Az esélyegyenlőségi törvény értelmében az év elejétől a hallássérülteknek hivatalos ügyeik intézésében alanyi jogon jár a jelnyelvi tolmácsolás. Az ingyenes szolgáltatást - amelyről még mindig kevés rászoruló tud, - a felsőoktatásban tanulók is igényelhetik.

      A Nyugat-Magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Főiskolai Kar siket hallgatói is igénybe veszik a Nyugat-Magyarországi Regionális Jelnyelvi Tolmács-szolgálat segítségét.
    Orbán Evelyn azért fordult a szolgálathoz, mert nagyon nehezen boldogult iskolájában a hallók között.
    „Előfordult, hogy írásbeli vizsgán az első 40 perceben kidolgozuk a tétel, majd a hátralévő tíz percben a vizsgáztató váratlanul villámkérdéseket adott, amiből semmit sem értettem, fogalmam sem volt, hogy miről van szó” – mondja a szociálpedagógus szakos hallgató.
     A győri székhelyű regionális jelnyelvi tolmácsszolgálattal eddig több mint 160 közintézmény írt alá együttműködési szerződést.
    A négy főállású tolmács és a 8-10 megbízott munkatárs négy megyében (Győr-Moson-Sopron, Vas, Veszprém, Komárom-Esztergom) - előzetes időpont egyeztetést követően - 1400 siketnek, illetve nagyothallónak tolmácsol hivatalos ügyeik intézésében, családi eseményeken, szabadidős programokon. Akad, aki rendszeresen, míg mások évente néhány alkalommal igénylik munkájukat, amely akkor a legeredményesebb, ha már „összeszoktak”, mondja Mühl Balázsné jelnyelvi tolmács, aki naponta ingázik, leggyakrabban Sopronba, Szombathelyre. Mint mondja, szellemileg is, fizikailag is el lehet fáradni, hiszen a közös munka mindkét féltől 100 %-os koncentrációt kíván.
    Sokszor annyi helyre hívják a munkatársakat, hogy a nap 24 órája sem volna elég, hogy mindegyiknek eleget tegyenek, - teszi hozzá Piroska -, ha pedig idővel valamennyi rászoruló megismeri a szolgáltatást, jóval több jelnyelvi tolmácsra lesz szükség a Nyugat-Magyarországi Régióban.

Tóth Anita Lilla
 

Fotó: MTV-illusztráció