Lassan legenda szövődik a történet köré. A sajtótermékek is különbözőképpen írtak az esetről, a vasutasok pedig, egymás között ,,a bátor mozdonyvezetőként" emlegetik Timár Tamást...

- Nem így akartam bekerülni a sajtóba… - mondja Timár Tamás, a közelmúltban sajtóvisszhangot is kiváltott vonatbaleset 39 éves mozdonyvezetője.
- Inkább azt szeretettem volna, ha a munkám miatt keresnek meg a lapok.

- De az élet néha, másképpen rendezi a dolgokat. Hogy érzi most magát?
- Akkor, a baleset után úgy éreztem, hogy minden rendben. November harmadikán történt az ütközés, utána majdnem egy hetet otthon töltöttem. A sztrájk is közbejött, de szerencsére egy hét után újra dolgozhattam. Azóta, hogy már kétszer vezettem, sokkal jobban megnyugodtam. Azt magam sem gondoltam volna, hogy az eset utólag ennyire meg fog viselni.

- Akkor hát beszéljünk a munkájáról. Mióta van ebben a munkakörben?
- Gimnázium után mozdonyvezető gyakornokként 1983-ban jöttem a vasúthoz, megjártam a lépcsőfokokat. Műhelygyakorlat, majd katonaság következett, majd újra a műhely, és az azt követő mozdonyvezetői tanfolyamra. A mozdonyvezető-képzés akkor egész más tematikával történt: egy vonatkísérő tanfolyam elvégzését követően lehetett mozdonyra ülni, mint második ember, majd egy idő eltelte után következett a villany-, vagy a dízel tanfolyam. 1986-tól dolgozom mozdonyvezetőként a GySEV-nél, Ausztriába 1995-től járok.

- Mi az ami megtartotta a ,,pályán"?
- Az, hogy minden nap az állandósággal egy időben folyamatosan újdonságok is adódnak.

Fiatalkoromban nagyon megdobogtatta a szívem az, amikor a Keletibe bejártam, és láttam a vonatról leszállókat. Az, hogy ezeket az embereket én hoztam, jó érzéssel töltött el.
Eddig még nem volt olyan pillanat, hogy ott hagytam volna a vasutat, és most sem gondoltam arra, annak ellenére, hogy a baleset lelkileg azért nyomott hagyott bennem.

- Naponta hányan kérdezik a balesetről?
- A kollégák, akik bent vannak ebben a mókuskerékben, tudják, hogy milyen súlyú baleset volt. Ide szerződtünk, ezt vállaltuk, benne van a pakliban. De, jól esett az érdeklődésük.

- Mennyire van tudatában egy mozdonyvezető, hogy bármikor megtörténhet a baleset?
- A tudatalattiban bent van, de az ember úgy van ezzel, hogy ,,velem úgysem fordulhat elő". A legtöbb kolléga attól fél, hogy emberek sérülhetnek meg.

- A család hogyan viselte a helyzetet?
- Elmondtam a feleségemnek, hogy mi történt; megrémült, annak ellenére, hogy próbáltam kevéssé veszélyesnek feltüntetni az esetet. A gyerekeknek – 11 és 12 éves fiúk – a helyi napilapban megjelenő újságcikk előtt mondtam el, hogy mi történt. Hála Istennek jól fogták fel.

- A mozdonyvezetőket külön kasztként tartják számon a vasútnál. Ez mitől van?
- Talán azért, mert ez a csapat jobban összetart mint mások, bár már ez az összetartás egy kicsit megkopott. A vasútnál a forgalma a forgalmisták szabályozzák, a mozdonyvezetők pedig, végrehajtják. Egy autóversenyzéshez hasonlít az egész. A vezető és a navigátor versenyeznek, a többinek az a dolguk, hogy jól felkészítsék az autót. Mindenkinek megvan a maga feladata.
Én csapatember vagyok, szerintem egyik sem működhet a másik nélkül. Egy autóban hiába van jó motor, ha nincs kereke. Ez egy tipikus csapatmunka.

- Mozdonyvezetőként tart az EU csatlakozástól?
- A kínálkozó lehetőségek mellett, azért furcsának találom azt, hogy miközben a GySEV az, aki karbantartja a felső vezetéket, a telefon- és sínhálózatot, mégis a pályát bárki használhatja. Hiszen óriásiak az infrastruktúra fenntartási költségei. Angliában – amit az osztrák vasutas sztrájkban is felhoztak – a privatizáció miatt a pályák működtetése a biztonság rovására ment. Ezt egyetlen mozdonyvezető sem szeretné.

- Önt munkájában is érintette az osztrák vasutas sztrájk.
- A sztrájk céljairól tudok, és azokat támogatom; a vasutasok ne keressenek kevesebbet, ne legyenek elbocsátások; az osztrák szolgáltatás színvonala példaértékű: a környező falvak bármelyikéből másfél óra alatt Bécsbe lehet jutni. Magyarországon is adaptálni lehetne a mintát, a helyi viszonyoknak megfelelően, de ehhez szükség lenne arra is, hogy az önkormányzatok és a kormányzat hozzáállása megváltozzék.

Össze kellene fogniuk a közlekedési ágazatoknak, a Volánnak, a vasútnak, hiszen egymásnak szállítjuk az utasokat.
 
 

T.É.