Keresztény egyházak üzenetei karácsonyra
MTI-gondola.hu
Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára; Szebik
Imre a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke és Bölcskei Gusztáv
a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke közölte üzenetét
karácsony közeledte alkalmából.
Veres András: az egymás felé fordulás üzenete
Az egyházaknak a jövőben még tevékenyebbnek, még meggyőzőbbnek kell
lenniük ahhoz, hogy az örömhírt, amit Jézustól kaptak, meggyőzően, hitelesen
tudják mások felé közvetíteni - nyilatkozta a Magyar Katolikus Püspöki
Konferencia titkára karácsony közeledte alkalmából.
A karácsonyi ünnep lényege az egymás felé fordulás: az Isten az ember
felé fordult és az ember úgy tud Isten felé fordulni, ha embertársai felé
fordul - mondta Veres András püspök. Kitért arra: a keresztények minden
évben megünneplik Jézus születését, aki számukra a megváltó, az ószövetségi
zsidó népnek megígért Messiás. "Az ünneplés fő célja az, hogy személyre
szólóan átgondoljuk, mint jelent számunkra az ő érkezése; hogy Jézus Krisztus,
a Megváltó megszületése mit jelent általában az ember számára és mit jelent
személyesen" - mondta a püspök.
Hangsúlyozta: Jézus Krisztus személyében felismerhetjük az Istenembert,
a tökéletes Istent és a tökéletes embert. "Számunkra az ő embersége egy
követendő cél, hiszen a bűnnélküliségében megmutatkozik számunkra Isten
eredendő szándéka az emberről" - mutatott rá a püspök.
Hozzátette: karácsonykor minden hívő ember keresi, mi az az ő életében,
ami ehhez a tökéletességhez hiányzik, miben kell neki még inkább Krisztus-követővé
válnia. A püspök úgy vélekedett, az ünnepnek egyaránt van üzenete a hívők
és a nem hívők számára.
"Ilyenkor mindenki érzi és vágyik is rá, hogy nagyobb szeretetet tanúsítson
mások, szerettei, munkatársai iránt, és egyáltalán nagyobb gondot fordítson
arra, hogy szolidaritását, szeretetét kifejezze mások iránt" - mondta.
Szavai szerint az egyház feladata, hogy minden emberhez elvigye Jézus
Krisztus örömhírét.
Szebik Imre: fontos a kapcsolatok rendezése
A karácsony talán alkalom arra is, hogy az emberek rádöbbenjenek: Istennel
való kapcsolatuk mellett a legfontosabb az emberekhez fűződő viszonyuk
rendezése, egy jó közösségbe való bekapcsolódás - mondta a Magyarországi
Evangélikus Egyház elnök-püspöke karácsony közeledte alkalmából.
A karácsonynak egyszerre van egy racionális és egy emocionális karaktere
- mutatott rá Szebik Imre, fontosnak nevezve, hogy az emberek ismerjék
meg az ünnep értelmi, történelmi hátterét is. A püspök felhívta a figyelmet
arra, nagyon sokan Jézus születésének történetét sem ismerik.
Kiemelte, hogy az emberek jelentős része nagyon sivár, érzelmileg a
személyiséghez méltatlan életet él: az igazi emóció, az igazi, tiszta érzelem,
szeretet helyét sokszor elfoglalja egyfajta, tárgyak utáni sóvárgás, elégedetlenség.
"A fogyasztói társadalom kihívása sokakat gyakorlati tárgyimádókká tehet,
pedig a kereszténység Isten imádatát hirdeti" - tette hozzá.
Szebik Imre szólt arról is: programot indítottak azzal a céllal, hogy
megszólítsák a gyülekezetek azon tagjait, akik távolabb állnak az egyháztól,
rendszeresen nem vesznek részt az egyház életében. A 2006-ig szóló kezdeményezés
további céljaként említette, hogy munkatársakat képezzenek, s így a lelkészeiknek
legyenek segítőtársaik. Ezért - közlése szerint - azon fáradoznak, hogy
egy gyülekezetmunkás-képző intézetet hozzanak létre.
Az elnök-püspök hangsúlyozta: az egyházi szolgálatnak a társadalomba
való beilleszkedésen túl a személyiség fejlesztésének, kialakulásának,
az önálló gondolkodásmód létrejöttének elősegítése is szándéka, hogy ezzel
lehetővé tegye, mindenki a maga hite, meggyőződése szerint élje a maga
életét és hozza meg erkölcsi döntéseit.
"Most, amikor az ország az Európai Unióba való belépés előtt áll, sokakban
van egyfajta szorongás és félelem, hogy mit hoz a holnap, megmarad-e a
munkahelyük, milyen lesz a megélhetési lehetőségük" - mutatott rá.
Szebik Imre reményének hangot adva úgy fogalmazott: Isten, aki nehezebb
történelmi viszonyok között is megőrizte az életünket, az elkövetkező időkben
is hatalmával és szeretetével hordoz bennünket.
Bölcskei Gusztáv: az ünnep alkalom az átértékelésre
Az ünnep alkalmat ad az embereknek életük átértékelésére, belső világuk
és kapcsolataik rendezésére, s egyúttal az állandóság, a bizonyosság felfedezésére
- mondta a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke karácsony
közeledte alkalmából az.
Az ünnepnek az is lényege, hogy az idő állandó folyamatában, lüktetésében
legyen egy másik mérték, megtanuljuk, hogyan lehet és kell más ritmusban
élni - hangsúlyozta Bölcskei Gusztáv püspök. Hozzátette, hogy ez ma, amikor
kicserélhetővé, eldobhatóvá válnak tárgyak, eszközök, emberi kapcsolatok,
nagyon nehéz.
"Ebben a pörgő és lüktető, ideges kapkodásban az állandóságot és bizonyosságot
felfedezni, ez minden ünnepnek a lényege, így a karácsonynak is" - mutatott
rá. Mint hozzáfűzte, Jézus Krisztus születésének ünnepén megpróbálják átadni
a karácsony mindig egyforma üzenetét, közösen átélni azt, és segíteni az
embereket, hogy az ünnep erejével tudják élni hétköznapjaikat.
"Az Isten életjelet ad magáról azzal, hogy a legjellegzetesebb életjelben,
egy gyermek megszületésében mutatja meg a közeledését" - mondta Bölcskei
Gusztáv. Közlése szerint napjainkban - amikor az élet nagy kérdéseit az
emberek más szempontból nézik, hiszen a tudomány fejlettsége az élet kezdetének
és végének egészen új dimenzióit tárja fel - sajátos színt jelent e jeladás
megfogalmazása.
"Egy sokféle módon elbizonytalanodott világban, ahol a kontúrok elmosódnak
és rengeteg olyan változás van, amelynek az egyszerű, hétköznapi ember
nem látja az eredőjét, ez a határozott bizonyosság alapot, hátteret adhat
az ember életének" - hangsúlyozta. A református templomokat is erőteljesen
károsító tavalyi árvíz kapcsán reményét fejezte ki, hogy nyugodtabb idők
következnek az egyház életében.
Megjegyezte ugyanakkor: "nem vonhatjuk ki magunkat az alól az általános
bizonytalanság vagy nyugtalanság alól, amely ma megvan nagyon sok emberben
Magyarországon". Az európai uniós csatlakozás közelgő időpontjára utalva
Bölcskei Gusztáv kijelentette: nem sok ember van, aki meg tudná mondani,
hogy ez pontosan mit jelent, mire kell felkészülni.
"Az egyház szeretne ebben segíteni" - hangsúlyozta a református püspök,
megjegyezve: többször jelezte már az illetékeseknek, hogy segítenének,
de nem tudják, miben. "Azt gondolom, hogy itt rövid lélegzetű, kampány
jellegű tájékoztatáson kívül nem sok minden történt" - mondta. A kárpát-medencei
református tanács tervezett megalakítása kapcsán Bölcskei Gusztáv elmondta,
2004. január 16-án Kecskeméten gyűlnek össze a régió püspökei és főgondnokai,
felmutatva: együtt akarják hitüket megvallani, és még szorosabb összetartásra,
kapcsolatra törekszenek.
"Szeretnénk megkeresni azt, ami a különböző egyháztestekben közös magyar
református örökség, s amelynek ápolása mindannyiunk számára fontos" - hangsúlyozta.
Nem félnek a cégek az SMS-rohamtól
Népszabadság - www.nol.hu
A mobiltelefonon küldött rövid szöveges üzenetek évről-évre szorítják
vissza a posta képeslapforgalmát, bár karácsony előtt a szokásos levélmennyiségnek
is a kétszeresét adják fel naponta az emberek.
Az év végi ünnepnapokon tízszer több SMS-t küldenek a mobilosok, mint
egy átlagos napon. A Westelnél tavaly szilveszterkor alig két óra alatt
1,8 millió üzenet indult útnak, annyi, mint máskor huszonnégy óra alatt.
A zavartalan forgalom érdekében a szolgáltatók jelentősen megnövelik hálózatuk
teljesítményét az ünnepek táján, így egyre kevesebb az olyan jókívánság,
amely egyáltalán nem vagy csak órákkal később ér célba.
Életöröm
http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/
Minek a sok ajándék, az áruktól roskadozó polcok, ha azokat nincs miből
megvásárolni? Minek a sok utazási, élvezeti lehetőség, ha már nincs egészség,
minek a zsigereinket támadó reklámok csábítása, amikor a közköltségre sem
futja a kevéske nyugdíjból vagy a munkanélküli-segélyből? Sorjáznak egymás
után ezek az életünket el-, illetve megkeserítő kérdések, amelyek kilátástalanságot,
nyomort és reményvesztettséget sugallnak még az ünnepi hangulatban is.
Talán épp ezért van értelme annak, hogy elölről kezdjük az egyházi
évet, és télvíz idején újra észbe kapjunk: valójában minden okunk megvan
az ünneplésre. Nemcsak a kellékek – fenyőillat, hó, ajándékok, betlehemes
játékok –, hanem a "főszereplő" miatt, mert hiszen ő az "újszülött". Még
akkor is, ha "lejézuskázzuk". Benne fedte fel Isten igazi önmagát. A betlehemi
"sajtótájékoztatón" nem voltak sokan: angyalok, pásztorok, meglepett szülők.
De a hír bejelentetett: "nagy örömet mondok nektek, megszületett a világ
Megváltója!" Vagyis eddigi vágyaitokat is fölülmúló módon megközelített
titeket az Isten. Emberi testbe öltözött, felértékelve az emberi életet.
Mától kezdve nincs okod a kétségbeesésre, a reménytelenségre. Mától
fogva nem mondhatod, hogy nem tudom, milyen az Isten, hogyan higgyek benne!
Az Isten olyan, amilyennek Jézus Krisztusban megjelent közöttünk. Nincs
tehát létjogosultsága a szomorúságnak. Minden bevásárlásod és szórakozásod
közepette, minden ünnepi elcsendesülésed mélyén ennek örülj! Örülj annak,
hogy annyira értékes vagy, hogy még Isten is emberré lett érted. Úgy ünnepeld
ezt a születésnapot, hogy maga az Újszülött bűvöljön el téged. Kapj észbe,
és igazíts életeden, mert nem szégyen hinni, remélni és szeretni. Nem lealázó
őszintének és igaznak lenni, mint a gyermek. Hisz ettől vagy igazán ember
– nem attól, amit drága pénzen megvásároltál. Attól értékes az életed,
hogy maga a Mindenható Isten is vállalta sorsodat... Minden újszülöttben
ő tekint rád. Minden szeretetkapcsolatban ő ízlelteti meg veled szeretetét.
Ne félj őt elfogadni, ne félj őt befogadni. Mert szenteste te is megajándékozottá
válsz. Megtapasztalhatod azt a boldogságot, hogy milyen nagyszerű dolog
embernek lenni. Megérzed a lét örömét. Hát nem jó hír ez? Felfogod, micsoda
hallatlanul fontos információ? E nélkül a karácsony csak biznisz és eszem-iszom,
jámbor szokás vagy kikapcsolódás...
Készítsd fel magadat erre az örömre: csendesedj el, keresd a találkozást,
szerezz örömet annak, akivel élsz, fényesítsd ki ne csak a cipődet, hanem
a lelkedet is, tépd szét az életedet nyomasztó közöny bilincseit, vedd
észre, hogy már most szeretett és megajándékozott lény van. Légy hálás
ezért!
Sebestyén Péter erdőszentgyörgyi plébános
Jelentés a szegénységről
www.dunatv.hu
Annak ellenére, hogy a gazdaság javulni kezdett, a szegények helyzete
semmit nem javult az elmúlt években - hangsúlyozta Ferge Zsuzsa. A szociológus
ezt akkor mondta, amikor a szociális és az esélyegyenlőségi minisztérium
képviselőjének átnyújtotta a szegényedésről szóló jelentést.
Horváth Tibor egy, a Magyarországon létminimum alatt élő hárommillió
emberből. Hat gyermekével lakik egy 26 négyzetméteres lakásban. A kitörésre
nem lát esélyt. A gyerekeket iskoláztatni kell, főzni, fűteni kell valamiből,
akkor is, ha 32 ezer forintos rokkantnyugdíjából látja el a családot. -
Ehhez jön még a feleségemnek az anyasági segélye, a családi pótlék meg
a nevelési. Más semmi. Ez van. A kötet észrevételei szerint a szegények
életében újfajta jelenségek tűntek fel. Például sok család 30 ezer forintért
eladja egész éves családi pótlékát, a pénz elköltése után pedig semmi pénze
nem marad. A szegények most a városokból a falvakba menekülnek. Eladják
városi lakásukat, a pénzből vesznek egy viskót, a maradékból pedig adósságaikat
próbálják törleszteni. Az uzsorakamat ugyanis sokszor többszáz százalékos.
A falvakban pedig egy olyan napszámos réteg kezd kialakulni, amelyet a
feltörekvő gazdák úgy röghöz kötnek, mint valamikor a cselédséget. - Most
már a gazdaság javul, és a legszegényebbek helyzete ennek ellenére romlik.
Ez egy olyan paradoxon, amit a közgazdászok nem hisznek el, mert azt mondják,
hogy az ár mindenkit visz magával. Nem visz magával mindenkit. Ide erőfeszítések
kellenek, mégpedig elsőrendűen kormányerőfeszítések.
Ideges ünnepekre készül a világ
"Az önök kormánya a nap 24 órájában, a hét hét napján készen áll arra,
hogy az ünnepek idején, de azon túl is, megfékezze a terrortámadásokat”
- mondta tegnap ünnepélyesen Tom Ridge. Az amerikai belbiztonsági miniszter
egyben közölte: a jelentések arra utalnak, hogy militáns személyek a 2001.
szeptember 11-ei támadásokhoz hasonló vagy még azokat is meghaladó akciókra
készül.
/Lassan már megszokott lesz a nyugati nagyvárosokban, hogy a hadsereg
ôrzi a nagyobb létesítményeket - fotó: reuters – Peter Macdiarmid /
Az Egyesült Államoktól Indonéziáig, Nagy-Britanniától Ausztráliáig
feszült hangulatban készül a világ az év végi nagy ünnepekre. Richard Myersnek,
az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottsága elnökének kijelentése
sem éppen megnyugtatóan hatott a Fox Tv nézőire: "az al-Keidával kapcsolatos
összes hírszerzési anyagunk nem hagy semmi kétséget afelől, hogy el akarják
söpörni a mi életformánkat”.
Az Egyesült Államokban bevezették a "narancsszínű” készültségi fokozatot,
amely arra utal, hogy nagyon magas a terrortámadások veszélye; efölött
már csak a "vörös fokozat” létezik, ami súlyos veszélyt jelöl.
Ôrzik a repülőtereket, atomerőműveket, de még a bevásárlóközpontokat
is. Fokozott védelmet kapnak a "szimbolikus” létesítmények, mint a Golden
Gate híd San Franciscóban, a tőzsde New Yorkban. Amerika nagyvárosainak
utcáin rendőrök, civil ruhás ügynökök, biztonsági őrök hada lesz szolgálatban.
Riasztották a határállomásokat, a légierőt, a Parti Ôrséget. Külön intézkedéseket
jelentett be Michael Bloomberg, New York főpolgármestere. A narancsszínű
jelzés azt jelenti, hogy minden szövetségi ügynökség riadókészültségben
van, bármikor képes beindítani készenléti akcióit.
David Heyman, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS)
egyik igazgatója közölte: a "narancsszínű fokozat” hetente egymilliárd
dollárjába kerül az amerikaiaknak.
Ami az Európai Unió országait illeti, az EU rendőrsége, az Europol
a minap jelentette, hogy az al-Keida nagyon aktív a kontinensen: itt rekrutál
embereket, és kényelmesnek tartja az uniós támaszpontjait is. A jelentést
igazolják a Németországból, Spanyolországból, Franciaországból, Olaszországból
érkező hírek a bírósági tárgyalásokról, letartóztatásokról. Franciaországban
tucatjával vettek őrizetbe embereket.
Nagy-Britannia különleges helyzetben van: az Egyesült Államok legszorosabb
szövetségese és partnere az Irak elleni háborúban, ezért kiemelt célpont.
A szigetországban csaknem ugyanolyan készültség van, mint az Egyesült Államokban,
érvényben vannak a terrorizmus elleni rendkívüli törvények. Ausztráliában
felülvizsgálják a biztonsági terveket, és a washingtoni intézkedések után
figyelmeztették az ausztráliai állampolgárokat az amerikai vagy a brit
kirándulások veszélyeire, de egyelőre nem emelték magasabb fokozatra saját
készenlétüket. Az országot még soha nem érte terrortámadás.
Törökországban az isztambuli merényletek miatt folyik a hajsza a terroristák
után. Egy gyanúsított bevallotta, hogy Oszama bin Laden még 2001. szeptembere
előtt elhatározta, hogy Törökországot is célpontnak tekinti. Ankara mozgósította
a rendőrséget és a hadsereget.
Szaúd-Arábiából menekülnek a külföldiek. Washington, London és sok
más ország fővárosa kockázatos helynek minősítette az országot, az iszlám
szülőhelyét, és azt a Szaúd-Arábiát, ahonnan az amerikai merényletek elkövetőinek
többsége származott. A királyságban százakat vetnek börtönbe, miután májusban
35-en, novemberben 18-an haltak meg merényletek miatt. "Allahnak hála a
terroristák zömét megsemmisítettük” - írta az al-Ryadh című lap, de valószínűleg
alaptalanul.
Libanonban a napokban ítéltek el 26 férfit, mert pokolgépeket robbantottak
amerikai éttermeknél és terveket szőttek az amerikai nagykövet meggyilkolására.
A közel-keleti ország dugig van fegyverekkel és harcias - palesztin és
szélsőséges iszlamista - fegyveresekkel. Az al-Keida emberei, palesztin
szélsőségesek, iráni síiták egymást érik.
Pakisztánban néhány napja csaknem megölték Pervez Musarraf elnököt,
s szinte nem múlik el nap letartóztatások nélkül. Az elmúlt két év során
Pakisztánban több mint ötszáz al-Keida-tagot fogtak el.
Fodor György
Közélet: Egy árny a múltból (Magasles)
Tizennégy esztendővel ezelőtt, karácsonykor, a târgoviştei kaszárnya
udvarán kivégezték Nicolae Ceauşescut, Románia kondukátorát feleségével,
sokak szerint rossz szellemével együtt egy azóta vitatott és megkérdőjelezett
bírósági tárgyalás után, amelyről videofelvétel(ek?) is készült(ek), de
ezek kezdettől hiányosan és megcsonkítva kerültek bemutatásra — aztán szőrén-szálán
egyszerűen eltűntek. (A Balkán az Balkán…) Románia hős népe így soha nem
tudja immáron meg, hogy mi történt volna akkor, ha nem sietnek ennyire,
ha a világ figyelmét kiváltó, jól előkészített bírósági tárgyaláson ültetik
a zsarnokot a vádlottak padjára. (Sokak szerint erre két ok miatt nem kerülhetett
sor, az egyik, hogy Ceauşescu puszta léte is gerjeszthette volna az ellenállást,
a másik, hogy világpolitikai szempontból is üdvös volt eltüntetni, mert
egy tárgyaláson olyasmikről is beszélhetett volna, főként arab kapcsolatai
ürügyén, amelyek esetleg rossz színben tüntethették volna fel a nagyhatalmakat.)
Mindezen kár rágódni, mégis tizennégy éve nem jut nyugvópontra a vita.
Híres, a kivégzés után születő bizarr versében (A bukott diktátor) Rakovszky
Zsuzsa, mintegy Ceauşescunak átadva a szót, nagy leütéssel kezdi: ,,Hát
mit akarnak tőlem? Mi bajuk van velem most egyszerre?” Az ő bukott diktátora
így igazolja tetteit, amelyekért végül is kivégezték: ,,Én csak igazságot
akartam. Ha már az élet / ilyen méltánytalan. Csak azt, ami más.” És itt
van a képzeletbeli sánta kutya is elásva, mert mi is volt az a ,,más”?
Hogy mi volt a zsarnok szívében, nem tudjuk meg soha. Hogy beteg elméjében
miket forgatott, arról iszonyatos és grandiózus tervei, elképesztő elképzelései,
egy egész országot mozgató ötletei árulkodnak. Igazán nem fukarkodott azzal
a 100—150 szóval sem, amit ismert, expozékban (!) és interjúkban, többórás
beszédekben zúdította sokat próbált, védtelen népére és a lefizetett nagyvilágra
mindazt, ami — hite és meggyőződése szerint — ama népnek a javát szolgálta,
s mely nép — ez nem vicc, többször is hangsúlyozta! — nem is érdemelte
volna meg őt, de ő az akaratával kiemelte ezt a népet a tespedésből!
Mit lehet ehhez tizennégy év után hozzátenni?! Felemelkedni mindenesetre
annyira felemelkedtünk a Ceauşescu nevével fémjelzett negyedszázad alatt,
hogy már nem is süllyedhettünk volna mélyebbre, s akár a viccek békái,
fülünkön érzékelhettünk a talaj menti fagyot. Nem, soha nem tudhatjuk már
meg, mi volt az a más, mi rejtőzött beteg szívében a Nagy Kondukátornak,
az Újraválasztott Hősnek, a Kárpátok Géniuszának, a Haza Jótevőjének, a
Scorniceşti-i Tölgynek, Románia Legszeretettebb Fiának, az Első Katonának,
a Tiszteletbeli Bányásznak, számos külhoni és belföldi egyetem díszdoktorának,
számtalan kitüntetés, közöttük a francia Becsület- és a szovjet Lenin-rend
büszke birtokosának, a történelem formálójának, a Béke felkent bajnokának,
békeküldetések önjelölt élharcosának, a kortárs világ meghatározó személyiségének,
a legutolsó napok lesújtó jelzői szerint: a balkáni Caligulának, a haza
hóhérának, ártatlanok elveszejtőjének, a hazaárulónak, a törpe diktátornak,
az első kommunista királynak, a scorniceşti-i Drakulának?!?
Akkor, azon az elkapkodott, balszerencsés tárgyaláson, amelynek létjogosultságát
egy pillanatig nem ismerte el, mégiscsak válaszolgatott megkeseredve és
ingerülten vádlóinak. Válaszaiból kiderült, minden szörnyűbb, mint hihette
bárki is, ez az ember feleségestől egyszerűen kizuhant az időből, minden
káosz — ami rettegő elméjét elöntötte, és áradással fenyegetett mindent
és mindenkit, egy egész országot, egy egész népet — megmutatkozott eldadogott
szavaiban.
Aztán megkezdődött a szabadság. (S ez lett belőle!…)
Bogdán László
Ady „jóféle, viharálló” kasszírnője - Törzskávéházamból zenés kávéházba
– séta a budai körúton
Népszabadság • Szerző: Saly Noémi
Ilyen volt egykor a Délivasút kávéház az Alkotás és a Schwartzer Ferenc
utca sarkán
A Krisztinavárost az 1861-ben alakult Császári és Királyi Szabadalmazott
Déli Vaspálya Társaság sínjei nyisszantották ketté. A Monarchia egyik legnagyobb
magánkézben lévő vasúttársasága Nyugat-Magyarország mellett Ausztriát és
Olaszországot is szolgálta 1923-ig, amikor osztrák és olasz részei az ottani
államvasutakhoz kerültek. Idehaza Duna–Száva–Adria Vasúttársaság néven
1932-ig, de papíron egészen az államosításig működött. Budai indóházához
kezdetben négy vágány futott be, a Mészáros utcánál pedig kis teherpályaudvar
is volt: ennek emlékét őrzi a Pálya utca.
A Széna tér felől érkező gyalogos a pályaudvar előtti térről balra
a Krisztina körúton jobbra, az Alkotás utca enyhe kaptatóján haladhat tovább
dél felé. Ez utóbbi elnevezése nem a szocializmus vívmánya: Teremtés utcának
is hívták, miután a sarkán álló Falk-ház 1814-ben emeletet kapott, megújult
homlokzatára pedig a teremtő Atyaisten domborműve került. S élt még a nagy
koncert emléke, amikor Haydn a bécsi bemutató után alig egy évvel, 1800
áprilisában maga vezényelte Budán a Teremtés – a korabeli fordításban Alkotás
– oratóriumot…
Mi majd a körúton sétálunk tovább az Alsó-Krisztinába, de most meg kell
torpannunk egy pillanatra, hogy az Alkotás és a Schwartzer Ferenc utca
sarkán tisztelegjünk Donreich Hermanné 1906-ban alapított Délivasút kávéházának
hűlt helye előtt, ahol Szabó Lőrinc 1934-es riportja szerint „egyre növekvő
szeretettel és büszkeséggel” őrizték Ady Endre emlékét.
Mit mesél Tóni, „teljes becsületes nevén Konecsny Antal, a főúr” Szabó
Lőrincnek?
„Este szokott jönni, vagy még többször késő éjjel. Olyankor már nem
volt zene, de a cigányok itt rostokoltak, várták, jön-e vendég a szeparéba.
Hát jött Ady. Egyenesen a főnökhöz ment: »Csak egy szál cigányt, nagyságos
asszony, csak egy szál cigányt!« Akkoriban Dani Gyuri muzsikált nálunk,
Ady nagyon szerette, leültetett magához bennünket is, és azt mondta, hogyha
velünk van, úgy érzi magát, mintha hercegek közt ülne. Nekem meg dalolnom
kellett. Mikor azt énekeltem, hogy »Szeretném én akkor azt az urat látni,
aki velem versenyt tudna furulyázni!«… hát az szörnyen tetszett neki.
A főúr megismétli, hogy szörnyen tetszett, majd hozzáteszi: annyira
tetszett neki, hogy netovább! meg hogy: pfű! és legyint hozzá, így fűszerezve
előadását, tótos beszédét. Mert Tóni a Felvidékről származott Budapestre,
nem tökéletes a magyarsága, s ezért aztán nem nagy csoda, hogy versét bizony
egyet sem tudja Adynak… A főpincér szemével és szívével néz és vágyik vissza
a múltba.”
Donreichné – a riport születésekor „ősz hajú, halk beszédű, fekete ruhájú
hölgy” – több mint húsz év után is jól emlékszik Ady éjszakáira:
„–Annyira szeretett mulatni Dani Gyuri bandájával, annyira leitta magát,
hogy sokszor mondtam is neki: »Nézze, én üzletasszony vagyok, és azon vagyok,
hogy minél többet fogyasszon a vendég, de már inkább elveszteném azt az
egy-két üveg pezsgőt, csak ne rúgna be, csak menne már haza!« Néha egész
magánkívül volt, úgy vitték el. Lebeda Feri, az akkori főpincér, meg a
fiatal Tóni támogatta a konflisba… Igen kedves ember volt. A szeparéban
szeretett mulatni… tilos volt a kései zene, és néha bizony büntetést is
kellett fizetnem miatta.”
„A költő »úrfi« szerette Donreich nénit, legelső sorban azért, mert
hasonlított az édesanyjára” – tudósít a Budai Napló 1936-ban, amikor a
hajdani törzsasztal fölé márvány emléktáblácska került. Ó, mindent megszépítő
messzeség...
Dénes Zsófia magától a költőtől hallotta az igazat. A régi Délivasút
„csak nappal olyan százszázalékosan polgári. Éjjel kasszírnő trónol a felíróasztalnál,
»jóféle viharálló«, akihez éjfél után be-benéz egyik vagy másik cirkáló
lányismerőse.”
A viharálló „nagyon szép, kreol arcú, fekete hajú, kék szemű, érdekes,
filigrán teremtés volt. Ez a lány az oka, hogy Ady járni kezdett hozzánk
– vallja be Szabó Lőrincnek Donreichné. – 1912 vagy 1913 nyarán, éjjel
két-három óra tájban bejött két úr. A fiatalabbik hamarosan odajött hozzám
a kasszába, és azt mondta, hogyha tudnám, kicsoda az a másik úr, biztosan
rögtön elengedném vele a kisasszonyt, a Lujzát… az az úr Ady Endre. Én
azt feleltem: »Nézze, ma Ferenc József az első az országban, de ha az jönne,
akkor se engedném, mert rendnek kell lenni. Különben elmenne a kávéfőző
is, és mindenki, és én itt maradnék egyedül.« Hát az urak megnehezteltek,
és elmentek, hogy soha többet ide be nem teszik a lábukat. Két óra múlva
visszajöttek, és elkezdtek pálinkázni. Megvárták, míg hat óra lett, akkor
a kisasszonyt leváltották, ők meg elkísérték. Így ismerkedtünk meg...”
A délivasúti liezon akkoriban is tartott, amikor Ady vőlegény volt.
Egy szép napon kora ebéd után a költő szállásadónője a hűvösvölgyi Park
penzióban ezzel fogadta Dénes Zsófiát:
„–Tessék szépen hazafordulni, aszszonykám. Haza, haza. Az Ilona mondja,
aki jót akar magának… Nem érdemli meg ez az ember, hogy olyan asszony törődjön
vele, mint maga… Még most is benn van nála az a két gyalázatos nő… hét
óra felé autót rendelt, és bement az egyik budai kávéházba, ahová régebben
sokat járt. Az egyik nő ott kasszírnő, a másik meg, ha igaz, az unokahúga.
Tizenhat éves sem lehet, úgy mondja, artista, és éjfél után el szokott
menni a kedves nénikéjéért a kávéházba. A kedves nénike, az eligazítja
a dolgát… Egyszer régen, amikor még magát nem ismerte, három napig dorbézoltak
itt… zabáltak rogyásig… kijöttek a konyhába fűzőben, alsószoknyában a Pista
előtt, és rendelkeztek. Hogy habos kávét meg kuglófot nekik reggelire.
És ebédre süssek libát…”
A nagy mulatások emléke a költő utolsó hónapjaiban már nem a kék szemű
Lujza miatt merül fel. Bölöni György írja: „…mint rettenetes ultima ráció
kísértett nála az ideg- és elmebajosok Kékgolyó utcai intézete. Megfogadtatta,
hogy bármiféle betegség szakadna rá, nem engedjük, hogy bevigyék a Schwartzerbe.
Amikor évek előtt ifjúságát térítgetve dáridókat rendezett Budán, sokat
éjszakázott a Délivasút kávéházban, hazatérő hajnalokon… a Kékgolyó utcából
integetett feléje a szigorú vasrácsos épület.”
Pillantsunk hát föl az Onkológiai Intézet helyén állt első magyar elmegyógyintézetbe
is. Schwartzer Ferenc (1818–1889), a magyar tudományos elmekórtan megalapítója
1852-től kezelte itt betegeit, egész Európában párját ritkítóan korszerű
módszerekkel, szelíd szóval, munkaterápiával. A kilencholdas parkban még
„kaszinó” is volt, zongorafutamok vegyültek a madárdalba. Schwartzer az
egészségesekre is gondolt: az ő kezdeményezésére fásították a Gellért-hegyet.
Munkássága elismeréséül nemességet kapott. Az intézet élén Ottó fia követte,
ő írta az első hazai szakmunkát az elmebetegek jogvédelméről.
Képzeljünk el egy párásan derengő májusi hajnalt, rigókkal, orgonaillattal
és az első tolatómozdony kőszénfüstös füttyögésével? Amint a Délivasút
ajtajában összefut a szép Lujza karján kifelé tántorgó költő s a reggeli
újságra, kávéra sietősen bekanyarodó, frissen borotvált Schwartzer doktor?
2003. december 23., kedd 13:31