városi Könyvtár meghívott vendégei Pozsgay Imre politikus, egyetemi tanár, Polgár Tibor politológus, kandidátus, Lakatos Gyula tanszékvezető egyetemi tanár és Varga Lajos hírlapíró, szerkesztő voltak.
    Az apropó Pozsgay Imre A rendszerváltás (k)ára címmel a Kossuth Kiadónál megjelent könyve volt, illetve a szerző közelgő (november 26.) 70. születésnapja. A könyvről megjelent recenzió a következőket tartalmazza: ,,A kelet-közép-európai, közelebbről a magyarországi rendszerváltás egyik főszereplője legújabb könyvében a rendszerváltás következményeiről fejti ki véleményét. Polgár Tibor filozófussal beszélgetve szól a kádárizmus zsákutcájáról és a politikai rendszerváltás ellentmondásairól, a gazdasági-társadalmi rendszerváltás neoliberális gazdaságpolitikájáról, az alapvető társadalmi változásokról és következményeikről, a demokratikus politikai rendszer szerveződésének és működésének alapvonásairól, valamint a nyilvánosság szerkezetének és funkciójának alapvető változásairól.”

-Átadni, vagy átvenni volt nehezebb a hatalmat? –kezdte kérdését Lakatos Gyula, tanszékvezető egyetemi tanár. Illetve hogyan lehet Grósz Károlyt fundamentalista politikusnak tekinteni?
-A kérdésre válaszolva a hatalomtól megválnom nem volt nehéz - kezdte mondanivalóját Pozsgay Imre, hiszen én nyűgös tehernek éreztem. Nem az vagyok, aki beledöglök a hatalom elvesztésébe. Ettől személyem, neveltetésem, jellemem megkímélt. Egyértelmű volt, hogy a rendszernek is távozni kell, a hatalmon lévőknek is. Én az egész világra figyeltem, nem csak szűk körömre. Ez az eszme a szülőföldjén is megbukott, csökkent, elmaradt. Felemésztette erőforrásait, lényegét. Azt láttam, hogy a saját hazámat menteni kell. Ugyanakkor Grósz Károly nem ördögfajta, a jóakarat benne megvolt, csak a képesség nem. Én is támogattam abban, hogy ő legyen Kádár utóda. Ettől a pillanattól kezdve azonban súlyos zavarokkal küszködött. Ők ketten elkezdtek egymással politikailag sakkozni. Grósz csele Kádárral az volt, hogy nem a rendszer a hibás, hanem Kádár. Kádár erre áttette miniszterelnöknek. Elkezdett sasszézni ide-oda. Ebben a helyzetben túl sokat nem csinált, csak kivédhetetlenné tette a körülmények összeomlását. A lényeg: mi szabadságot akartunk, nem kapitalizmust. A piacgazdaság viszonyai között lehetett volna jobban, kevesebb veszteség árán is rendszert váltanunk.

- Emészthető dialógus lett a könyvből- tette hozzá Varga Lajos hírlapíró, szerkesztő. Meggyőző, hogy konkrét, tényleges az érvrendszere. Tanulsága az egész kötetnek.
- Nekem az a véleményem, hogy lehetett volna jobban, azt is mondom, lehetett volna másképp – fűzte hozzá a szerzőtárs, Polgár Tibor politológus. Mai napig kérdés nekem, hogy mennyire volt kívülről determinált az átalakulás mikéntje, illetve, hogy mennyire a magyar társadalom zsákutcája, illetve látszat megoldása. Kérdésese, hogy mennyire szükséges a megvalósított gazdaságpolitika, milyenek voltak a társadalmi következmények. Ma egy liberális gazdaságpolitika valósul meg. Azonban a korruptság eldöntése a demokrácia halálához vezet. A pártok átörökölték az előző rendszer bűneit. Jelenleg és már régóta kiárusítják az országot, s vele a függetlenséget. Ára és kára a rendszerváltásnak: hiába volt demokrácia, jogállamiság vér nélkül, a népet kihagyták belőle. A mai politikai elit a népiesekre azt mondja, hogy elmaradott., elavult. A nemzetben való gondolkodás gúny tárgyát képezi. Másrészt érdekes az is, hogy vannak a nemzetben gondolkodók és van a baloldal.
- A néppel mi történt a XX. században? Devalválódtak az általad képviselt értékek?- szólt Lakatos Gyula kérdése Pozsgay Imréhez.
-Nekem nem devalválódott sohasem – válaszolt a kérdezett. Ami zavar, az a globalizáció helyi körülményei között a nemzet fogalom nem gazdagodott, sőt a liberális gondolkodásúak le is alacsonyítják. Más a nemzeti és más a baloldali. Ez az, engem zavar. Én nem hiszek liberális pártban. Ez norma, nem egy párt gondolkodása. A másik, ami engem nagyon zavar, hogy a politikai pártok szeretik magukat a kultúrával igazolni. Pl. Máraiból az előző korány kultúrbohócot csinált. Az indulatok és az érzések világába nem szabad belevinni a politikát. A rendszerváltásnál elmaradt a számonkérés, a véres leszámolással történő hatalomátvétel. Ennek ára a gusztusztalan kompromisszumok tömkelege.
-Mi mindig csak a fűnyíró elvét alkalmaztuk, nem az államháztartást reformáltuk meg – vette át a szót Polgár Tibor. Ma monopolhelyzetű szolgáltatások vannak külföldi kézben. A demokrácia másik oldala: a néppel a nép nélkül. A média pedig, a kormányt szolgálja. Túl sokat láttunk, hogy túl keveset beszéljünk – fejezte be gondolatait a szerzőtárs.

Csiszár Ágnes
 



2003. november 21., péntek 18:35


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület