Múltunk írott emlékei - Soproni Levéltár

Az önkormányzati levéltárak a legrégebbi közgyűjtemények, eredetük a középkorba nyúlik vissza. A megyék és városok a jegyző, alispán, polgármester vagy városbíró felügyelete alatt megőrizték, biztonságos helyen tárolták jogbiztosító irataikat. Az egyre gyarapodó anyagot a 18. század második felétől külön tisztviselő, levéltáros gondozta, aki gondoskodott az előkereséshez szükséges irattári rend kialakításáról, a szükséges segédkönyvek elkészítéséről.

A levéltárak 1945 után kaptak területi illetékességet, nem csak az önkormányzatok, hanem a területükön keletkezett összes jogi vagy magánszemély, testület történeti értékű iratainak gyűjtésére is kiterjedt a jogosítványuk. Sopron város és az egykori Sopron vármegye levéltárait 1950-ben egyesítették. Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára Sopron és az egykori vármegye történeti iratanyagát őrzi. Utóbbi részeként 1918-ig itt található az első világháborút követően Ausztriához csatolt kismartoni, nagymartoni és felsőpulyai járás, valamit 1950-ig a Vas megyéhez csatolt csepregi járás területére vonatkozó iratok jelentős része is. A gyűjtőterülethez tartoznak Sopron és az egykori csornai, kapuvári, soproni járás települései. Az intézmény legrégebbi oklevele 1162-ben íródott. A levéltár ötezer Mohács (1526) előtti oklevelet őriz. A városi levéltár 1497-ben költözött a mai városháza helyén álló egykori épületbe, s máig is e helyen található az utódépületben. A megyei anyag az állandó várostörténeti kiállítással együtt a tér másik oldalán, a Fő tér 5. szám alatt van.

Sopron megye levéltárának iratait többször, a múlt században kétszer is súlyos károsodás érte. A feudális korban sokat költöztetett iratok az 1832-ben épített vármegyeházán találtak végleges helyre. A soproni népszavazást (1921) megelőző időben a levéltár anyagát nyitott vagonokban Eszterházára szállították. Két évig tartó hányódása, pusztulása mellett rendszere felbomlását is eredményezte. 1923 és 1938 között az akkori levéltáros, Sümeghy Dezső saját rendszert kialakítva átrendezte, újra kutathatóvá tette az iratokat. A második világháborúban a Mohács előtti oklevelek jelentős része mellett a dualizmus kori járási iratok is megsemmisültek.

A Soproni Városi Levéltár középkori anyaga kiemelkedő jelentőségű Magyarországon. Mohács előtti okleveleinkből négyezer a városé, és itt található a 350 darabos kódextöredék-gyűjtemény is. A koraújkori anyag gazdagságát jelzi a tanácsülési jegyzőkönyvek sora 1551-től, az ítélkezési könyvek 1590-től, a hagyatéki leltárak 1617-től. A város polgárkönyvei 1535-től, telekkönyvei 1480-tól találhatók meg a levéltárban. Ezek az anyagok kimeríthetetlen forrásai a város történetének. Míg a megyei anyagnál a 19. század elejéig a latin nyelv a meghatározó, a kétnyelvű város iratainak többsége németül íródott.

Évente 650-700 a kutatások száma. A kutatókat és a munkatársakat harmincezer kötetes szakkönyvtár segíti, jelentős részét képezik a 18-19. századi jogi, történeti tárgyú munkák.

Turbuly Éva