|
Mithras harca a bikával
Mithras
harca a bikával
Szentély
a Fertõ partján
A
Fertõrákosról
Fertõmeggyes felé tartó gyalogos és
kerékpáros
kirándulók érdekes épületet
fedezhetnek
fel közvetlenül a határátkelõ mellett.
Egy
római kori szentély maradványait rejti ez az
épület,
a Soproni Múzeum egyik
kiállítóhelyét.
A
szentély
létezése 1866-ban egy véletlen folytán
vált
ismertté. A tudományos kutatást id. Storno Ferenc
végezte el, ismert és megbecsült soproni
polgár,
korának szakavatott képzõmûvésze,
restaurátora,
mûgyûjtõje és mûkedvelõ
régésze.
Egy sziklába faragott, festett dombormûvet talált,
oltárköveket, két kõbõl faragott
oroszlánt,
falakat, hamvasztásos sírokat,
késõrómai
pénzeket, egy kis agyagedényt és egy
csontvázas
sírt, aminek fedlapjául egy dombormûves
tábla
szolgált, rajta a szikladombormûvel azonos
ábrázolással.
Munkájáról a bécsi mûemléki
hatóságnak
tett jelentést, majd a szentély
helyreállítását
is elvégezte. A kultuszhelyet boltozattal fedte le, ez ma is
látható
az épület belsejében.
Mi
is volt hát az a különös dolog, ami ennyi
munkát,
törõdést érdemelt? A dombormûvek
és
az oltárok feliratai világosan elmondták: a
Római
Birodalomban mindenütt tisztelt perzsa Napisten, Mithras
szentélyének
maradványai. Az úgynevezett kultuszkép Mithras
mitikus
történetének legfontosabb epizódját
mutatja
be, harcát önmaga ellentétével, a
sötétséget,
gonoszságot, tudatlanságot jelképezõ
bikával.
Ez a harc hosszú, folyamatos küzdelem záró
megütközése,
ami Mithras gyõzelmével végzõdik. A
Jó
legyõzi a Gonoszt, a Fény a
Sötétséget.
A haldokló bika vére megtermékenyíti a
földet,
cseppjeibõl élet sarjad. A gyõzelem azonban nem
végleges,
a küzdelem minden évben újra
megismétlõdik,
a bika feltámad, majd ismét legyõzetik.
Láthatjuk,
hogy nagyszabású, az élet
misztériumához
vezetõ vallás emlékeivel állunk szemben.
Nem
véletlen, hogy a római kor embere vonzódott
hozzá.
A római istenvilág nem adott választ
kérdéseire,
ezért útkeresésében a keleti,
ázsiai,
egyiptomi misztériumvallásokhoz, illetve a
kereszténységhez
fordult. A Mithras-kultusz az egyre inkább elterjedõ
kereszténység
komoly vetélytársa volt, sorsa az
üldöztetés,
majd a teljes feledés lett. Ezt a kis templomot egy 15-20
fõbõl
álló közösség látogathatta annak
idején, nyilván a környéken
élõk
közül. A régészeti kutatásokból
tudjuk,
hogy a vidék lakott volt a római korban, a
szentély
közelében egy út is vezetett. Az oltárokat
carnuntumi
- ma Deutsch-Altenburg - katonák
állították,
akik nyilván a környéken kaptak
leszerelésük
után földbirtokot. A feliratok
szövegébõl
a szentély korát is megtudjuk, a III. század
elején
mûködött. Megszûnése után
temetkezõhelynek
használták, de ennek már nincs köze az
egykori
vallási élethez.
A
régészeti
emlék hitelesítõ ásatását a
Soproni
Múzeum szakemberei végezték el 1990-91-ben. A
helyreállítás
az Országos Mûemlékvédõ Hivatal
munkáját
dicséri. A kiállított
kõemlék-másolatok
eredetije - a sziklába faragott reliefet kivéve - a
Fabricius
ház kõtárában tekinthetõ meg. A
szentély
a nyári hónapokban
látogatható.
Gabrieli
Gabriella
2000. január 28., péntek 00:00
|
