|
Szívvel, lélekkel, tudással írva
A Soproni Parnasszus könyvbemutatója
Lélekemelő pillanatra került sor a soproni Széchenyi István Városi Könyvtárban
Kovács József László “A Soproni Parnasszus” című kötetének bemutatóján.
,,Ha a téma iránti szeretet megvan, de nem tud az illető írni, attól
száraz lesz! Ha a szilárd tárgyismeret megvan, de nincs hozzá lélek, attól
még tévútra viheti az olvasót! A professzor könyve az egyik legbecsesebb
eddig kiadott mű. Mindkét csapdát elkerülte: lendületes, sodró olvasmány
fölényes tárgyi tudással, lélekkel megírtan."
Becht Rezső, Herbszt Zoltán, Kerék Imre, Kis János, Kónya Lajos, Nyéki
Vörös Mátyás művei szerepeltek a könyvbemutatót megelőző verses-zenés irodalmi
összeállításban. Kovács József László tiszteletére Sarkady Sándor költő
maga mondta el kedves versüket: A soproni Szent Mihály-templomra címűt,
amelyet követően a főiskolai docens, költő, a Soproni Füzetek szerkesztője
bemutatta a könyvet, egyik legfőbb érdemeként kiemelve:
- Nemcsak Sopron irodalmát jeleníti meg, nemcsak a szűkebb tájhazáét,
de hozzákapcsolódik a nemzet irodalmi életének verőerére, s ugyanakkor
felvillantja az európaiságot is. Nagy műveltségű, tudós soproni ember műve
- mondta.
Eltűnődött, s aztán magával ragadta az irodalom, Sopron iránti
szeretete s tanárként, irodalmárként
szárnyalt vele a képzeletbeli katedra:
- A reformáció időszakából olyan nevek találhatók Sopronban, mint Gerengel
Simon, Szeremlyéni Mihály, Beythe István. Aztán a XVI-XVII. században Nyéki
Vörös Mátyás, akinek helye nyomban Balassi után következik. Aztán Lackner
Kristóf és kora, az ő Nemes Tudós Társaságával. Száz évet ugorva következnek
utána Kis János evangélikus szuperintendens munkái, vagy Petz Lipót (jövőre
lesz halálának 210. évfordulója), Kolbenheyer Mór (jövőre születésének
100. éve), vagy Dóczi (Dux) Lajos, aki német anyanyelvű magyar zsidóként
70-80 évre évényesen fordította Madáchot németre és Goethét magyarra.
És mesélt, mesélt a költőemberekről, arcokról, történetekről, melyek
megelevenedtek, s az irodalmár ősök szellemét lehetett érezni Sarkady Sándor
körül.
Maga, a könyv szerkezeti íve is gyönyörű: az első századok, a reformáció
után tág teret szentel a Nemes Tudós Társaság századának, majd a kétnyelvűségen
át a magyar művelődési élet kialakulásáig követi azt, hogy külön fejezetet
kapjon a Frankenburg Irodalmi Kör Becht Rezsővel, Berecz Dezsővel, Mészáros
Sándorral. Újabb külön fejezet a Soproni Fiatalok Művészeti Kollégiumnak
szentelten, Ízes Mihállyal, Cs. Németh Andrással, Vágási Imrével, illetve
a második nemzedékkel, akik ezen az estén jelenlétükkel is fokozták az
ünnepi hangulatot: Bősze Balázs, Kövesi György, Huszár László, Büki Attila.
A könyv nem felejtkezik el a gazdapolgár irodalmi életéről sem, egyesítve
ebben a hienc és a poncichter nyelvjárásokat. A Hírlevelek című fejezetben
a szerző részben újraírta Csatkai Endre munkáját a sajtótörténetről és
továbbfolytatta egészen a Várhelyig. És még mindig nincs vége a könyvnek.
Képzeletbeli irodalmi sétára viszi az olvasókat Kovács József László, s
aztán a tárgyi emlékhelyek után múlt és jelen íróportréit rajzolja meg
finoman, szépen ívelten. A kötetet egy közel 50 oldalas, válogatott bibliográfia
zárja alkotói betűrendben. Készítője Horváth Csaba bibliográfus, könyvtárigazgató.
Végül, de nem utolsósorban szót kért Kovács József László irodalomtörténész:
- Nem véletlenül ajánlottam ezt a dr. Mollay Károly és dr. Hiller István
emlékének. Egyikük szellemi irányítóm, mesterem volt, másikkal szellemi
közösségben, barátságban éltem. Mert ez a szellemiség nagyon meghatározó.
Itt, Sopronban különösen az.
Gondolják végig: először az evangélikus papok, aztán a Lackner Kristóf-i
Tudós Társaság, aztán a Soproni Magyar Társaság Kis Jánosékkal. 1947-ben
leveszik és elfelejtik Frankenburg Adolf nevét, pedig addig jó volt ez
a bölcs, okos, zsidó férfi Deutschkreutzból. Akár Pollák Miksa, ez a derék
rabbi, aki nemcsak a soproni zsidóság történetét írta meg, de a Tompa Mihály
és a Biblia című művet is. Aztán 1960-ban jött Sarkady Sándor és azóta
25. alkalommal jelent meg a Soproni Füzetek antológia. Párhuzamosan a Soproni
Fiatalok Művészeti Kollégiumával.
Végezetül a szerző három kívánságát osztotta meg a hallgatósággal:
Egyrészt Sarkady Sándor tanulmányainak kötetben való kiadását szeretné
a közeljövőben megérni; másodszorra azt is szeretné, ha a Soproni Parnasszus
könyvnek folytatása lenne, abban az értelemben, hogy a benne említettek
szépirodalmi művek egy antológiában együtt legyenek.
- Szeretném még azt is, ha megérhetnék egy teljes Herbszt Zoltán, Ízes
Mihály, Becht Rezső kötetet - fűzte mindehhez hozzá Kovács József László,
aki ráadásként sok olyan együttműködő intézményt kívánt a soproni
könyvkiadásnak, mint a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Sopron
Megyei Jogú Város Önkormányzata és olyan mecénásokat, mint Perkovátz Tamást
- hozátéve:
,,Hiszen még sok-sok alapműve hiányzik a városnak, mely többnyelvű,
többvallású, ugyanakkor a tolerancia városa."
Csiszár Ágnes,
Fotó: T. Sz.
Kapcsolódó kép:
Kovács József
László szerző és Sarkady Sándor költő
2003. december 13., szombat 22:57
|
