|
Júniusi borünnep Montespertoliban
Júniusi borünnep
Montespertoliban
Sopron és Montespertoli között két éve van
testvérvárosi
kapcsolat. Városunk kulturális és idegenforgalmi küldöttsége nagy
sikerrel
szerepelt a negyvenkettedik borünnepen Montespertoliban, a chianti
hazájában.
 A
városháza, ahol a soproni ízekkel ismerkedtek a vendégek
Montespertoli Firenzétől huszonkét kilométerre
fekvő,
tipikus etruszk alapítású toszkánai kisváros, a borvárosok nemzetközi
szövetségének
tagja, ahol immáron negyvenkettedik alkalommal rendezik meg a „Mostra
Mercato
Chianti” rendezvénysorozatát, amely egy péntek estétől vasárnap
éjfélig
tartó, gazdag kulturális programmal büszkélkedő igazi olasz fiesta.
Ilyenkor
– főleg délutántól késő éjszakáig – hömpölyögnek az emberek a városka
utcáin,
terein, ünneplik az új bort, gazdagodnak kulturális élményekben,
szórakoznak,
mulatnak és örülnek, örülnek, örülnek...
 
Ebbe a forgatagba csöppent bele küldöttségünk
dr.
Gimesi Szabolcs polgármester vezetésével, abból a Hunniából, amelyről
a
helybélieknek nem sok ismeretük volt, de kedvesen fogadtak bennünket,
bár
az útikalauzaik nem szívesen emlékeznek Attila hőstetteire.
 A
kóstoló
Az első nap a program és a helyszín
megismerésével
egy környékbeli kirándulással telt, amelynek során láthattuk, milyen
jól
szervezett idegenforgalmi információs rendszer szolgálja a turistákat
az
eligazodásban. Megtudtuk, hogy náluk a legnagyobb érték az a
kulturális
hagyaték, amelyet elődeik többezer éves tevékenykedése hagyott rájuk.
Este
azután magával ragadott bennünket az ünnepi fogatag. Nem maradtunk
persze
tétlen szemlélői az eseményeknek, hiszen Baranyai Konrád révén az
előkelő
második helyezést szereztük meg a hagyományos malacfuttató
versenyen.
Sopron vasárnap mutatkozott be a
rendezvényen.
Délelőtt tizenegy órakor kezdődött a gasztronómiai bemutatónk a
városháza
előtt. A délelőtti gyér fogalom elenére néhány perc alatt jelentős
tömeg
gyűlt a soproniak asztala köré. Meglepően gyorsan fogytak azok a
szakácsművészeti
remekek, amelyeket a Corvinus Pizzéria két fiatal alkalmazottja,
Hegedűs
István és ifj. Kis József készített. Az elején magyaros sajtok és
húskészítmények
hírére gyülekezhetett a közönség, de csakhamar szét futott a híre a
kitűnő
ízű poncichter sertésragunak és a gulyáslevesnek. Főleg az utóbbitól
„jöttek
tűzbe” az olaszok. Nagy sikere volt a babos pogácsának, a sós
stánglinak
és a gesztenyés kiflinek, hiszen babot és gesztenyét ők szintén
könnyen
teszhetnek az asztalra. Egzotikusabbnak tűntek azonban a nálunk
használt
fűszerek és ízesítők. Több olyan növényünk van, mint például a torma,
amelynek
a húsz éve ott élő magyar származású háziasszony nem tudta az olasz
nevét,
mondván, hogy ezt az olaszok nem ismerik.
Nagy szakértelemmel kóstolgatták vendéglátóink a
borokat. Molnár Tibornak (hegyközségeink tanácsa elnökének) és két
társának,
Iváncsics Zoltánnak meg Sásdy Istvánnak sok töltögetnivalója akadt. A
királyleánykát
elismeréssel ízlelgették, de kellemes meglepetéssel fogadták roséinkat
is. A kékfrankost számukra a markáns savai tették érdekessé, míg
megszokott
ízeket ismertek fel a merlot és a cabernet fogyasztása
közben.
Délután mutatkoztak be zenészeink és
táncosaink.
A Soproni Tánc- és Szalonzenekar Bscháden Lajos vezetésével örökzöld
külföldi
slágereket játszott és egy kis ízelítőt adott a magyar dallamvilágból.
Nem lehetett a zenéjük ellenszenves, mert a téren egyre több és több
ember
hallgatta őket. Különös tetszéssel fogadták Tormási László attraktív
ütő-játékát,
akinek tehetségét az idei VIVA fesztiválon különdíjjat is elismerték.
A
legnagyobb taps mégis a La Italiano, című olaszul énekelt dalt
követte,
amin nem kell csodálkoznunk.
 Részlet
a műsorból
Wéber Virág és Németh József városunk közismert
táncművészeinek
bemutatója koronázta meg műsorunkat. A spanyol ihletésű,
temperamentumos
táncuk a közönség szimpátiájának kivívására kellett, az akrobatikus
lírai
showtáncuk megbabonázta a nézőket, a magyaros táncuk pedig, amelyet a
Marica
grófnő egyik dalára jártak el, arról győzte meg vendéglátóinkat, hogy
ebből
a soproni műsorból nem elég nekik egy óra. Mindjárt találtak helyet a
programban
a következő bemutatónak és este tízkor újra a mieink szerepeltek a
színpadon.
Nagy öröm volt látni, hogy a műsorunk kezdésére már tele volt a tér
nézőkkel.
Nem csoda, hogy mindenki így búcsúzott:
Arrivederci!
Vig
Péter
1999. jĂşnius 09., szerda 00:00
|
